A mai nap szörnyen unalmas volt a suliban. A nap végén Mátéval kézenfogva és nevetve mentünk ki a suliból amikor megláttam egy nem kívánt személyt.
- Menjünk - húztam Mátét.
- Mi a baj? - kérdezte értetlenül.
- Nem akarom látni azt az embert - adtam rövid választ. Sajnos nem volt szerencsénk, mert felénk jött. Elengedtem Máté kezét és rohanni kezdtem. Nem érdekelt senki és semmi csak futottam.
- Mesi! - kiáltott utánam Máté, de nem álltam meg. Beakartam fordulni a sarkon, de elcsúsztam így elestem.
- Au! - sikítottam fel fájdalmasan.
- Jól vagy?! - térdelt mellém rémülten Máté.
- Aha - bólintottam fájdalmasan. Máté óvatosan felsegített az enyhén csúszós járdáról.
- Biztos, hogy jól vagy?
- Igen persze, de megyek - bicegtem, de ismét megcsúsztam. Ezúttal szerencsére Máté elkapott.
- Haza kísérlek - eresztett felém egy félmosolyt.
- Köszi - suttogtam. Már majdnem a házunknál voltunk amikor egy hangot hallottam hátulról.
- Mesi, kérlek álljatok meg - kért Ádám.
- Nem! Elvetted az anyánkat! Miért fogadjak pont neked szót?! - üvöltöttem hátra fordulva.
- Csak hallgass meg. Kérlek!
- Hagyj békén - fordultam el sírva.
- Mesi - suttogta Máté, de csak megráztam a fejem.
- Te is hagyj békén Máté! - indultam el, de kicsit megszédültem.
- Minden rendben? - pattant mellém gyorsan Máté.
- Csak haza akarok menni.
- Elkísérlek.
- Nem kell, egyedül akarok lenni - hunytam le a szemeimet és elindultam haza. Otthon kint a kapunak támasztottam a fejem, hogy kicsit megnyugodjak.
- Jól vagy? - kérdezte egy idegen hang. Rögtön odakaptam a fejem. Egy kb 182 centis, barna hajú barna szemű srác nézett rám aggódva.
- Persze - bólintottam a szám szélét rágva. Kétkedve nézett rám. Nem mondtam semmit csak benyitottam... volna, ha nem lett volna zárva a kapu.
- Ezt nem hiszem el - motyogtam.
- Tudok segíteni? - kérdezte a srác.
- Kösz, de megoldom - gondolkodtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve felhúztam magam a kapura.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne...
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre - másztam át a kapu felett. Tiszta Kornélnak éreztem magam abban a pillanatban. Annyi különbséggel, hogy a nadrágom beakadt a tetejébe.
- Ó, basszus! - szitkozódtam.
- Segítsek? - kérdezte pimasz vigyorral az arcán.
- Nem kell - próbáltam lejönni, de egy reccsenést hallottam, majd megéreztem a hideg kaput. Kiszakadt a nadrágom.
- Szexi a bugyid - kacsintott.
- Kopj már le! - vörösödött a fejem.
- Miért? - ekkor egy nagy csattanást hallottam.
- Hagyd békén a barátnőmet - hallottam Máté hangját. Hálásan néztem le rá. A srác valamit motyogott, majd elment. Máté értetlenül nézett fel rám.
- Mit csinálsz ott fent?
- Élvezem a kilátást - dünnyögtem.
- Egy valamiben egyetértek azzal a gyerekkel. Tényleg szexi a bugyid - vigyorgott.
- Máté! - visítottam.
- Most mi van? Nem szereted, ha bókolnak neked?
- Fogd be!
- Miért?
- Mert, ha lejutok innen akkor olyat kapsz, hogy azt megemlegeted!
- Mire gondolsz ezzel pontosan virágszál?
- Arra, hogy megverlek!
- Az ágyban?
- MÁTÉ!!!!
- Jó, befogtam. Francia vagy tanga? - kérdezte, mire legszívesebben megfojtottam volna.
- Fejezd már be te hülye!
- Jó, befejeztem. Segítsek lemászni?
- Megköszönném, de akkor ne nézd azt a rohadt nagy lyukat!
- Oké - mosolygott, majd segített lemászni, de éreztem a meleg kezét a... szakadásnál.
- Mit mondtam neked?!
- Tapiról nem volt szó - harapta meg gyengén az orrom. Éreztem, hogy a fejem paradicsom vörösre váltott.
- Szép az arc színed - húzta tovább az agyam.
- Hülye vagy - nevettem fel.
- A te hülyéd - csókolt meg. Beletúrtam a hajába, mire szorosabban húzott magához.
- Szeretlek, Mesi - nézett mélyen a szemeimbe miután elszakadt az ajkamtól.
- Én is téged Máté - öleltem meg.
- De válaszolnál a kérdésemre?
- Melyikre? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Francia vagy tanga? - ekkor a kezem erősen csattant az arcán.
- Erre nem fogok válaszolni - fordultam meg, majd eszembe jutott, hogy nem tudok bemenni.
- Hjaj, aludhatok nálatok?
- Persze, cicuska, de többet ne pofozz meg. Irtó erősen ütsz - fogta az arcát.
- Jó, bocsi - indultunk el hozzájuk.

