Miért van nekem ilyen szerencsétlen életem?! Miért?!
Reggel kikeltem az ágyból, majd a szekrényemhez vettem az irányt. Kivettem a mai ruhámat, majd lementem a konyhába. Adtam Démonnak enni utána elvettem a tálból egy almát, és elindultam a suliba. A fiúk kint álltak a suli előtt.
- Szia, Mesi - köszöntek kedvesen a fiúk.
- Sziasztok - köszöntem, majd egy rövid csókot adtam Botinak. Még beszélgettünk egy kicsit utána bementem az épületbe. Hartay a Jeanne d'Arc szobor mellett pásztázta a diákokat. Felmentem a terembe. Szinte mindenki bent ült.
- Szia - ugrott a nyakamba boldogan Adél.
- Szia - köszöntem mosolyogva. Csengetésig beszélgettünk, majd bejött Nóri.
- Lapokat elő, dolgozat - kezdte az órát.
- Tanárnő! Nem halaszthatnánk el? - nyújtotta a kezét a levegőbe Balu.
- Nem - és már mondta is a kérdéseket. Óra végén mindenki beadta a lapot, és átmentünk a nyelvi előadóba, onnan meg az udvarra. A padon ülve Kolossal a könyvekről beszélgettünk. Angolon párbeszédeket fordítottunk Tibi bá'-val. Tesin az öltözőben a b-s libák vihogását kellett hallgatnunk, majd a fiúkkal kosaraztunk. Mármint a-sok a b-sek ellen meccs volt. Döntetlen lett. Matekon dogát írtunk. Akinek tudtam segítettem. Föcin hármasra feleltem. Kémián pedig Bende felelt négyesre. Csak azért, mert súgtam neki☺. A nap végén kimentünk volna a suliból, de Máté utánam kiáltott. Intettem a lányoknak, hogy menjenek előre én meg bevártam Mátét.
- Igen? - néztem Mátéra kérdő tekintettel.
- Mondanom kell valamit - nézett a szemembe.
- Né... - kezdtem volna, de elhallgattatott. Az ajkai melegek és puhák voltak. Nem csókoltam vissza. Miután szomorúan elhajolt tőlem, könnyezve fel képeltem, és elfutottam. Nem jött utánam, de nem is bántam. Már félúton voltam, mikor futó lépteket hallottam. Megálltam, és hátranéztem. Boti futott utánam. Húsz centi volt köztünk, mikor megállt. Ránéztem, de nem tudtam semmit se kiolvasni a tekintetéből. Vegyes érzelmekkel lesütöttem a szememet.
- Láttam - törte meg a csendet Boti. Nem néztem rá.
- Nem én akartam! És nem... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat.
- Ne magyarázkodj! Üvölt róla, hogy szeret téged - keserűen elmosolyodott.
- De én...
- És te is őt, csak nem mered bevallani.
- Ez nem igaz!
- Én se vagyok szent - sóhajtott szomorúan.
- Miért?
- A nyáron találkoztam egy lánnyal. Részben miatta tanultam meg románul is - túrt a hajába.
- És...?
- Egyik este elmentünk pár ismerőssel egy buliba. Ott volt a lány is, és... csókolóztunk - suttogta. Hitetlenül meredtem rá. A szemeimet ismét ellepték a könnyek.
- Nagyon sajnálom, de... szakítani szeretnék veled. Nem én vagyok a megfelelő srác számodra - nézett rám szomorúan Boti.
- Rendben, köszönöm, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy a barátnőd lehettem. Akkor...
- Barátok?
- Barátok - bólintottam könnyezve.
- Szia, Mes - indult haza Boti. Miután befordult a sarkon hazáig sírtam. Otthon felmentem a szobámba tovább sírni. A "programomat" egy kopogás szakította félbe. Mélyen reménykedtem benne, hogy Boti jött bocsánatot kérni, de erre csekély esély volt. Lassan oda vánszorogtam az ajtóhoz, és a vigyorgó bátyámmal találtam szembe magam. Mikor látta a kisírt fejem lehervadt a vigyor az arcáról.
- Veled meg mi történt? - kérdezte aggódva.
- Semmi, csak... semmi - legyintettem.
- Ok nélkül nem szoktál sírni! Annyira erős szoktál lenni, hogy jó ha évente kétszer látlak sírni!
- Botival szakítottunk - vontam vállat.
- Te vagy ő?
- Ő, de ne nyírd ki! Megállapodtunk abban, hogy barátok leszünk - néztem rá a könnyeim mögül.
- Ahj, te - húzott szorosan magához. A vállába fúrtam a fejemet, és úgy könnyeztem tovább.
- Nem lesz semmi baj, oké? - tolt el magától Márk.
- Jó - töröltem meg a szemeimet. Márk még egy puszit nyomott a fejemre utána elment a szobájába. Lassan lementem a konyhába nutelláért utána felmentem. Becsuktam a szobám ajtaját, és szakítós zenéket hallgattam miközben nutellát ettem. Már a felét is megettem mikor elhatároztam, hogy változtatni fogok. Fogtam a spórolt pénzemet (nem kis összeg), felvettem a cipőmet, és útnak indultam. Az utam először a fodrászhoz vezetett.
- Szia, Mesi! Miben segíthetek? - nézett rám mosolyogva Szonja.
- Valami újat szeretnék - ültem a székbe.
- Rendben - állt mögém. Még utoljára végignéztem a hosszú hullámos sötétbarna hajamon utána kezdődhetett a "kezelés"

Szonja remek munkát végzett. A hajam nem a megszokott volt, hanem vörös és egyenes (még). A fodrásztól a ruha boltba mentem. Vettem pár vagányabb ruhát, cipőt meg kiegészítőt aztán hazamentem. Otthon fel surrantam a szobámba, hogy el tegyem a vásárolt dolgaimat.
- Mesi, vacs... - nyitott be Márk, de meglepetten nézett rám.
- Ne kiálts! - szóltam rá.
- Mi a szent szart csináltál?! - akadt ki a tesóm.
- Stílust váltottam - vontam vállat lazán.
- Anyám segíts - ezzel kiment. Gyorsan kimentem én is. Anyáék teljesen meglepődtek rajtam. Gyorsan elmeséltem a változásom okát.
- Kiherélem - akkora lendülettel állt fel apa, hogy a szék hátradőlt.
- Nem kell! - tiltakoztam.
- Dehát megbántott!
- De lehet, hogy igaza is volt ezzel. Lehet, hogy nem szerettem őt igazán - csóváltam meg a fejem.
- Áron, ülj vissza, és nem kell senkit se kiherélned! - nézett anya apára. Apa morogva felállította a széket, és leült rá. A vacsora csendben telt. Vacsi után felmentem fürdeni utána lefeküdtem az ágyra.

Az érzéseim 5/?: Nem tudom. Minden olyan kusza
Boti 5/1: Szomorú vagyok, hogy szakítottunk, de az fájt, hogy a nyáron megcsalt :(
Hajam 5/5: Tetszik

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész! Tudom, hogy Mesi tizedikes éveinek végére szántam a szakítást, de most nem tudnék boldog szerelmes párokról írni. Elnézést a Bosi fanoktól, most megérdemelném a máglyát, de inkább ne, mert nem lennének részek :) Biztos vagyok benne, hogy ezt a részt senki sem olyan hangulatban fogja olvasni, mint amilyenben megírtam. Ennyi lett volna mára belőlem. Boldog szeptember 8-át minden SzJGernek!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.