Minden olyan csodálatos volt. Minden annyira tökéletes. Csak apuci és én az ágyon fekve. Sosem éreztem ilyesmit, mint most. Fájdalmat, boldogságot, feledhetetlen pillanat volt ez számomra. Harry csillogó zöld szemei az enyéimet bámulták, miközben láttam, ahogy visszatartotta magát a gyors mozgástól. A hajába túrtam, és ott kapaszkodtam meg. Ajkai szavakat formáztak, de először nem is tudtam kivenni őket, annyira magával ragadott a sok érzés.

- Szólj, ha álljak le, édesem - mormolta, én pedig beharaptam az alsóajkam, és nagy levegőt véve bólintottam.

Harryvel ott kapcsolódtunk össze, ahol soha életemben nem gondoltam volna, hogy bármilyen férfi eltalál majd. Egyszerűbben szólva: most neki adtam a lelkem is.

A mozgása kicsit gyorsult, és éreztem, hogy mélyebbre fúrta magát, amitől felnyögtem. Nem fájt már annyira. Fura érzés volt. Minden porcikám bizseregni kezdett, és a belsőm egy szót suttogott, amit hangosan ki is nyögtem:

- Még..

- A csillagokba foglak repíteni, baba - suttogta apuci a fülembe, majd a nyakamra adott egy csókot.

Én, mint aki eszét vesztette, a gyors ütem miatt a hátát kezdtem el karmoni, vagy tépni a haját, hogy találjak valami biztosítékot. Mintha összeomlás kerülgetett volna.

- Engedd el magad, babygirl - mormolta a fejem mellett.

Túl sok érzés kavargott bennem, ha nem mondta volna, akkor is elengedtem volna magam. Az orgazmus egyszerre kapott el bennünket, az egész olyan volt, mint egy részegítő álom. Egy álom, amiből sosem akartam felébredni.

Harry fordított hirtelen a helyzetünkön, így a mellkasára kerültem. Hallgattam heves szívverését, és pihentettem magam fel-le emelkedő mellkasán. Lehunytam a szemeim, és szépen lassan megnyugodott a testem, ahogy apucié is.

-Tudod, én igazán szeretlek téged - mondta, mikor már félálomban voltam. Úgy gondoltam, azt hitte, elaludtam, ezért nem szólaltam meg - Sosem akarlak elveszíteni -suttogta tovább, mire hatalmasat dobbant a szívem.

Én sem téged, apuci - gondoltam magamban, vagy talán ki is mondtam, nem voltam benne biztos, mivel elnyomott az édes álom.

Másnap reggel a nap fényének kellemes cirógatására ébredtem. Apuci nagyokat horkolt alattam, és ahogy felnéztem az arcára, a szemei még csukva voltak. Álmosan a mellkasába fúrtam a fejem, amikor eszembe jutott a kis csomag, amit tegnap még Mr. Greytől kaptam. Kikászálódtam Harry magához szorító mancsai közül, felkaptam apuci egyik pólóját, és halkan odalépkedtem a táskámhoz. Azonnal meg is találtam amit kerestem és a kezemben szorongattam a kis dobozt. Óvatosan felnyitottam a tetejét, mire az a kis levél pottyant ki belőle, amit már tegnap is megpróbáltam elolvasni. Felkaptam a földről a fehér cetlit, és a díszdobozra tekintettem. Egy gyönyörű ezüst karkötő pihengetett benne, ami egy fecske medállal volt tarkítva. Elmosolyodtam az ékszert bámulva, majd elővettem a meglepi másik részét is, és beleolvastam.

Drága Barbi!

Alíg tudom összekapargatni a szavaim, amiket ebbe a levélbe írok. A szívem darabokra hasad a tudattól, hogy ennyire elszakadtunk egymástól, és más karjaiban találtál otthonra. Hidd el, mindent megtennék, hogy az enyém légy, és senki másé, főleg azé az önfejű Stylesé...

Talán ha érettebb leszel, talán akkor majd vissza találsz hozzám, aki teljes szívével szeret téged az idők végezetéig.

Szeretettel, Christian

Lassan és minden egyes apró részletre ügyelve olvastam fel ezt a pár sort, amikor apuci hirtelen mocorogni kezdett az ágyban. Annyira megijedtem, hogy a papírt szinte azonnal a dobozba gyűrtem, és a táskámba rejtettem minden holmit, ami eddig a kezemben volt.

