Ez a történet Rólad fog szólni!

Y/N- a neved
Y/L/N- a vezetékneved
P/F- a pálcád fája
P/M- a pálcád magja
P/H- a pálcád hossza
R/H- a házad

Augusztus tizedike, reggel. Már hatkor felkeltem. Igazából nem értem miért, mert nyáron akár délután egyig is tudok aludni. Egyből lementem reggelizni.
A konyhában csak apát láttam, amint a Reggeli Pófétát olvasta.
- Szia Y/N, hogy aludtál?- kérdezte, majd suhintott egyet a pálcájával, hogy ham&eggs- et csináljon.
- Rémesen- mondtam fáradtan.

Kis idő múlva anya is leért, és megkeztük a reggelit.
Mikor befejeztük, halk csipogásra lettünk figyelmesek.
- Ez biztos Adalaide, a bagoly (ezt a nevet muszáj volt)- mondta anya, majd kiment a postáért.
Pár másodperc múlva vigyorogva futott elém egy levéllel a kezében.
- Y/N! Levelet kaptál a Roxfortból!
Alig tuttam hinni a fülemnek. Egész nyáron erre vágytam! Óvatosan kinyitottam a boritékot, melyben három különböző papír volt. Kibontottam az elsőt.
Kedves Mr/Miss Y/L/N!
Felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
Eddig bírtam olvasni, mert örömömben leejtettem a levelet.
- FELVETTEK A ROXFORTBA!- ujjongtam, majd szüleim nyakába ugrottam.

- Üst?- kérdezte apukám, miközben a listát böngészte.
- Megvan- mondtam.
- Bájitalok?
- Itt van.
- Könyvek?
- Igen, megvan, ahogy a talár, penna, pergamen és egyéb unalmas dolgok, most már mehetünk pálcát venni?- türelmetlenkedtem.
- Nana, ne siessük el annyira, még állatot is be kell neked szerezni- mosolygott apa. Nekem egyből felcsillant a szemem- de persze csak ha akarsz- tette hozzá.
- Tényleg kaphatok állatot?- kérdeztem.
- Persze- mondta anya.

Elsétáltunk az állatbolthoz. Mesés volt. Baglyok, macskák, egerek, békák, minden volt! Sokáig nézelődtem, aztán megpillantottam egy fülesbaglyot. Anyukám észrevette, hogy egy ideje csak azt nézem.
- Jaj Y/N, nem kell nekünk még egy bagoly, itt van Adalaide- duruzsolta, és ettől egy kicsit lelombozódtam, de ekkor megláttam egy gyönyörű, szürke macskát. Zöldalma színű szemei, és fényes szőre volt. Egyből beleszerettem. Kifizettük, majd a Mist (azt jelenti angolul, hogy köd) nevet adtam neki.

És elérkezett a várva várt pillanat.
Benyitottunk Ollivander kicsi boltjába. Ezer meg ezer pálcásdoboz hevert szerte-széjjel. Egy kis idő múlva egy sápadt, csimbókos ősz hajú férfi lépett ki a pálcák tengere közül.
- Jó napot Ollivander úr, bizonyára nem emlékszik már rám, de...- kezdte apa, de Ollivander félbeszakította őt.
- Jaj, dehogyis nem! Jegenyefa, főnixtoll, tizenegy és fél hüvelyk. De sajnos azt elkobozták, ezért most egy tölgyfa főnixtoll pálcája van, nemde?- mondta a pálcakészítő.
- Igen, honnan tudta?- kérdezte csodálkozva az apukám.
- Én minden pálcára emlékszem, amit valaha eladtam- kacsintott a boltos- Akkor ennek az ifjú boszorkánynak/varázslónak kell pálcát találnom. Akkor kezdjünk bele!
Egy mérőszalag lemérte a magasságom, karhosszom, kézfejémet. Ollivander még feltett pár kérdést, és aztán a végre kezembe adott egy pálcát.
- P/F, P/M P/H, kellemesen rugalmas- szónokolta a pálcakészítő.
Amint a kezembe vettem a botot, bizsergő érzés futott végig az ujjaimon. Tökéletesnek, könnyűnek éreztem a pálcát, mely követte minden mozdulatomat. Kezem eggyé vált a pálcával.
- Ez... ez csodás!- ujjongott Ollivander.

A 9 3/4 vágány peronján állva elbúcsúztam a szüleimtől.
- Ugye majd írtok?- kérdeztem.
- Persze- adott anya a fejemre egy puszit- vigyázz magadra!
- Sziasztok!- mondtam, majd fellszáltam a vonatra.

Sokáig kerestem, de végül találtam egy kocsit, amiben csak egy lány, meg egy fiú ült.
- Heló, leülhetek?- mutattam az egyik üres helyre.
- Aha- mondta a fiú- Sawyer vagyok.
- Én pedig Tilly- mutatkozott be a lány is.
- Y/N, örvendek.
Ezután minden ment mint a karikacsapás. Nagyon jól elbeszélgettünk, és észre se vettem, hogy ilyen gyorsan telt az út.

Beültünk a csónakba Tillyvel és Sawyerrel, valamint egy másik lánnyal, és elhajóztunk a Roxfortba.

McGalagony professzor bekísért minket a nagyterembe, majd felszólított minket, hogy jöjjünk ki a Teszlek Süveghez, aki beosztott minket a házakba.
Sawyert már beosztották, mi Tillyvel pedig izgatottan tördeltük az ujjunkat. Végül őt is kihívták, és beosztották Sawyer mellé. Aztán meghallottam én is a nevem.
- Y/L/N, Y/N!- olvasta McGalagony professzor.
Csendesen baktattam fel a lépcsőn, minden szem rám szegeződött. Felvettem a Süveget, ami kis töprengés után így határozott:
-R/H!
Boldogan mentem oda Tillyhez és Sawyerhez. Majd megkezdődött a lakoma... (a folytatást már rád bízom😉)