- Nana, nem a gitárt kell így fogni - szólt rám Harry.
- Akkor mit? - kérdeztem, és figyeltem, ahogy kajánul elmosolyodott, majd megszólalt:
- Apuci farkát.

- H-hogy mondtad? - néztem döbbenten Harryre. A fejemben visszhangzott az apuci szó.
Tudtam, mit jelentett. Tisztában voltam vele. Daddykink. Rengeteg ilyet olvastam, és tetszett. De ez más volt. Olvasni jó, de így?

A szívem eszeveszettül kalapálni kezdtett, és az agyam azt suttogta "Menekülj". Persze, én szótfogadtam neki. Azonnal felpattantam, leraktam a gitárt, és el akartam szaladni. Megcéloztam az ajtót, de Harry a felkaromnál fogva visszarántott.

Nem szorított erősen, de én reszkettem a markában. Nem mertem felnézni rá. A fejemben az összes piros lámpa villogott, és azt üvöltötték, állj.

Teljesen váratlanul ért, hogy magához húzott, és átölelt. Nem csináltam semmit. Nem öleltem vissza. Egyszerűen le voltam sokkolva. Mikor levegőt vettem, magamba szívtam kellemes illatát, és remegve engedtem ki a lélegzetem.

Megbabonázott. Nem tehettem róla. Teljesen elvarázsolt, hiába mondtott bármit is.

- Nincs semmi baj, babygirl - suttogta a hajamba, mire megborzongtam, és ösztönösen el akartam húzódni, de jobban magához szorított - Ne félj tőlem.

Babygirl...
Hamarosan találkozunk.

Egy csapásra belém ütött a felismerés. Ő volt az, aki névtelenül írt nekem. Nem lehetett más. A fejem oldalra fordítottam, de nem láttam az arcát, mert olyan szorosan ölelt. Nem tudtam, mit csináljak.

- Kérlek, engedj el - mondtam halkan, és a hangom elcsuklott. Éreztem, ahogy hevesen vert a szíve, és ez az én szívdobogásomat is növelte.

- Ne, ne hagyj el - mondta, miközben egy kicsit hátrébb lépett.

A szavai a mélyemre hatottak, akárcsak fénylő zöld szemeinek pillantása. Könyörgő volt, mégis parancsoló. Szinte izzott a tekintete, ami csak még jobban elvarázsolt. Néztem az arcát, ahogy ajkait egy kicsit elnyitotta, és a haja a szája sarkához göndörödött. Újra a szemébe néztem, de ő már az én ajkaimat figyelte, mire nyeltem egyet.

A könyvekben mindig az következett ilyen esetekben, hogy a fiú lágyan a lány szájára tapadt, és bumm.

De az én életem nem volt mese.

Harry mohón a számnak esett, én pedig tapasztalat híján azt sem tudtam, mit csináljak, így elkaptam a fejem.

- Én.. Még sosem.. - néztem fel rá rémült arccal, mivel a vonásai dühöt tükröztek, de mikor meghallotta a szavaim, elmosolyodott.

- Csak csináld azt, amit én - suttogta az ajkaimhoz rettenetesen közel, és újra összeérintette azokat a sajátjaival.

Gyengédebb volt, és lassabb, így követtem, amit csinált.

Csókolóztam. Én egy rohadt szexi pasival csókolóztam. Aki leapucizta magát. Engem meg babygirlnek nevezett. Mibe keveredtem én?

Egyszerűen nem tudtam leállni. A kezeimmel nem tudtam, mit kellene kezdenem, így Harry nyakába raktam őket, és a hajába túrtam.

Sosem éreztem ilyesmit. Mintha a testem összes porcikája lángokban állt volna, de közben a hideg vagy valamiféle más csiklandós érzés cikázott volna a bőröm alatt. Harry ajkai puhák voltak, és a szemeim kikerekedtek, mikor a nyelve az enyémet érintette. Mostmár nem gondolkodtam, hagytam, hogy ösztönszerűen cselekedjek. Nem bírtam már állni a lábaimon. Teljesen elgyengített. Észre sem vettem, mikor vezetett a falhoz a csókcsatánk közepette. Nekinyomott a hideg betonnak, és elszakadt a számtól. A szám sarkára adott egy puszit, én pedig lihegve és remegve vártam, most mi lesz. Az ajkai nedves csókokat hintettek végig a nyakam vonalán, és alul megállt, és megnyalta a bőrömet. A haját téptem, és hangosan felnyögtem, mikor szívni kezdte a bőrömet. Nem tartott sokáig, de olyan intenzív dolgokat indított el bennem, hogy senki és semmi más nem érdekelt, csak ő és a kényeztetése.

- Harry - nyögtem a haját megtéptve, és ő mélyen felmordult. A szája már nem érintette a nyakam, hanem a fülem mellett mozgott, ahogyan a dörmögő szavait formálta.

- Neked csak apuci, babygirl - mormolta, majd kicsit elhúzódott - Mára ennyi, baba.

