Egy áprilisi nap volt. Godric's Hollow tele volt élettel, virítottak a virágok, a gyümölcsfák gyönyörű rózsaszínek lettek.

A kertünkben állt anya. Nagyon szép volt. Vörösesbarna haján az arany napsugarak táncoltak, zöld szeme örömtől csillogott.

Mellette a fűben ült apu. Mezítláb játszadozott a fűszálakkal, talpa tiszta földes. Kócos fekete haja szana-széjjel állt, szemüvege, ami őzbarna szemét takarta, félrecsúszva pihent a fején.

Karján egy páréves kisfiú bámészkodott, barna szemecskéivel ide-oda tekingetett. Fején még alig pelyhedzett pár világos hajszál. Ő volt az öcsém, Daniel.

Én előttük voltam. Hat évesen, egy vadonatúj szemüveggel, ami nincs itt-ott megragasztva Mrs Dursley ragasztószalagjával. És a homlokomon sincsen egy villám alakú seb, csak néhol egy-egy kicsi karcolás, amit a játékseprűmmel való baleseteim során szereztem.

- Meddig kell még itt várnunk?- kérdeztem a szüleimtől. Apa elzavart minket az előkertbe játszani, míg Sirius, Remus, és Peter bácsi ottmaradtak hátul.

- Csak addig, míg a thesztrálok lerakják az összes tojást- állt fel apu.

- James!- bökte oldalba őt anya- A húsvéti nyuszi hozza a csokitojást! Ne ijeszgesd szegény Harryt!

- És hova mentek a többiek?- kíváncsiskodtam tovább.

- Ők elmendtek a Mézesfalásba nyaláspálcát venni neked- mosolygott anyu.

- Lily, kövér lesz a gyerek, ha ennyi édességet eszik- csóválta vigyorogva a fejét apa.

- Rendben, a thesztrál meghozta a csokit- jött elő a hátsó kertből Peter bácsi.

- A nyuszi! James, mit mondtál ezeknek a szerencsétleneknek?- fonta össze maga előtt a karját anya.

- Bocs Lil- nyomott egy puszit apa anyu fejére.

- Sirius bácsi, hoztál nyaláspálcát?- fordultam a keresztapám felé. Hosszú, fekete haját egy lófarokba kötötte, borostás arca egy bozontos szőrű kutyára hasonlított.

- Persze Harry!- mondta, és előhúzta a talárja alól a cukrot.

- Majd. Ebéd. Után- kapta ki az édességet a kezemből egy sápadt, hideg kéz. Felnéztem. Egy zsíros hajú, görbe orrú férfi volt az.

- Kígyós bácsi!- öleltem meg Daniel keresztapját- Nézzétek, megjött Kígyós bácsi!

- Csak benéztem- szedte le a karjaimat undorodva a derekáról, de egy kis mosolyfélét is láttam a szája sarkában- És ha kérhetném, szólítson Perselus Piton úrnak.

- Ne már Perselus, ez egy gyerek- kócolta össze a hajamat Remus bácsi.

Piton csak forgatta a szemét rá, és szó nélkül átvette Dannyt apától. A többiek még beszélgettek valamiről Kígyós bácsival, Perselus mindjárt visszaadta Danielt apunak, és elhopponált.

- Na, Harry, keressük meg azokat a tojásokat!- ragadott kézen anya, és mosolyogva elmentünk a hátsó kertbe.

Mesés volt. A különböző színű és formájú csokoládék szétszórva hevertek a kertben, nem voltak nagyon jól eldugva, de épp annyira, hogy ne legyenek szembetűnőek.

Minden egyes pillanat, amikor megtaláltam egy tojást, életem legboldogabb pillanata volt.

De én nem a tipikus mugli tojásvadászatról beszélek. Nem ám! Mindegyik csoki különleges volt. Voltak, amik elugráltak előlem, amint el akartam őket fogni, voltak, amik elhopponáltak az előkertbe, és voltak, a kedvenceim, amik zsubszkulcsok voltak. Volt egy, ami elvitt engem egészen az utca másik végére.

Ha volt csoki, amit nem találtam meg, anyu segített benne. Végül vacsoránál mindenkinek adok az édességeimből, sőt, még az unokatestvéreimnek, Dudley és Abigail Dursleynek is küldök egy kicsit muglipostán...

Ha ez mind igaz lenne...

Fú, befejeztem. Köszönöm szépen az ihletet: Lalatomelila8 @Csocseng @tuska_emma @mnati0601 Wildhorse_ 

Próbáltam mindenki ötletéből egy kicsit átvenni, és egy picit átalakítottam. Remélem elnyerte a tetszéseteket, és boldog késői húsvétot!