Csípős, decemberi hideg volt. A szél hangosan süvített, a kint lévő diákokon nagykabátok voltak, sáljaikkal befedték az egész arcukat, vörös volt az ujjaik hegye.
Rosalia Bail mindezt a hálószobája ablakából figyelte. Segített bepakolni legjobb barátnőjének, Poppy Coopernek, aki vele ellenben hazautazott az ünnepekre. Pontosabban nem segített, csak nézte, ahogyan barátnője az utazóbádája tetején ülve próbálta bezárni azt.
- Ezzel is megvagyunk- porolta le talárját Poppy, miután be sikerült tuszkolnia a holmiját a kis utazóládába. Mikor észrevette, hogy Rose helyette az ablakon bámul ki, pálcájából apró pukkanásokkal próbálta kizökkenteni a lányt- Hahó, itt vagy?- nézett sértetten Rosera.
- Bocsánat, csak elbambultam- zökkent ki az álmodozásból a lány. Poppy rosszallóan megcsóválta a fejét.
- A családodról van szó?- grimaszolt Poppy.
Rose anyja nemrég elvesztette a munkáját, így anyagilag egy kissé vissza lettek maradva. Véletlenül meghallotta, hogy lehet, hogy idén nem tudnak majd rendes ajándékot venni neki és hugának, Ann-Marienek. A lány ekkor elhatározta, hogy idén a Roxfortban tölti a karácsonyt, és egyáltalán nem kér ajándékot, hogy ne kelljen annyit költeni rá. De így sajnos nem látta őket, pedig igazán várta, hogy találkozhasson velük, mivel csak bagolyposta által beszélhettek egymással.
- Nagyon hiányoznak- nézett ki újra az ablakon a lány. Pár diák már várakozott a csomagjaikkal az iskola előtt- Menned kell, lekésed a vonatot.
Poppy vonakodva bár, de megölelte a barátnőjét, és elbúcsúzott tőle.
- Minden rendben lesz, Rosie- mondta bíztatóan Poppy, majd kiment a szobából.
Rose felült az ablakpárkányra, és vörös haját birizgálva figyelte a téli tájat. Milyen szép lenne talpig fehérben elmélkedett a lány.

Másnap reggel korán felkelt. De nem a Nagyterem felé vette az irányt, hanem egyenesen felment a hetedikre. Lihegve nekidőlt a falnak, és várta, hogy megérkezzenek a többiek. Tegnap este küldött egy baglyot Antoinettenek, Elliotnak és a kis Shannonnak is, de nem volt biztos benne, hogy megkapták az üzenetet.
Szerencséjére alig ött perc múlva megjelent szemét dörzsölve Shannon, aki egyből odaballagott Rosehoz.
- Szia, mikor kezdődik a gyűlés? A többiek már itt vannak? Esetleg korán jöttem? Még visszamehetek- pattogott a lány. Rose el nem tudta képzelni, hogy hogy lehet valaki ilyen energetikus kora reggel is.
- Dehogy, jókor érkeztél- mosolygott Rose Shannonra- Felírtad az ötleteidet egy pergamentre, hogy el ne felejtsd, ahogy tanácsoltuk?- nézett fürkészően a lányra, aki hevesen el kezdett bólogatni.
- Pontosan, most jöttem rá, hogy mennyi ötletem van. Előzőnek sok mindent elfelejtettem. Így fogom tenni ezt minden nap! De mi lesz, ha nincs nálam pergamen, vagy kifogy a tintám?- aggodalmaskodott Shannon. Rosenak megfájdult a szíve, mivel Shannon kísértetiesen emlékeztette a hugára, akit tavaszig nem láthat.
Szerencsére éppen most érkezett meg Elliot, aki elterelte a lány figyelmét a családjáról. Shannon most a fiút bombázta az ötleteivel, aki türelmesen válaszolt mindegyikre.
Végül kicsit később betoppant Antoinette, aki intett Roséknak, majd felmutatta a Szükség Szobája belépőjét, ami aztán fehérről sötétbarnára változott. A gyerekek bementek a terembe, ami szokásosan be volt rendezve a legkülönbözőbb tusokkal és pennákkal, történelemkönyvekkel, és bűbájgyűjteményekkel. A szoba közepén lévő nagy kerek asztalon volt a legutóbbi térképük, ami Nagy-Britanniát ábrázolta. A térkép mellett négy pohár állt, egy zöld, két kék, és egy sárga, amiben körzők, ecsetek, vonalzók, és egyéb hasznos tárgyak voltak. Személyre szóltak, a két kék Antoinette és Shannon nevét mutatta, a zöldön Elliot neve volt írva, és a sárgán bedig Rosaliájé.
- Van egy remek ötletem- ugrált izgatottan Shannon, és a többiek körbeállták az asztalt- Mi lenne, ha a térképen egy pontra rámutatnánk a pálcánkkal, és az adott település nagyított mását láthatnánk meg a pergamenen?- körbenézett a többieken, akik helyeslően bólintottak.
- De ahhoz egy nehéz transzfiulációs bűbáj kéne, és mi nem vagyunk elég képzettek hozzá- lombozta le Elliot- Csak úgy tudnánk megoldani, hogyha minden egyes településnél más varázsszót használnánk. De azt meg tudnánk oldani, hogy ha rámutatunk a térképre, és kimondanánk egy település nevét, akkor a térkép megmutatná, hogy az a hely hol található- magyarázta a fiú.
- Ugyan már, mindenki ilyen térképet fog csinálni- legyintett Shannon- Valami különleges kell!
- És mi van, ha kimondanánk a település nevét, és látszani fog a nagyított mása, és a helye is a térképen- tanácsolta halkan Antoinette- Tudnám én festeni a nagyított másokat.
- Netti, te egy zseni vagy!- éljenzett Shannon- Rose, te mit gondolsz?
A lány most is csak a kertet nézte. A fúriafűz kopáran virított a barna tájon.
- Remekül hangzik- mondta Rose, de a szemét nem vette le az ablakról.

A december huszonötödikére virradó éjszakán Rose nem tudott aludni.
A falióra ketyegve megütötte az éjfélt.
- Boldog karácsonyt- suttogta magának a lány. Ekkor egy hideg széláramlat sodródott felé, és ettől libabőrös lett a háta. Odament az ablakhoz, hogy becsukja azt, mikor a kezére esett valami.
Hó volt az.
Rose ámulva nézte a havas tájat, hosszan az ablak előtt ült.
Havazik

•

Boldog karácsonyt kívánok!

Szóval, ahogy a címből is láthattátok, 80thesztral20 lett a nyertes. Gratulálok neki, nagyon jó lett a bevezetője, teljesen összegezte a könyvet!💜
De bevallom, rettentően nehéz dolgom volt választani az általatok megírt bevezetőkből, mivel mindegyik frappáns, vicces, információdús, egy szóval brilliáns volt.

A bevezetők:

80thesztral20 :

@not_an_egoist:

Bocsi a rossz képvágásért, csak szerettem volna, hogy egyben legyen a kettő.

@ViolaHun:

@RebekaTak:

@mnati0601:

Most elolvasva ezeket biztosan rájöttök, hogy nem csak 80thesztral20 műve volt remek. Ezért próbálok minnél több ember bevezetőjének részeit beleírni a végső bevezetőbe (amit sajnos ma még nem láthattok, mivel nincs most energiám mindet beírni, bocsi).

Mégegyszer boldog, bejglis karácsonyt kívánok nektek!🎄☃️❄️🎁

Kövi?