Csak ezt mondta, és a számra egy puszit adva fogta magát, és elment. Ennek az volt a bizonyítéka, hogy a bejárati ajtó hangosan csapódott utána.

Itthagyott. Itthagyott egyszál magamban, teljesen lesokkolva.


Magányosan szeltem a sötét és kissé nedves utcákat a hazafelé vezető úton. A gondolataim cikáztak, az agytekervényeim pedig sebesen forogtak - tisztán hallhattam őket. Az eszem az imént történteken kattogott, pontosabban azon, ami negyed órával ezelőtt volt. Felidéztem magamban a hatalmas ujjait, amik a derekamon pihentek, az édes és vad csókjait, amikkel egy másik világba repített engem. Már a gondolatától kirázott a hideg.

Előszedtem a telefonom a zsebemből, és megtekintettem rajta az időt, ami pontosan 18:12-t mutatott.
Észre sem vettem, mennyire elrepült az idő..

Amint a számomra jól ismert utca macskakövére léptem, eszembe jutott az is, hogy Anya otthon csak arra vár, hogy kivégezhessen. Nem szóltam, hogy programom van.. Mit mondjak neki?

Az igazat nem tudhatja meg. Ha rájön, hogy mit műveltem én az előbb, akkor akár el is tilthat a gitározástól, amit nem akarok. Na jó, valljuk be, a tanárom sem valami kispályás..

Egy hatalmasat nyelve tettem a kezem a kilincsre. Alaposan átgondoltam, hogy miket fogok mondani, majd beléptem a lakásba. Körbenéztem, viszont egy árva lélek sem volt itt. Hihetetlen.. Anyám eltűnt. A cipőmet halkan vettem le a lábaimról, míg nyakamon keletkezett sebeket a pulcsim segítségével takartam el. Lábujjhegyen lopakodva másztam fel a lépcsőn - pontosítok, másztam volna. Ha persze Anya nem állt volna a lépcső tetején, szúrós tekintettel méregetve engem.

- Barbara Parker.. MÉGIS HOL AZ ISTENBEN VOLTÁL EDDIG? HAT ÓRA IS ELMÚLT!!! - üvöltötte le a fejem a nőszemély, amit én behúzott nyakkal hallgattam. Az erek kidudorodtak a homlokán, amiről arra következtettem, hogy mérges volt.. Nem is kicsit.

- Emlékszel arra, hogy mondtad, hogy legyek önálló, és intézzem magamnak a dolgaim? - kezdem halkan - Ma is ezt tettem. Felkerestem a leendő gitártanáromat, akivel ma gyakoroltunk egy kicsit - motyogtam.

- Oh, igen? Képzeld kislányom, kibaszottul nem érdekel. Sötét van kint, hideg, mi lett volna, ha elrabolnak? Hmm? Egy fiatal lány rengeteg perverz pasast és ki tudja még mit vonz magához! Holnap időben hazaérsz, vagy nagyon nagy bajok lesznek! Most pedig nyomás fel! - kiabált Anyám, én pedig csak tettem, amit mondott.

Elhaladtam mellette, majd bezárkóztam a szobámba.

Ledobtam a cuccaim a földre, és végre nem kellett takargatnom magam. A tükrömhöz szaladtam, és megpillantottam a két nyomot a nyakam aljánál, amiket apuci - basszus, nem apuci! -, szóval, Harry hagyott maga után.

Még sosem volt ilyen rajtam. Megérintettem, és ha megnyomtam, kicsit fájt.

Hogy fogom én ezt eltűntetni? Ha anyám meglátja, kivégez, az biztos.

Morogva bedobtam magam az ágyamba, és nem érdekelt, hogy nem tanultam, hogy nem ettem, nem fürödtem... Csak aludni akartam.

A telefonomért nyúltam. Csak egy értesítésem volt. Egy e-mail.

A szívem szinte olyan hangosan kezdett el kalapálni, féltem, anyám meghallja.
Rányomtam a kis ikonra, és a levél feltárult.

Feladó: edward.94@gmaill.com
Címzett: barbaraparker@gmaill.com

Remélem tetszett a délután, baba. Holnap.
Jó éjt, babygirl.

Újra megdöbbentem. Tudta, hogy rájöttem a kilétére. De honnan? Vagy egyértelműnek vette?

Kicsit hezitáltam a válasz felett. Írjak? Vagy ne? Bunkóság lenne, ha nem felelnék?

Feladó: barbaraparker@gmaill.com
Címzett: edward.94@gmaill.com

Jó éjt.

Néztem a képernyőt, és annyira nyersnek tartottam a válaszom. Csak még bunkóbbnak éreztem magam. A legevőmet visszafojtva írtam be egy újabb szót, és a szívem a torkomban dobogott a kis kiegészítésemet olvasván.

Jó éjt, Apuci.

Nem haboztam többet, és megnyomtam a küldés gombot.

--------------------

Új rééész!

All the love💜B&B