Ma ramatyul voltam. Egésznap az ágyban feküdtem, és fújtam az orromat. Ma lemaradtam a díszítő hétről. Reggel apa nyitott be a szobámba.
- Hogy érzed magad, Rudolf? - mosolygott, mire a takaró alá bújtam a vörösre kifújt orrom miatt.
- Jól, csak bár ne lenne vörös orrom!
- Majd elmúlik - jött beljebb.
- Lehetne akár most azonnal - feleltem orr hangon.
- Akkor délután veszek valamit az orrodra - ezzel kiment.

- Mesi! Jobbulást kíván az egyik lány - nyitott be a szobámba Márk.
- Kicsoda? - fújtam ki az orrom.
- Valami Luca. Elvileg olvasóról ismer téged - vakarta a fejét. Nekem meg eszembe jutott.
- Igen, tudom! Kedves tőle - mosolyogtam. Este megvacsiztunk, lefürödtünk utána lefeküdtem az ágyba.

Mai nap 5/2: Unalmas voooolt!

(12.06=szerda)

Reggel jobban éreztem magam. Miután Márkék elmentek a suliba anyával elmentünk a dokihoz.
- Holnap már mehetsz iskolába - jelentette ki az orvos. Otthon mikor megjöttek Heniék boldogan álltam Márk elé.
- Holnap már mehetek suliba - álltam a bátyám elé.
- Szuper - borzolta össze a hajamat. Este csináltunk pattogatott kukoricát és megnéztünk egy filmet (A kém, aki dobott engem).

Film 5/5: Jó volt☺
Egészséges vagyok 5/5*: Végre!

(12.07=csütörtök)

Reggel kikeltem az ágyból, és elkezdtem öltözködni. Mikor végeztem fogtam a táskámat, és lerobogtam a lépcsőn. Adtam Démonnak reggelit utána én is leültem. Reggeli után hárman indultunk el a suliba. Útközben csatlakozott hozzánk Boti is. A suliba belépve Kinga rákezdett a robbantásra.
- Pataki és Nádor az iskolán kívül romantikázzatok! Ugyanez vonatkozik a Pataki-Király duóra is! - szólt végül ránk.
- Elnézést - mosolyogtam sunyin a keresztanyámra. Esküszöm, hogy halványan ő is elmosolyodott! Felmentünk a terembe, majd a sajátomba léptem be. Ahogy betettem a lábam Adél a nyakamba ugrott. Olyan lendülettel jött, hogy majdnem felborultunk, de valaki hátulról megtámasztott.
- Óvatosan - szólt mögülem Kolos.
- Köszi - tettem le Adélt, és megöleltem. Csengetéskor bejött Virág. Jaj nekem!
- Tudom, hogy már elmúlt mikulás, de a mai órán rajzoljátok le a télapót - adta ki a feladatot. Sóhajtva vettem elő a ceruzáimat, és elkezdtem rajzolni.

- Mesi, ez jobban sikerült, mint anyukádé régen - mosolygott rám, majd felmutatta a béna rajzomat.

Nem kellett több, mindenki elkezdett nevetni a rajzon. Pedig kitettem magamért.

Hazafelé arról beszélgettünk, hogy hova megyünk a szünetben.
- Mi amcsiba és Velencébe megyünk - csúszkáltam a járdán.
- Aha, de ugye tudod, hogy idén még Párizsba is megyünk?
- Hogy mivan? Mióta megyünk Párizsba?
- Mióta tudjuk, hogy Zoé és Kornél kiköltöztek. Nem hivatalosan ő is a nővérünk - világosította fel Márk.
- Na basszus! - csaptam a homlokomra.
- Jó reggelt - nevetett Márk.
- Te mit fogsz csinálni? - kérdeztem Henitől.
- Nem tudom. Talán elmegyek Teóékhoz - vont vállat.
- Értem - bólintottam. Az út további része csendben telt, amit Heni telefonja tört meg. Felvette. Egyszercsak hátra nézett, majd ismét előre. Aggódva néztünk rá.
- Menjetek előre, mindjárt megyek én is - szólt nekünk.
- Baj van? - lépett felé Márk.
- Márk, kérlek menjetek! - kezdett bepánikolni. Újjabb lépést tett felé.
- Kérlek! - a hangja kissé sírósnak tűnt. Vonakodva, de elindultunk haza.
- Nem értem miért volt ilyen fura - rázta a fejét Márk.
- Én se - csóváltam a fejemet tudatlanul. Épp átakartunk menni az úton, mikor egy autó mag sebességgel jött felénk, majd élesen fékezett előttem. Márk hangosan káromkodott, én meg rémülten néztem a tőlem pár milliméterre lévő autóra. Teljesen lesokkolódtam. Márk megragadta a kezemet, és elrángatott onnan a járdára.
- Jól vagy?! Nem fáj semmid?! - nézett rám aggódva.
- Jól vagyok - nyögtem ki. Ekkor a tesóm szorosan magához ölelt.
- Szerencse - suttogta. Ekkor pittyent egyet a telefonja. Tovább mentünk haza. Közben ő egy üzenetre válaszolt.
- Baj van? - néztem rá.
- Heni hazament az apjával - tette el a telefont.
- Miért?
- Nem mondta - tárta szét a karjait.
- Oké, bocsi - hagytam annyiban. Otthon anya és apa egy nagy hírrel fogadott minket.
- Jövőhétre tudtuk foglalni a jegyeteket Amerikába - mondta anya.
- Igen?
- Igen, de négy jegyet foglaltunk - tette hozzá apa.
- Eddig ti később jöttetek - ráncolta a szemöldökét Márk.
- Félre értitek. Vihetitek magatokkal a párotokat bemutatni a naagyiéknak, mert már a sok történet után látni is szeretnék őket - mosolygott anyu.
- De jó! - ugrottam a nyakukba boldogan. Hihetetlen, hogy idén Botival töltöm az ünnepeket Amerikában!

Az utazás 5/5****: Már annyira várom! Csak azt sajnálom, hogy lemaradok az első karácsonyi bulimról a Szent Johannában.

(12.08=péntek)

A mai nap annyira eseménytelen volt, hogy már az izgalmasabb volt, hogy osztályfőnökin alufólia labdával dobáltak engem. Inkább kezdem az elejéről.

Osztályfőnöki előtt a teremben ültünk, majd csengetéskor bejött Tibi bá'. Elmondta a hátralevő időszak menetét, mire óvatosan feltettem a kezemet.
- Tudom, hogy két hét múlva nem leszel iskolában a testvéreddel, Botival és Henivel - mosolygott.
- Mi az, hogy nem lesz suliban?
- Mi az, hogy a bátyám se lesz? - kérdezte Adél. Ajjaj.
- Tegnap Mesi anyukája felhívott, hogy előbb elkell menniük a nagyszüleikhez Amerikába, és megy velük Boti és Heni is. Már ha a szüleik elengedik őket - magyarázta Tibi bá'. Ekkor öten hozzám dobtak pár alufólia labdát.
- Anyátokat dobáljátok! - csattantam fel, szerintem jogosan.
- Mesi, ne anyázz! Fiúk ti pedig hagyjátok abba! - vetett véget a kialakult szituációnak az ofő. Óra végén Adél szó nélkül elment. Szomorúan néztem utána. Basszus!

Adél 5/?: Nem tudom. Remélem megbocsájt :(

'EDDIG TARTOTT'

Halihó emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész! Vajon miért ment el Adél? És vajon megbocsájt Mesinek?
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.