~ - Miért nem mondtad el nekik? Ha jól tudom a barátaid - kértem számon Márkot.
- Nem akarom nekik elmondani, mert a végén még csókos leszek!
- És akkor mi van?! Joguk van tudni az igazat, vagy talán tévedek?
- És a te barátaid tudják az igazat? - tette karba a kezeit. Haboztam a válasszal.
- Nem - ekkor benyitott Boti.
- Mit kell megtudjunk? - nézett ránk. Márkkal összenéztünk, majd Botira.
- Semmit! Megcsalt! - feleltük egyszerre Márkkal. Értetlenül meredtem a bátyámra. Ez hülye?!
- Mivan?! - akadt ki Boti.
- Ne higgy neki! - kérleltem.
- Nekem ez nem fog menni! Végeztem veled, Emese! - ezzel kilépett a szobából és az életemből. ~
- Mesi! Mesi mi a baj?! - rázott valaki. Sírva bújtam hozzá.
- Sss, itt vagyok - simogatta a hátamat Boti.
- Nem csaltalak meg! - sírtam a vállába.
- Mi? Ez meg honnan jött ide? - erre nem válaszoltam.
- Mesi, honnan vetted ezt?
- Csak rémálmom volt. Ennyi - néztem rá lassan. A sötétben a lámpa fényétől csillogtak a szemei.
- Biztos? Nincs más? - erre mocskosul ráérzett.
- Igazából van valami...
- Micsoda?
- Az informatika tanár és az igazgatóhelyettes a... keresztszüleim - vallottam be.
- De jó - a hangja őszintének tűnt.
- Miért?
- Mert te legalább gyakrabban láthatod őket. Mi jó esetben a szünetekben látjuk őket Romániában.
- Sajnállak - öleltem át.
- Nem kell - suttogta.

A mai nap eseménytelenül telt. Csak a szokásos felelések voltak. Délután otthon megírtam a leckéimet utána elcsórtam Márk gitárját, és ott gitározgattam. Démon meg az ágyamon feküdve figyelt engem, de a tekintete üvegesnek tűnt.
- Mi a baj, babám? - tettem le a gitárt. Démon lassan rám nézett.
- Ajj - mentem megölelni a kutyuskámat. Szorosan megöleltem, mire ő elkezdett nyalogatni engem.

Este a kanapén beszélgettem Henivel és Márkkal, amikor csengettek. Felálltam és ajtót nyitottam. Alig hittem a szememnek.
- Szia, Mesi - vigyorgott Albi(!!!!) egy csokor rózsával(!!!!) a kezében.
- Te meg mi az anyád bánatát csinálsz itt?! - üvöltöttem a képébe.
- Szeretlek, Mesi! Mindennél jobban! - nyújtotta felém a csokrot, mire én a pofájába csaptam a virágokat.
- Takarodjál innen! Barátom van!
- Pedig azt hallottam, hogy több sráccal voltál - kacsintott perverzen, mire felképeltem. A kezem akkorát csattant az arcán, hogy talán még a szomszéd utcában is hallották.
- Mi az, Mesi? - jött ki Márk.
- Ha nem mész el, kapsz ennél nagyobbat is! - hagytam figyelmen kívül a tesómat. Az orrából elkezdett folyni a vér.
- Rohadt ribanc - motyogta, majd sarkon fordult.
- Anyád a ribanc, te kis pöcs!! - kiáltottam utána, majd becsaptam az ajtót.
- Mi a baj? - kérdezte újból Márk.
- Elintéztem. Ennyi - ültem le újra a kanapéra.
- Azt hallottam - nevetett Márk.
- Ne röhögj, vagy szétcsaplak - néztem rá szigorúan.
- Oké, akkor most békén hagylak mielőtt megölnél engem - indult fel lassan a szobájába. Lent idegeskedtem tovább. Honnan a bánatból volt képe idejönni?! Semmi közünk sincs egymáshoz, csak annyi, hogy egy évig osztálytársak voltunk. Mikor lecsillapodtam felmentem fürdeni utána befeküdtem az ágyba.

Rémálmom 5/-1***: Nem akarom, hogy valóra váljon!
Albi 5/-1*******: Hagyjon már békén!!!

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rövidebb rész!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.