2024. 09. 21-én új családtag érkezett a palotába. Egy párhuzamos világból véletlenül odacsöppent, üldözői elől menekülő, tizenöt éves Fyodor, aki már egy napja kóborolt Yokohamában, amikor Osamu munkából hazafelé, az egyik hídon megtalálta. Felhívta Fyodort, értesítette, majd óvatosan megközelítette a másikat, és rövid, körülményes beszéd után rá tudta venni, hogy vele tartson az otthonába.

Ez a kis Fyodor beteg volt, megviselt, éhes és gyenge: a saját világából egy Morozov-féle áldott által menekült el, mielőtt kivégezték volna. Az egy különös, isteni tudás birtokában lévő univerzum, ahol bizonyos vezetők tudtak a BSD canon szerint lezajlott eseményekről, a Könyvről, és Fyodor hozzá kapcsolódó szerepéről, így elhatározták, hogy megölik a fiatal Fyodort, mielőtt ezeket az eseményeket útnak indítja.

Ennek a kis Fyodornak azonban eszében sem volt a Könyvet keresni: még semmit sem tudott róla, nem voltak alvilági kapcsolatai: a szülei elvesztését gyászolta (előbb az anyja, majd az apja halt meg, ő pedig árván, a családjától távol, Szentpéterváron ragadt), és a merénylet váratlanul érte.

Az orosz kormány emberei támadták meg az otthonához közel, a szerencse mentette meg (ekkor használta először a képességét arra, hogy öljön, és az eset, bár önvédelem volt, hosszú időre megrázta). Sikerült elkapnia az áldottat, aki ki akarta taszítani a világukból (így akartak megszabadulni a holttestétől, hogy semmi nyoma ne maradjon abban az univerzumban Fyodornak), és kényszerítette, hogy vigye ki a konfliktusból. Egy másik világba, idegen országba került, és az áldottat, aki újra megtámadta, szintén kénytelen volt megölni.

Elmenekült a helyszínről, céltalanul bolyongott Yokohamában, és a gyengesége, nem megfelelő öltözéke, és az időjárás miatt megfázott, amikor az utcán töltötte az éjszakát. Kimerült, zavarodott, éhes és beteg volt, mire Osamu rátalált.

Fyodor ekkor már közel fél éve ismerte kis Osamut és kis Chuuyát, megbarátkozott a paralel világok létével, de arra nem számított, hogy egyszer egy másik Fyodorral is találkozik majd. Kis Fyodor volt a múltja, amiről ő sosem beszélt és gondolni sem szeretett rá: látva, milyen gyenge, elesett és űzött, senkit nem engedett a közelébe, maga gondoskodott róla.

Kis Fyodor rettenetesen össze volt zavarodva. Bizalmatlanul viszonyult mindenkihez, Fyodortól pedig megrémült, de Fyodor kedves szavakkal, amiket a gyerekkorában a szüleitől hallott, képes volt megnyugtatni. Gyerekkori becenevén, Fedinkának nevezte, amivel más apróságok mellett sikerült elnyernie a bizalmát és valamennyire megnyugtatni. Ő és Ivan ápolták, amíg beteg volt és mentálisan helyrejött, addig a palotacsaládból senki más nem ment oda hozzá, nehogy még jobban megijessze vagy összezavarja.

Fyodor a lábadozása alatt apránként mindent elmesélt a saját életéről és a világáról Fedinkának, és meghallgatta, mi minden történt vele a saját univerzumában. Nyilvánvaló volt, hogyha tudna, sem térhetne vissza, mert azonnal megölnék, így Fedinka a palotában maradt. Mire Nina először meglátogatta, már mindent tudott róla és a családjukról, és Fedinka tisztelettel, elragadtatva fordult hozzá.

Fedinka hitt az eleve elrendeltetésben. Úgy fogta fel, hogy az ő eredeti világában is lett volna egy Nina, akit neki szánt a sors, de többé nem lesz lehetősége megtalálni. Megszerette Fyodor családját, ami kölcsönös volt: a gyerekek, különösen Olga ragaszkodott hozzá, akik úgy tudták, Fedinka Fyodor elárvult, pétervári unokaöccse, akit rokonok híján vettek magukhoz.

Fedinka sokáig nagyon udvarias és formális volt, a kötődését Ninához nem tudta megfelelően feldolgozni. Mivel Fyodor felesége volt, rokoni kapcsolat okán nénémnek hívta (Osamut és Fyodort pedig bátyámnak és Fyodort kedves, drága testvéremnek, ilyesmi), hiába kérte gyakran, hogy szólítsa a keresztnevén, ő erre sokáig nem volt hajlandó.

