Tehát akkor kezdjük a legelején~

Nagyon sajnálom hogy még csak most sikerült a részt hoznom és nem hamarabb de ezt vegyétek egy újévi ajándéknak tőlem :3
Minden kedves olvasómnak Boldog Új Évet Kívánok és sok izgalmas könyvre tegyenek szert☺️

Sayonaraaaaa
-Zsoó-

A tanteremben ültem és a padon feküdtem. Fejem az ablak felé fordítottam majd így lehetővé vált az égen körző sólyom számomra. Olyan szabad...de vajon milyen lehet szabadnak lenni? Halkan sóhajtottam majd tekintetem a kék tengerre tévedt ami ezen a napon is hullámzik békésen.

-Nanase gyere ebédeljünk együtt a tetőn. - csiripelte Mitsumi kezében tartva az ebédjét.

-Nem vagyok éhes. -motyogtam rá sem nézve.

-Mi van veled Nanase? Nem tán szerelmes vagy? - gyanakvóan hajolt közelebb és szinte csak suttogta a mondata végét. Nem változik, hogy ilyenkor is csak a férfiakra tud gondolni. Hátra toltam a székem és felálltam majd szó nélkül kiléptem a tanteremből közben Mitsumi próbált volna feltartani. Csak az előttem lévő kiútra tudtam fókuszálni és a testem önmagától cselekedett.

Az utolsó fokot is megmászva léptem a tetőtérre. Ismét látom a szabad sólymot a felhők nélküli égen körözni. Vágyom rá, hogy újra szabad legyek de nekem a tánc maradt ami enyhíteni tud csak ezen. Nii-chan szabad lehetne ha velem inkább nem foglalkozna mert ennél nagyobb bajom nem lehet már. Leengedték előttem a medencéből a vizet így rajtkőre sem tudok állni csak azon ülni és várni a sosem meg nem történő csodára. A korláthoz léptem és mind két kezemmel erőteljesen megszorítottam azt.

-Francba! - szorítottam össze a szemeimet és préseltem össze ajkaimat lehajtott fejjel.

- Sosem tudni kibe botlik az ember.- riadtam fel egy hangra majd 180 fokos fordulatot véve láttam a tető másik végében egy barna hajú velem egy idős fiút. Próbáltam nyugtatni magam hogy csak egy diáktársam az aki ide fel szokott járni. Visszafordultam és úgy tettem mintha semmi sem történt volna de halk léptek neszeit hallottam a hátam mögül amik felém közeledve egyre csak hangosabbak lettek. A szemem sarkából láttam amint megállt mellettem a korláttól pár centire zsebretett kézzel néz előre.

-Nem a véletlen folytán vagyok itt... - egy-két perc néma csend után meghallottam ismét hangját amelyből csak a határozottságot tudtam következtetni. Még mindig a tájat néztem nyugodtan mellette majd meghallottam amint levegőt vesz.

***

Az iskola könyvtárába tartottam a karjaim közt lévő könyvekkel de csak gondolkoztam, hogy hogyan tudnék hatékiny edzéstervet kidolgozni a nyári táborra. Állóképesség fejlesztés vagy inkább új statisztikával kellene előállnunk? Vagy inkább más csapatok elemzése és tanulmányozása lenne a legjobb? Gondolatmenetemet riadtságom szakította meg amint egy fekete hajkorona elsuhant mellettem. Az arcát nem láttam de azt hittem, hogy nekimentem. Szaggatva kifújtam a tüdőmben lévő levegőt és folytattam az utam. Lehet, hogy bocsánatot kellene tőle kérjek, hogy majdnem nekimentem?

Beléptem a csendes terembe és az őszülő férfi elé tettem a könyv stócot amit szorgosan elkezdett pakolni a helyére. Meghajoltam előtte engedelmesen és kisétáltam a helységből.

-Szinte olvasni lehet az arcodról, hogy csak a nyári táboron járnak a gondolataid. - hallottam meg az ismerős hangot egy csipetyni gúnnyal fűszerezve a velem szemben lévő szürke hajkorona tulajától.

-Mindent meg akarok tenni ami tőlem telhet. - vágtam vissza neki miközben elsétáltam előtte aki mellém felzárkózva sétált a folyosón ahol több más diák is tartózkodott rajtunk kívül. Válasza csak egy halvány diadalmas mosoly volt az ajkán.

