Nem voltam feltűnő jelenség, így egy egyszerű vendég észre se vehette volna összehúzott formámat; ám neked a pillanat tört része alatt sikerült kiszúrnod székben tépelődő lényemet.

Magamon éreztem átható tekintetedet, de már csak azért sem néztem feléd; úgy tettem, mintha életem fő műve fogalmazódott volna meg bennem - ami ha úgy vesszük, nem is állt messze az igazságtól.

Nagy színészi játékom közepette annyira eggyé váltam a szereppel, hogy csak azt vettem észre, valaki megkopogtatja vállamat; ijedten szakadtam ki az alkotás adta nyugodtságból, s amikor lágyan mosolygó ajkadat véltem felfedezni magam előtt, szavak nélkül is hallottam kérdésedet.

Kicsit mogorva, barátságtalan hangnemben engedtem meg, hogy helyet foglalj velem szemben; ám te fel sem vetted kellemetlen viselkedésemet.

Levakarhatatlan görbülettel rángattál elő táskádból egy rongyos könyvet, majd italod kortyolása közben sebes olvasásba is kezdtél; kíváncsi voltam, mégis mi köthet le ennyire, de az istenért sem vallottam volna be, hogy érdekelsz - úgy tettem, mintha ott sem lennél; miközben minduntalan te jártál fejemben.

Aki nem ismert, egyenesen hülyének nézhetett; ám én teljesen tisztában voltam azzal, mit miért teszek - nem akartam, hogy bármi közünk legyen egymáshoz.

Túl elérhetetlennek tűnt azon gondolat, hogy mi egyszer egy egészet alkossunk.

Olyan művész voltál, akihez fényévek kellettek volna, hogy felérjek.

Te voltál az, akit mindenki bálványozott, s a pódium tetejére emelt - egyetemi éveim alatt is azzal hencegtek tanáraim, hogy a nagy Bang Chan náluk tanult; még akkor is ezt mondták, ha csak egyszer tértél be hozzájuk.

Nem csodálkoztam ezen kijelentéseken, hisz ha egyetlen versedhez vagy novelládhoz csak egy ponttal is hozzájárulhattam volna, én is így viselkedtem volna; ám veled dolgozni olyan álom volt, ami még egy másik életben sem valósulhatott meg.

Furcsa belegondolni abba, hogy mekkora tévhitben éltem akkoriban; egy karcolást sem ejtettem megtépázott füzeted lapjain, mégis minden rólam szólt.

Észrevétlenül váltam múzsáddá, s ezzel együtt legnagyobb ellenségeddé - nem tudtál nélkülem létezni; de mint kiderült, velem sem.