Megkedvelte, majd őszintén megszerette Ninát, de a szerelmét különösen Fyodor előtt titkolta. Sokat küszködött, mert tudta, hogy Nina sosem lesz az ő felesége, mégis, mert az első szerelme volt, egyre ábrándozott róla.

Nem sokkal a felépülése után kis Osamu és kis Chuuya is megismerkedett Fedinkával. Barátságot kötöttek és gyakran találkoztak, viszonylag jól szót is értettek egymással: Fedinka, a palotás Fyodorral ellentétben (ám akárcsak a valódi Fyodor Dostoyevsky, az angolt kivéve) folyékonyan tud angolul, németül és franciául, franciául tehát remekül eltársalog Chuuyával.

Ninával főleg németül beszél, aminek Nina nagyon örült, mert régóta ő volt az egyetlen, akivel az anyanyelvét használhatta, és hosszasan beszélgettek kettesben is, amikor épp csak ő foglalkozott Fedinkával.

A születési ideje megegyezik Fyodoréval (1994. 11. 11.), de mert a palotaverzumban a saját világához képest a jövőben van, amikor Fedinka hivatalos okmányokat kapott, Nina a születési évét a saját idejükhöz viszonyítva 2008-ra változtatta. Tiszta, hivatalos hátteret biztosítottak Fedinkának Japánban, hogy semmilyen hatóság vagy kormány ne kutasson utána.

Japánul tanul, hogy boldogulni tudjon, és rengeteget olvas. Csendes, töprengő, zárkózott, sokat gondolkodik. A legszorosabb viszonya még mindig Fyodorral van a palotában, akitől több hétig egy pillanatra sem vált el, amíg meg nem szokta a környezetváltozást és az életet a családban.

Fyodor Fedinka tizenhatodik születésnapja után még gyakrabban vette maga mellé, és elkezdett neki megtanítani mindent, amit ő tudott és művelt: a palota irányítását, a családja és a birtok biztonságának felügyeletét, számítógépes ismereteket, információszerzést, stb., és általában mindent, amire szüksége lehet, mert Fyodor a bizalmasává és helyettesévé tette őt, és a palota korlátlan ura lett, amíg Fyodornak 2020. decemberében el kellett utaznia Yokohamából.

A tervéről sem Osamunak, sem Ninának nem beszélt, így mindketten meglepődtek, amikor Fyodor távozása után Fedinka vette át a családfői szerepet, és férjeként gondoskodott Nináról, apaként pedig a gyerekekről.

Fedinka ideges volt, hogy mindent megfelelően csináljon, kimerítette magát, és alig aludt, a napjai nagy részét Fyodor saját szobájában, a számítógép előtt töltötte, és ha kettesben maradt Ninával, őt is oda kérette magához. Gyakran volt együtt vele, és amikor Nina megbetegedett, Osamuval együtt gondozta.

Fedinka nem sokkal a születésnapja előtt megcsókolta Ninát, azóta megszállottan szerette őt, és egyszerre szégyenkezett az érzései miatt.

Mire Fyodor teljesen rábízta a palotát, Fedinka felnőtt és megkomolyodott: megkérte Ninát, hogy a gyerekes, dédelgető név helyett inkább Fedyának hívja, mert nem kisfiú többé; a viselkedése komolyabb, a kisugárzása erősebb lett.

Még mindig szelíden, de határozottan és Fyodorra emlékeztetően beszélt és parancsolt, amivel sem a ház személyzete, sem Osamu vagy Nina nem ellenkezett.

A változás erőssé és összeszedetté tette, és azután sem múlt el, hogy Fyodor visszatért a palotába. Fedinka, aki a nélküle töltött időben keveset aludt, az érkezése reggelén, 12. 12-én ágynak esett, és akárcsak Fyodor, a fél napot átaludta.

Fedinka jövője:

Nagyjából huszonegy évesen, amint megbeszéli Fyodorral az érzéseit és a jövőre vonatkozó kilátásait, elmegy a palotából. Búcsút vesz a családtól, töredékesen elmondja az indítékait Ninának, és megígéri neki, hogyha nem találja meg őt, vissza fog jönni, aztán a palotabéli Morozov segítségével és némi pénzzel elmegy átvizsgálni azokat a világokat, ahol Nina életben van, hogy találjon egyet, akivel boldog tudna lenni. Néhány hónap keresgélés után megtalálja egy világban a tizennyolc Ninát Szentpéterváron. Megismerkedik vele, nem sokkal később feleségül kéri, és elviszi a mostohaanyjától. Az életük innentől több izgalmat és fordulatot tartogat, amit később lehetséges, hogy egy történetben fogok elmesélni.

A következő részben a többször említett Morozovról tudhattok meg pár apróságot.