-Igashiii! - hallottam meg a tömegben egy hangosabb lányt. - Nézd ott van, OTT van! - mutogatott a fekete hajkoronájú lánynak egy újságot izgatottam aki csak rezdületlenül nézte azt. - Aaaa uristen olyan helyes. - szinte láttam ahogy a szemeiből szivecskék rajzolódnak ki.

-Azon csodálkozom hogy a másik el tudja ezt viselni. - motyogta, hogy csak én halljam meg amit mond.

-Miért ki az a lány mellette? - értetlenül néztem rá miközben megfékeztem lépteimet. Sárgás szemeivel a két lány irányába nézett majd utána egyenesen vissza rám és nagyot sóhajtott.

- Igashidának szokták hívni a fekete hajú lányt de a teljes nevét nem tudom. - láttam rajta, hogy több dolgot is tud ezen kívül.

-És? - erőteljesebben szóltam hozzá, hátha több információt tudok tőle szerezni.

- Nem itt fogom elmondani mert olyankor még a falnak is füle van itt. - hadarta el szavait és ezzel egyidőben a csengő is megszólalt. Táskáját vállára akasztotta és elindult a megfelelő tanterem felé. Rejtélyes egy kicsit de bízom benne így inkább én is követtem azt amit a többi diák. Órára mentem.

***

-... óh hisz nem hiszem hogy ismersz.-kínosan félrenéztem majd ismét a félő tekintetével találkoztam. - Tengan Katsuro vagyok a 3.B osztályból.

-Haruka Igashida, 3.C. - hangja enyhén remegett de már nem volt megrémülve. Eddig ezek szerint hiteles információkat kaptam, de már ideje a lényegre térnem.

-Tudom a neved. - kontráztam amire a levegő tüdejében rekedt. - Nyáron a kosárlabda klub táborjában leszel az aki fejleszt minket. - néztem egyenesen a szemeimbe.

-Ezt nem teheted! Az igazgatóval kell ezt megbeszélni! Bele sem-dühösen kiabált hozzám.

-Már minden el van intézve. - szemei tányér nagyságúra kerekedtek ki és végleg a szót belé fojtottam. - Vízi edzés, állóképesség fejlesztés. Tudok a sérülésedről és hogy már újra úszhatsz.. - tettem a vállára a kezem-szóval ideje lenne a múlton túltenned magad.

***

Gou figyelmesen nézte amint a fiúk erősítenek a medence szélénél. Telefonján megnézte az időt amiből le tudta következtetni, hogy Igashida még most sincsen itt.

-Hátha el tudom érni. - motyogta magában és a telefonján tárcsázni kezdte a számot de az első pár csöngéss után megszűnt a monoton hang. Halkan sóhajtott és kezében tartotta a készüléket aggódóan.

-Ohayo Gou-chan! - kapta fel tekintetét az ismerős hangra amit távolról hallott.

-Igashida-senpai.. - motyogta értetlenül és a fiúk minden tevékenységet abbahagyva néztek meglepetten.

-Izé, Haruka-senpai hol van?-kérdezte aggodalmasan Rei az ő közelében lévő fiúktól akik döbbent pillantást vetve a környezetükre nem találták.

-Bocsánat de Harut nem láttad Gou-chan? - lépett oda hozzá borostyán szemeivel a lányra pillantva.

-Az előbb még itt volt... - nézett körbe ő is szemeivel majd megakadt a tekintete egy alakon aki épp a rajtkőre állt fel.

-Nii-chan! - kiáltott felé a másik lány de ő mit sem törődve a vízbe ugrott és elkezdte úszni a távot. Makoto fáradtan sóhajtott majd mosolyogva pillantotta meg barátját aki a medencében van elfoglalva.

-Azt hiszem itt az ideje nekem is mennem gyakorolni. - zökkent ki gondolataiból a csapatkapitány majd a vízbe vetette magát.

-Igashida -senpai!

-Hívj csak Igashidának vagy csak szimplán Igashi-nak- mosolyogtam rá halványan.

-Igashi, miért tűntél el ennyi időre?! A bajnokság ideje hamarosan itt van az orrunk előtt és Haruka-senpait senki sem edzette majd így álljon rajtkőre?- hadarta szavait amikben az aggodalmat véltem felfedezni. Vele szembe fordultam és vállára tettem a kezem.

-Megértem az aggodalmad de jelenleg nekem problémáim merültek fel és idővel úgy is szeretnék pár szót szólni mindenkihez.-furcsán nézett rám de válaszul csak bólintott.