Counterpart (Alteregóként fordítottam) nem véletlen szerintem, hogy mindkettejüknek van alteregója. They are meant to be.

Új taktikájuk szerint a tűz népe legkevésbé fogja őket keresni a saját városukban. Az igazságérzete nem nyugodott. Ahogyan sétáltak a Tűz Királyság egyik városának poros utcáin, Katara nem tudta nem észrevenni, hogy a város szélén az emberek nyomorognak. Noha ők a város melletti erdőben vertek tábort, gyakran ment a városba a napi bevásárlást végezni. Sokka ezt kevésbé támogatta, főleg ha ezt egyedül tette. Toph nagyszerű társaság volt, de nagy ritkaság is.

Általában egyesül sétált, a gondolataiba merülve. Annyira más volt ez a város, mint a falucska amiben felnőtt. Hatalmas, rejtélyes. A Tűz Királyság városában megfért a fényűzés és a nyomor egymás mellett.

Mindig szánalmas érzett az elesettek iránt. Aang és Sokka kérése hiábavaló volt. A Festett Hölgy már a része volt, nem tudott tőle megválni. A ruhát, a kalapot, a festéket gondosan elcsomagolta a legutóbbi bevetése óta. Ennek a városnak is szüksége van egy hősre.

Éjszaka lopózott ki, a sötétség leple alatt cselekedett. Olyan jól esett a betegeknek és elesetteknek segíteni. Elemében volt, szelte az utcákat észrevétlenül. Minden jól ment, amíg egy csapat tűzidomár katona észre nem vette. Katara a falhoz préselte magát, de már késő volt.

- Mutasd magad! - ordították. 

Futásnak eredt, de gyorsan rájött, hogy az utcákat nem ismerte ki még teljesen. Egy zsákutcába futott, pánikolva kapkodta a fejét. Habozott használni a vízidomítást, nehogy a névtelen hőst keresni kezdjék, mint vízidomárt. Amikor a katonák utól érték egy árnyék vetette magát közéjük. 

Katara egy pillanatra megtorpant, nem tudta barát-e vagy ellenség. Egy túlméretezett szörnyszerű maszk volt rajta, az alakja alapján kivehetően egy fiatal férfi viselte. Ikerkardot rántott elő és szembeszállt a katonákkal. Katara lenyűgözve figyelt, a lélegzete még mindig gyors volt. Ahhoz kétség sem fért, hogy a férfi tapasztalt harcos volt. Pillanatokon belül a földön hevertek a katonák. A férfi egy hosszú pillantást vetett Katarára, aki gyorsan lesütötte a tekintetét, nehogy jobban megfigyelje az arcát. 

Az alak eltűnt a semmibe szó nélkül. Talán néma? Egérutat nyert hála neki. Az ismeretlen hős felszívódott, pedig a nyelve hegyén volt a köszönet. Katarának az volt az érzése, hogy nem utoljára látta. 

x

A következő alkalommal másnap éjszaka futottak össze. A Kék Szellem szótlanul követte és megtanította neki a járást a városban. Sokat tanult, hálás volt a tippekért. Egy ház tetején pihentek meg. Katara titkon azt leste, miként jöhet rá a férfi kilétére. Olyan keveset hallotta a hangját, hogy az nem volt kiindulópont. Az arcát pedig teljesen elfedte a maszk. 

A semmiből megeredt az eső. Ne, korholta magában az esőt. A kalapját lehajtotta, hogy az esőcseppek elkerüljék a festékes arcát. Védtelen volt, a titka felszínre bukkanni készült. 

A fiú észrevette a zavarát, elfordult, hogy ne bámulja a csorgó vörös festéket. Katara takarta magát, kétségbeesetten.  Kék Szellemnek ekkor ötlete támadt. Letette a maszkját, egy vékony anyaggal bekötötte a saját szemét. Egy hosszú  sötét anyagot nyújtott át a lánynak. Katara nem kérdőjelezte meg, az arca köré tekerte a fekete anyagot, mint egy turbánt.