- Jó reggelt hercegnőm - motyogott Harry csukott szemmel, majd átölelte a mellette lévő takarókat. Úgy tűnt, hogy nem találta meg amit ott keresett, így elkezdett vakon tapogatódzni szerte a paplanok között. Mordult egyet amikor észrevette, hogy nem vagyok ott, majd kinyitotta a zöld szemeit, ezzel pedig azonnal meg is találta az enyéimet. Elmosolyodtam tettein mire felpattant az ágyból, és mögém sétált, egészen addig, amíg a mellkasa a vállamhoz nem ért. A karjait a derekam köré fonta, és puszilgatni kezdte a nyakamat, miközben szaglászott.

- Naaa apuci, ez csikiz! - kuncogtam halkan, de nem hagyta abba. Sőt, csak egyre jobban folytatta az előző kísérletét.

- Gyere babám, csináljunk valami finom reggelit - mosolygott a bőrömre, majd megragadta a kezem, és lehúzott magával a konyhába.

- Mit szólnál egy kis palacsintához, apuci? - kérdeztem a hűtőben kutatva az alapanyagok után.

- Hmm.. Remekül hangzik, babám - bólogatott hevesen, miközben lefőzte magának a kávét, illetve nekem csinált kakaót.

Összepakoltam az összes kelléket a reggelihez, a tojástól kezdve a serpenyőn át, egészen az olajig. Szépen rendbe raktam az élelmiszereket, és a lisztet beleöntöttem a tálba, viszont egy pici adag a műanyag tároló mellé esett. Elvigyorodtam, amint kitaláltam a gonosz tervem apuci ellen, és az egyik kezemet a fehér porba mártottam. Harry mit sem sejtve mosogatta el a már használaton kívül lévő tárgyakat, amikor hirtelen hátulról átöleltem. Szerintem egy kissé meglepődött, ám továbbra is kitartóan folytatta az edények öblögetését. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy a tervem legfőbb kelléke el ne kenődjön valamerre, ami remélhetőleg sikerült is. Amikor végzett, halkan megfordult, így tulajdonképpen már ő tartott a karjai között engem.

- Nagyon csendes vagy, apuci - kuncogtam vidáman, ami őt is mosolygásra késztette.

- Csak reggel van, és még kómás vagyok - dörzsölte meg az egyik szemét, majd közeledni kezdett az ajkaival felém.

Szívesen fogadtam a tőle kapott puszit, majd amikor elszakadt tőlem, egy gyors mozdulattal összeliszteztem az álmos arcát. Egy pillanatig még olyan "mi a fene" fejjel bámult rám, majd az arca hirtelen elkomorodott, és őszintén szólva, megijedtem. Nagyon is.

- Ezt nagyon megbánod! - morgott rémisztő hangon, és közeledni kezdett, amire automatikusan hátráltam. Egy idő után viszont a falnak ütköztem, ő pedig úgy nézett le rám, mintha a világ legvétkesebb dolgát tettem volna az előbb. A hátam teljesen a falnak simult, és próbáltam minél távolabb kerülni tőle, ami már szinte lehetetlen volt. A nyakamat behúzva figyeltem a zölden izzó szemeit, amik elég morcosan tekintettek rám, de amikor kaptam egy nagy adagot a fehér porból az arcomba, meglepődtem.

- Lisztcsataaa! - kiabált Harry, és egy éles kanyart véve elszaladt a konyha másik felébe. Út közben a fejére kapott egy tésztaszűrőt, illetve a kezébe markolta a pulton heverő fakanalat, amikkel felszerelkezve teljesen úgy nézett ki, mint egy igazi háborús hős. Pár percig még hitetlenül figyeltem, ahogy felpakol magára egy adag lisztet, és megindul vele felém. Szerencsére még időben kitértem a gránátjai elől, majd én is belelendültem a nagy harcba. Egy-egy rejtekhelytől dobáltuk egymást nevetgélve, és a csata végére csurom lisztesek lettünk.. De nem csak mi, az egész konyha úszott a palacsinta alapanyagában, amiből végül csak sütöttünk párat, és azonnal meg is ettük őket.

- Menj el fürdeni baba, addig én feltakarítom a háborús zónát - kuncogott apuci, és neki is kezdett a seprésnek.

