Reggel arra keltem, hogy valaki gyengén rázza a vállam.
- Mesi - suttogták a nevemet.
- Még öt percet anyu - morogtam miközben a másik oldalamra fordultam.
- Jó reggelt - ugrott rám Adél.
- ADÉL - kiabáltam.
- Fent van - szállt le rólam.
- Igen, és roppant valamim - ültem fel az ágyban.
- Oké, de öltözz!
- Jó, jó - mentem a fürdőbe. A mai napon egy fehér "Never say never" feliratú trikót vettem fel egy szakadt farmerral és a fekete converse-met vettem fel. A hajamat lazán befontam, és kimentem. Becsomagoltam a táskámba, és a lányok után mentem.
- Jó reggelt, lányok - köszönt nekünk Tibi bá'.
- Jó reggelt - köszöntünk mi is. A reggeli szendvics volt. Egész reggeli alatt magamon éreztem Máté tekintetét. Nem foglalkoztam vele. Végig Kolossal és a lányokkal beszélgettem. Reggeli után még elmentünk várost nézni utána a cuccunkkal vártuk a buszt. Ezúttal a buszon Kolos mellett ültem. A kedvenc könyveinkről beszélgettünk. A suli előtt mindenkit a szüleik várták. Kivéve engem és Adélt. Értünk Márk és Boti jött.
- Hali lányok - köszöntek a fiúk.
- Sziasztok - köszöntünk mi is. Boti átkarolta a derekamat (persze előtte hosszasan megcsókolt❤), és elindultunk haza.
- Milyen volt a gólyatábor? - érdeklődött Boti.
- Vegyes - vontam vállat.
- Volt valami gáz? - kérdezte Márk. Adéllal egymásra néztünk.
- Nem, semmi - kamuztam. Márk kétkedve nézett rám, végül rám hagyta.
- Jöttök deszkázni? - terelte a témát Boti.
- Aham - egyeztünk bele mosolyogva. Márkkal hazamentünk. Lepakoltam utána fogtam a deszkámat, és elmentünk a skate parkba. Boti és Adél már ott voltak.
- Itt vagyunk - gurultam a Király testvérekhez.
- Oki - ölelt meg Adél.
- Jézusom, minden lány ilyen? - röhögött Márk.
- Akkor deszkázunk is, vagy csak dumálunk?
- Deszkaaaaaa - mondták egyszerre a fiúk. Nevetve kezdtük el csinálni a trükköket. Minden jól ment míg... megnem jelent Máté, Tivi, Edu és Bende.
- Jaj ne - suttogta Adél.
- Nyugi, amíg Márk és Boti itt vannak nem jön ide - mosolyodtam el. Aha, hát nem így lett.
- Sziasztok, csajok - köszönt Máté.
- Ismerlek? - játszottam a hülyét. Márk és Boti szúrósan mérte végig a négy fiút.
- Ne már, Mesi! Még mindig haragszol?
- Mit csinált a gyerek? - vette fel a védelmező nagytesó szerepét Márk.
- Semmit - néztem jelentőségteljesen Mátéra.
- Biztos? Nekem úgy tűnik, hogy legszívesebben kikaparnád a szemét - szólalt meg Boti ugyanolyan hangsúllyal.
- Áh ugyan, csak belefojtanám a Dunába - legyintettem, mire Máté riadtan nézett rám.
- Mondd, hogy csak viccelsz, Mesi!
- Nem - löktem el magam a betonon, és megcsináltam egy olie-t.
- Mit csinált? - jött mellém Márk.
- Nem akarom, hogy megöld, ezért nem mondom el.
- Naa, nem fogom bántani! Eskü!
- Ahj, megakart csókolni - túrtam bele a hajamba.
- Aham. Boti ezért kinyírja, tudod?
- Tudom.
- Hogy hívják?
- Máté, és ne öld meg!
- Nem fogom, csak elbeszélgetek vele egy kicsit - ment Máté felé.
- Mit csinál?
- Elvileg beszélgetnek - néztem a jelenetet. Márk vadul gesztikulált, majd Máté magyarázott valamit. Mindketten rám néztek, majd Márk mondott valamit. Máté és Márk végül kezet fogtak. Adéllal döbbenten néztünk össze.
- Ezek tényleg kezet fogtak? - kérdezte Adél.
- Ezek szerint - bámultam feléjük.
- Máté jófej - mosolygott Márk.
- HE?!
- Mondom - borzolta össze a hajam Márk.
- Ne már! - löktem el a kezét a fejemtől.
- Ne legyél durci, Johanna - piszkált tovább Márk.
- Kuss, Günter! - vágtam rá. Mind az öt fiú (Boti, Máté, Edu, Bende és Tivi) felröhögtek ezen.
- Utálom mikor ezzel a hülye névvel vágsz vissza! Legutóbb Pszicho és Heni előtt hoztad szóba, most meg most! - durcizott Márk.
- Bocs, tesó - vontam vigyorogva vállat. Még deszkáztunk egy kicsit utána hazamentünk. Otthon anyuéknak meséltem a gólyatáborról, majd elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

Mai nap 5/5: Egész jó volt délután deszkázni☺
Johanna név 5/2: Nem szeretem
Márk 5/5: A legjobb tesó, még akkor is ha néha idegesítő :D
Boti 5/5***: Szereteeeem❤

'EDDIG TARTOTT'

Halihó, emberkék akik ezt olvassátok! Remélem tetszett ez a rész!
Ui.: A helyesírási hibákat nézzétek el nekem!

By: M.