- A titkod biztonságban van nálam. - mondta, még mindig vakon beszélve. 

A Kék Szellem tiszteletben tartotta a titkát. Katara rémülettel pillantott rá, hiszen a szemkötő nem tudta eltakarni a hatalmas vörös sebhelyet a szeménél. Az ösztönei azt suttogták,  hogy rohanjon. 

Zavarodott volt. Az a Zuko, akiről azt hitte, hogy ismeri nem tett volna ilyet. A tűz hercege önző és önfejű volt a szemében. Agresszív, ártó szándékú, semmiképpen sem képes ilyen önzetlen és hősies cselekedetre. Szinte undorodott magától, hogy megkedvelte. 

Katarát álmatlanság kínozta. A herceg kisajátította a gondolatait. Szégyellte elismerni, hogy Zuko új arca megtetszett neki. A Kék Szellem minden, amit valaha megragadta egy fiúban: tisztességes, de mégis kegyelmes. Vad, de mégis gyengéd. 

Nem, ő nem Zukót kedvelte meg, hanem a Kék Szellem fogta meg. Megtagadta azt, hogy ők egy és ugyanaz lennének. Buta vonzalomnak tartotta ez közöttük. Zuko az ellenség, mondta magának. Mindig az is marad. 

X

Éjszakákat töltöttek együtt. A Kék Szellem lett a testőre. Katara alig hitte el, hogy a tűzidomár fiú védelmének örül. Lehet, hogy Zuko az esküdt ellensége, de amíg elrejtik az arcukat addig minden rendben van. Szövetségesek, egy lélek két testben. Harmóniában harcoltak, egymást kiegészítették és védték. 

Mindazon alkalommal, amikor a sötétben rejtőztek és a fiú a testét hozzá simította teljesen könnyűvérűnek érezte magát. Az volt az érzése, hogy Zuko nem csak szövetségese szeretne lenni.. Ennek ellenére soha sem volt semminek a kezdeményezője. Katara szinte büszke volt magára, hogy a legendás Kék Szellem az, aki derekán ragadja, hogy visszahúzza a rejtekbe. Egy szomorú része azon gondolkodott, hogy a fiú ezeket a pillanatokat mennyire könnyen el fogja felejteni. 

- Holnaptól nem fogsz már látni. - jelentette ki szomorúan a Festett Hölgy. - Mindent köszönök. 

A Kék Szellem oldalra döntötte a fejét. A testtartása megváltozott, mintha csüggedt lett volna. A maszk miatt kénytelen volt metakommunikációt használni, hogy megértsék. A lánynak fájt a szíve itt hagyni, de másnap a csapat tovább indul majd és úgy érezte nem tud tovább állni búcsú nélkül. 

A fiú bólintott, lassan közelebb lépett hozzá és a kezével megfogta az övét. Ez volt az első olyan  gesztus, amit nem lehetett véletlenre fogni. Katara kezét a maszkjához emelte, kezet csókolt neki. Olyan lovagias volt, szinte elolvadt tőle. Annyira vörös volt az arca, hogy csökkent a kontraszt a vörös csíkok és az arca között. 

Azon gondolkodott, vajon akkor is ennyire gyengéden kezet csókolna neki, ha tudná kinek teszi? Esküdt ellenségek, biztosan a dolog üldözésbe fordult volna át. Katara nem merte felfedni magát, nem kockáztathatja Aang életét. 

Annyira szeretette volna most végre nem lehajtani a fejét és mélyen Zuko szemébe nézni. Tudta, hogy mikor legközelebb látni fogják egymást már ellenségek lesznek. Egy része akart hinni abban, hogy nem így lesz. 

- A titkod biztonságban van nálam, Zuko. - suttogta magának, amint elcsomagolta a Festett Hölgy felszerelését.