Elballagtam a fürdőig a már jól ismert úton, és hezitáltam kicsit azon, hogy magamra zárjam-e az ajtót. Végül arra jutottam, hogy minek, hisz már egy test voltunk az éjszaka folyamán. A gondolatra elmosolyodtam, és eszembe jutott, hogy talán apuci csatlakozik hozzám, mikor a piszkos munkával végzett.

Beálltam a zuhany alá, és szépen lassan elkezdtem magamra folyatni a langyos vizet. A liszt és a palacsintatészta lassacskán lefolyt a bőrömről, mikor a víz elsodorta őket. Széles vigyorra görbültek az ajkaim a kis csatánkat felidézve. Annyira jó buli volt!

Összekaptam magam az elmélkedésből, és fogtam apuci tusfürdőjét, és egy adagot magamra kentem. A hajam is tiszta palacsintás volt, így azt sem kímélte a melegvíz, nameg a sampon. Igyekeztem, minél hamarabb Harry karjaiban akartam lenni.

Miután megtöröltem minden egyes porcikámat, egy törölközővel a fejemen, de már a saját ruháimban visszaszaladtam apucihoz, aki meglepetésemre maga elé meredve ült az ebédlőasztalnál.

- Apuci? - kérdeztem, de ő ugyanúgy nézett, nem pillantott felém. Fura volt. A tartása feszes volt, az állkapcsa megdeszült, és nagy levegőt vett.

A markára vezettem a tekintetem, és elakadt a lélegzetem. Láttam, hogy egy fehér lapot gyűrt a kezében. A levél...

- Apuci... - ismételtem halkan, és nagyot nyeltem, mikor gyilkos tekintettel a szemembe nézett - Én... Megmagyarázom..

- Ez a legostobább szöveg, amivel kezdheted - a hangja rideg volt. Pár másodpercig bámult, majd olyan hirtelen és akkora erővel pattant fel, hogy a szék mögötte hátradőlt, amitől ijedtemben összerezzentem.

- Mr. Grey írta -nyögtem ki nehezen a szavakat, mert Harry elkezdett fel alá járkálni, és féltem, hogy nagyon kiakad... Vagyis inkább még jobban kiakad...

- Azt láttam - nevetett fel sötéten, majd újra rám nézett - Nem megmondtam, hogy nem mehetsz annak a fasznak a közelébe?! - szinte üvöltött, mire mindkét szemem könnyes lett.

- De a tanárom..

- Lebaszom, hogy a tanárod! Menj más iskolába! Magyarán megmondtam, hogy kerüld ezt a balfaszt, akkor mi ez?! - mutatta fel a levelet, én pedig a könnyeimet próbáltam nyelni, de nem ment... Kis patakokként kezdtek el folyni az arcomon - Valahogy elvetted tőle azta kurva dobozt!

- Én..

- Nincs semmi én! Rossz voltál! Nagyon rossz! És, tudod, hogy ezért mi jár! - kiabált tovább, és elkapta a felkarom, miközben hátráltam.

- Nem csináltam semmi rosszat! - védekeztem könnyes szemekkel, de nem hatotta meg.

Elengedett, és a szobája felé vette az irányt. Az agyam lázasan kattogott, hogy mit tegyek. Féltem, hogy most mi lesz. Egyikünk sem volt már játékos kedvében, és ilyen haraggal még sosem kaptam büntetést. Gyorsan fogtam az asztalon heverő dobozkát a karkötővel, kezembe kaptam a cipőmet, és mezítláb kirohantam a házból.

Szaladtam, ahogy a lábam bírta, és a feltörő zokogásom engedte. Egy saroknyit már lefutottam, mikor meghallottam apuci kiáltását. Nem néztem hátra. Tudtam, hogy már nem ért volna utol, ezért hazáig rohantam.

Az ajtón beesve kapkodtam levegő után. Azt hittem, kiszakad a tüdőm. Sírtam kegyetlenül, a lábam is fájt a sok kavicstól.

-Hol voltál te szégyentelen!? - rikácsolt anyám azon nyomban, mikor megjelent - Miért ordítasz? Látod, így jár az, aki máshol éjszakázik!

-Hagyjál békén! - kiabáltam rá zokogva, és minden erőmet összeszedve felszaladtam a szobámba, és magamra zártam az ajtót.

Bedőltem az ágyba, és csak sírtam. Keservesen. Addig, míg az összes könnyem és életkedvem el nem apadt.

-----------------------------------------------

Sziasztok!

Ideje volt visszatérnünk, nem?😂

Reméljük, tetszik a rész!

All the love💕B&B