- Szóval?
- Én aztán nem válaszolok.
- Miért?
- Tudd meg te - kacsintottam, mire az arca felragyogott.
- Mázlid van!
- Miért?
- Anya nincs itthon - kezdett csókolni. Eldőltem az ágyon így Máté a két kezét a fejemnél megtámasztva csókolt tovább. Átkaroltam a nyakát. A számról a nyakamra tért rá. Néhol gyengén megszívta a bőrömet.
- Máté - sóhajtom.
- Mondd baba.
- Én még... szűz vagyok - suttogom.
- Akkor hagyjuk?
- Nem, akarom... csak félek - nézek rá.
- Nincs mitől félned. Vigyázok rád, rendben?
- Jó, és köszönöm - csókoltam meg. Máté elkezdte levenni a ruháimat, majd a sajátjaival is így tett. Már egyikünket sem takart ruha. Megtörtént.

Este lementem a konyhába inni valamit. A hűtőben találtam vizet. Beleittam, de marta a torkomat. Nem víz volt. Visszatettem a hűtőbe, majd hirtelen elkapott a röhögőgörcs. Annyira nevettem, hogy a hideg padlón kötöttem ki.
- Minden rendben, Mesi?! - jött hozzám Máté.
- Aha - kezdtem bőgni.
- Mi a baj?
- Semmi! - rohantam a szobájába. Elővettem a telefonomat és felhívtam Henit.
- Igen? - vette fel.
- Lehet, hogy hibát követtem el!
- Miért? - rémült meg.
- Elvesztettem a... diákigazolványomat! - találtam ki, mert azt nem mondhattam, hogy "nem vagyok szűz".
- Lehet újat csináltatni, ne aggódj ezért.
- Nem! Máté vette el!
- Akkor kérd meg, hogy adja vissza... miért vette el tőled? Minek neki a diákod? - értetlenkedett.
- Ahj, nem érted! Elvesztettem! Nincs többé! Huss eltűnt!
- Mesi jól vagy?
- Igen! Tök jól vagyok - kezdtem újra nevetni. Máté bejött.
- Mesi, kérem - vette ki a telefont a kezemből. Lefeküdtem az ágyára és ott nevettem tovább. Már a hasam is fájt annyira nevettem.

°Máté°

- Szia, Márk - köszöntem zavartan Mesi bátyjának.
- Szia, miért vetted el Mesi diákiját?
- Hogy... megnézzem a fényképét - találtam ki gyorsan egy hazugságot.
- Oké, ha megnézted akkor add neki vissza. Legyetek jók - tette le. Sóhajtva néztem a még mindig nevető Mesire.
- Oké, gyere szépen - segítettem fel az ágyról, majd bekísértem a fürdőbe.
- Fürödj veleeeem! - ölelgetett.
- Nagylány vagy már ahhoz nem?
- Nem! Kérlek, Mátuci - nézett rám bociszemekkel. Ó, hogy mit fogok kapni Márktól, ha megtudja.

Miután lefürödtünk lefeküdtünk aludni, de egyszercsak valami élesen világított az arcomba. Mesi telefonozott.
- Kérem - vettem ki a kezéből. Márknak írt. Inkább letettem a szekrényre. Jobb lesz ott.
- Aludj szépen, Mesi - pusziltam a hajába.

EDDIG TARTOTT

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Visszatérteeem! Remélem tetszett ez a rész :)
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.