"Hugrabugnak nyájas népe békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy, s jámbor-ez világos"

Adatlap:

Alapítója: Hugrabug Helga
Házvezetője: Pomona Bimba
Kísértete: Pufók Fráter
Címerállata: Borz
Színek: Sárga és fekete
Ereklye: Hugrabug Helga pohara

Képek:

(Istenemezolyancuki)

Hugrabug Helga olyan cukker ezen a képen😊

Hugrabug

Amit a Griffendélesek gondolnak rólunk: "Tonks vicces arcokat vág"
Amit a Mardekárosok gondolnak rólunk: (asszem Hannah Abbott ott van, igazából ezt a képet nem értem)
Amit a Hollóhátasok gondolnak rólunk: "gyógynövénytan"
Ahogy a Twilight fanok látnak minket: "Edwar(ugye így hívják) csillog"
Ahogy mi látjuk önmagunkat: "a Hugrabugosok jó talátók"
Amilyenek valójában vagyunk: "kajaaaa"

Novella:

Hugrabug Helga boldogan teregette ki a ruháit. Ő nem sopánkodott semmin, mint a többi alapító.

Godrik meg volt győződve arról, hogy Malazár valami életveszélyes dolgot csempészett be a Roxfortba.

Hedvig pedig olyan melankólikus hangulatban volt, hogy semmiről nem lehetett vele beszélni.

Malazárral meg még a kapcsolatot sem tarthatták.

Talán Helga egy kissé magányos volt. Csak a virágai tudták meghallgatni a napját és nekik süthetett mézes kekszet. Álltalában a növények nem kértek belőle, ezért ő ette meg az összeset.

De ő mégis boldogan teregette a ruháit a kicsiny vidéki háza kertjében. Hogy miért? Mert a dolgoknak mindig a jobbik felét kell nézni. Nyár van, süt a nap, gyönyörűek a virágok a kertben, és egy molylepke se rágta meg a ruháit. És ha mégis, legalább a moly egy finom lakomát csaphatott.

Mikor befejezte a ruhák teregetését, úgy döntött, sétál egyet a közeli erdőben, és talán még szed egy kevés mókusmogyorót is.

Már egy órája az erdőben sétálgatott, mikor egy apró nyüszítésre lett figyelmes. Egy közeli magyalfáról jött.

A hangot egy piciny kis bólintér adta ki. Helgának megesett a szíve rajta, így óvatosan közeledett felé, próbált minnél nesztelenebb lépésekkel haladni, nehogy megijessze az állatkát.

Hallkan elővett erszényéből egy darab sajtot, és letört belőle egy apró darabot, majd a bólintérnek adta.

A jószág egy idejig méregette a tejterméket, de aztán óvatosan megszaglászta.
El is vette volna, ha a sérült keze engedi.

Hugrabug gyengéden odanyújtotta a kezét az állathoz, aki Helga segítségével bele tudott mászni a tenyerébe, ahol aztán megehette a sajtot.

Hugrabug úgy ítélte meg, hogy a bólintér elpusztulna a vadonban, ezért hazavitte.

Otthon mindent megtett, hogy rendbe hozza a jószág kezét. És hála az égnek, sikerült is meggyógyítani a bólintér kacsóját.

Helga még három hétig nem engedte ki az erdőbe az állatot, hogy rendben fel tudjon épülni.

Azonban egy nap Hugrabug Helga úgy ítélte meg, hogy már meggyógyult a bólintér, ezért visszament vele az erdőbe.

De a kis jószág ragaszkodott hozzá, hogy Helgával élhessen, nem akart visszamenni a vadonba.

Hugrabug egy kevés tanakodásután beleegyezet, és a bólintér halála napjáig vele lakott.

Sajnálom, hogy nem hoztam részt hamarabb. Rettentően igyekeztem, de most dolgozok egy másik könyvemen, van ilyen kihívásos izé is, amit meg kell csinálnom, meg tanulni is kell.

És lenne még egy dolog: hirdetek egy versenyt!

Méghozzá az, hogy mi legyen Hugrabug Helga bólintérjának a neve. Csak annyi a teendő, hogy megírjátok kommentben, ennyi az egész. És amelyik a legkreatívabb, legrápasszolóbb(?) az nyer!

Ennyi lenne, ne felejtsétek a versenyt!

💜❄️☃️🎄🎁💜