„Amint megláttam a váratlan vendéget menten elájultam. Szó szerint.”

- Mesi? Mesi jól vagy? - hallottam tompán valaki hangját. Lassan kinyitottam a szemeimet és szembe találtam magam VELE (csupa nagy betűvel).
- Úristen - motyogtam kissé kábán.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- I-igen, de mit keresel itt? - ültem fel.
- Szerintem beszéljétek meg a konyhában. Főztem kávét - segített fel a nagypapa.

A konyhában ülve csendben néztem a példaképemet.
- Hallottam az apukádról. Őszinte részvétem - kevergette a kávéját, miközben a szemeimbe nézett.
- Kitől?
- Nem az a fontos. Nem tudom, hogy milyen elveszteni az apádat, de azt elhiszem, hogy piszkosul szar - csendben hallgattam Shawn-t.
- Az meg sokkal rosszabb, ha még a saját anyád tojik is rád - kortyolok bele a teámba.
- Gyere velem Torontóba - mondta ki hirtelen, mire kishíján félrenyeltem. Köhögve ráztam meg a fejem.
- Micsoda?
- Gyere velem. Hidd el, hogy jót fog tenni egy ismeretlen környezet - húzza halvány mosolyra ajkait.

- Miért csinálod ezt? Nem kell és nincs is rá szükségem.
- Neked egy kis környezet változásra lenne szükséged - felelte komoly arccal.
- Pedig nem kell.
- Biztos?
- Igen, biztos - ha nem lennék szomorú akkor még örültem is volna a meghívásnak, de így?
- Jó, de ha meggondolnád magad... itt a számom. Hívj ha meggondolod magad.
- Nem hinném, hogy szükségem lesz rá, de rendben.
- Köszönöm a kávét. Szia, viszlát - ment el Shawn.

Délután Máté átjött beszélgetni. Elmeséltem neki a reggeli eseményeket.
- Talán igaza van. Jót tenne neked - simította meg az arcomat Máté.
- És te?
- És én?
- Mit szólnál hozzá? Mert, ha nem akarod akkor...
- Mesi, ez nem rólam szól, hanem rólad! Menj el vele, hidd el, hogy jót fog tenni.
- Biztos vagy benne? Tényleg azt akarod, hogy elmenjek vele?
- Mesi, én csak neked akarok jót. Menj el vele, legalább a férjeddel lehetsz - ezen elnevettem magam és megöleltem.
- Rendben - suttogtam a pulcsijába.

- Shawn Mendes, kivel beszélek? - szólt bele a telefonba.
- Szia, Mesi vagyok és... szeretnék élni az ajánlatoddal - nyögtem ki zavartan.
- Tudtam, hogy meggondolod magad.
- Mikor mennénk?
- Holnap után. Van időd összepakolni.
- Oké és köszönöm, Shawn.
- Igazán semmiség.
- Számomra nem az - ráztam meg a fejem, pedig tudtam, hogy nem látja. Nem mondott erre semmit. Gondolom nem tudott mit mondani erre. Megértem. Elköszöntem tőle és leraktam a telefont. Végig dőltem az ágyon és a plafont bámultam. Hiányzik apa!

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rövidebb rész! Mesi elmegy Shawn-nal Torontóba!!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.