Epilógus
°2 évvel és 5 hónappal később°
Máté sikeresen leérettségizett a többiekkel együtt. Botiéknak fia született akit, Király Lehelnek hívnak. Az ikrek és Beni is egyre aranyosabbak. Mátéval jól megvagyunk. Még tavaly teherbe estem, csak két hónappal később elvetéltem, mert kiderült, hogy sajnos meddő vagyok. Máténak kellett lelket öntenie belém. Ha ő nem lett volna akkor depressziós lettem volna. Az eset után fél évre megkérte a kezemet. Természetesen igent mondtam neki és három hónappal később már a felesége lettem.
- Drágám, van egy meglepetésem számodra - mosolygott kedvesen Máté.
- Micsoda?
- Gyere - ment ki a szobából. Felálltam a laptoptól és utána mentem. A nappaliban bekötötte a szememet.
- Ez is a meglepetés része - suttogta a fülembe.
- Jó - bólintottam.
Olyan húsz percet utazhattunk, amikor egyszercsak megálltunk. Máté segített kiszállni, majd levette a kendőt a szememről. Egy árvaház előtt álltunk.
- Gyere - húzott maga után. Bementünk az épületbe. Céltudatosan ment előre. Én pedig némán követtem. Egyszercsak bekopogott az ajtón.
- Szabad! - jött a válasz mire bementünk.
- Á, örülök, hogy ismét látom önt - mosolygott a férjemre egy negyvenes éveiben járó nő.
- Én is. Beszeretném mutatni a feleségemet.
- Jó napot, Tóthné Emese Johanna - mutatkoztam be.
- Kútvölgyi Klára - mutatkozott be a nő is. Felállt az asztala mögül és kiment.
- Kövessenek - szólt utánunk. Követtük őt.
- Kisbabát szeretnének örökbe fogadni vagy esetleg nagyobb gyereket?
- Kisbabát szeretnénk - mondta helyettem is Máté.
- Rendben, erre jöjjenek - fordult jobbra. Egy ajtónál megállt, majd benyitott. A szoba tele volt babákkal.
- De aranyosak! - mentem beljebb. Volt ott barna hajú, szőke, fekete hajú és vörös hajú fiú és lány baba is, meg voltak kopaszok is. De az egyik kicsi rabul ejtette a szívemet. Egy vörös hajú szeplős, kék szemű kislány mosolygott rám. Nem tudtam ellenállni neki ezért felvettem a kezembe.
- Klaudiának hívják. Fél éves és egy fiatal férfi hozta ide, hogy az utcán találta - mondta Klára.
- Pedig olyan aranyos - ringattam a kislányt. Máté odaállt mögém.
- Tényleg az.
- Akkor a kis Klaudiát szeretnétek örökbe fogadni?
- Igen.
- Rendben. Elintézzük a papírokat és pár napon belül érte jöhettek - mosolygott ránk.
°1 hónappal később°
Klaudia már egy hete velünk van és nagyon aranyos baba. Máté és én is egyenesen imádjuk őt. Mátéval boldogságban élünk egy családként. Örülök neki, hogy ő itt van velem.
'VÉGE'
Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Ezennel véget ért Mesiék sztorija.
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!
By: M.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro