- LL, gyere!- intett a Griffendél klubhelyiségben magazint olvasó húgának James- Anyáék levelet írtak!
LL csak megforgatta a szemét.
- Fogadjunk tíz galleonban, hogy kitalálom, hogy mi van a levélben- fonta össze a karját idegesen a lány.
- Próbálkozz csak- legyintett James- Legfeljebb tíz galleonnal gazdagabb leszek.
- Alábecsülöd a képességeimet- vigyorgott LL- Biztos azzal fogják kezdeni, hogy mennyire hiányzunk, aztán rögtön belekezdenek abba, hogy mennyire szerették ők diákkorukban a Halloweent, apa száz százalékban elmeséli azt a történetet, hogy pont ezen a napon, Halloweenkor lett ő és Ron bácsi jóban Hermione nénivel, és egy viccet is fog ejteni arról, hogy tanuljuk meg a leghülyébb varázsigéket is, mert lehet, hogy egyszer jól fog jönni, aztán egyből rátérnek arra, hogy mennyire sajnálják, hogy nem mehetünk el velük megnézni a sírt, majd emlékeztetnek minket, hogy a nagy Lily és James milyen jó emberek voltak, aztán taláb anya még mesél pár dolgot a családról, aztán lezárják a levelet egy "nagyon szeretünk titeket, alig várjuk, hogy hazajöjjetek"-kel.
James lassan felbontotta a levelet, beleolvasott, majd egyszer csak összegyűrte és a földre dobta.
- Nem volt igazad, apa most a trolltaknyos pálcájáról írt egy viccet a tanulásról leckéztetés helyett- nézett legyőzötten a fiú LL-re. A lány csak önelégülten mosolygott magában, miközben James mérgesen kotorászott a talárja zsebeiben- Oké, abban egyetértek, hogy sokat mesélik a trollos történetet.
- Csak a trollosat?- horkantott fel LL- Kérlek, azon a napon amelyiken apa nem meséli el az egyik agyonmondott történetét lesz az a nap, amikor nem fogok elaludni Binns professzor óráján.
James az arcát harapdálta.
- Ne csináld ezt, apa azt mondta, hogy ő volt Lily kedvenc tanára.
LL dühösen lecsapta a magazinját, halálos pillantással nézett a bátyjára. James legszívesebben elhopponált volna az Északi-sarkra is, csak azért, hogy ne a Griffendél klubhelyiségében legyen.
- Lily így, Lily úgy, Lily tökéletes! Hát nem érted? Torkig vagyok Lilyvel!- fröcsögte haragosan a lány- Szüleink nem is ismerték Lilyt! Mégis olyan tökéletes volt és csak ámulni lehet a bátorságán!
- Úgy értem feláldozta az életét apuéért, ő így meg tudta menteni a Varázsvilágot, ezért lehetünk most itt mi ketten- szólt közbe James, de egyből meg is bánta.
- Téged ez egyáltalán nem zavar?- nézett LL a testvére szemébe- James Sirius Potter! A nagy mókamester! Bátor kviddicsbajnok! Ja bocs, ez a James Sirius fél a magasban, és  inkább ennél egy rókázó rágcsát, minthogy hallanád az egyik viccét.
A fiú lesütötte a szemét. Fülig vörösödött.
- Ne legyél ilyen, ezek az emberek feláldozták magukat a nagyobb jó érdekében, megérdemlik a tiszteletet, ne beszélj úgy róluk, mintha koszok lennének a cipőd alján- csóválta a fejét csalódottan James- Már nem azért, de nagyobb dolgokat tettek, mint amire te valaha is képes leszel, ha így fogsz továbbra is viselkedni.
LL dühösen ökölbe zárta a kezét.
- Ez a lényeg. Soha nem leszek képes ezeket megtenni- vágta le a kezét az asztalra, megijesztve vele pár kisebb Griffendélest, akik a tűzhely körül robbanós snapszlit játszottak- Lily Potter feláldozta az életét apáéért, én pedig egy csokibékát sem szeretek megosztani- lehalkította a hangját- Mikor kicsi voltam, apa lefekvés előtt mindig a szemembe nézett, és odasuttogta, egészen halkan, hogy egyre jobban hasonlítok az emberekre, akikről elneveztek: Lilyre és Lunára. Egy idő után viszont abbahagyta. Beletörődött abba, hogy sosem leszek egy gondtalan, önfeláldozó lélek.
James mereven bámult egy pontot a cipője orrán.
- A legrosszabb viszont- folytatta a lány- A Potter vezetéknév. Mindig van valaki, aki odajön hozzám, és megkérdezi, hogy ismerem-e Harry Pottert, hogyan győzte le Voldemortot? Amikor csokibékát eszek, megjelenik egy rettentő bátor, híres háborús hős, Dumbledore, Hermione nénénk, apa, vagy bárki, akiknek az örökségével fel kell érnünk- mély levegőt vett- És mindig csak ezek fogunk maradni. A Potter gyerekek. Bulvár magazinok címlapján vigyorgó senkik. A hősök gyerekei- a lány törökülésbe húzta a lábát- Őszintén, Al közülünk a legokosabb. Nem akart beleilleni a családi házba, csak azért is a Mardekárba ment. Jó úton halad afelé, hogy legyen belőle valaki az alapértelmezett hírnév nélkül. Mi nem leszünk senkik- amint LL ezt kimondta, fátyolos lett a szeme.
- Nem fog ez bekövetkezni- tette rá LL vállára biztatóan a kezét James- Úgy hallom, hogy bájital órán már olyan főzeteket keversz, amelyek az RBF-re kellenek, pedig még csak harmadéves vagy. Én pedig a Griffendél ház prefektusa vagyok, aki az összes vizsgáján kiválóan teljesített.
LL most már nem tudta kipislogni a szeméből a könnyet, egy csepp legurult az arcán, majd az elsőt száz másik követte. James kétségbeesetten próbálta vigasztani a lányt, de semmi nem segített.
- Nem érnek azok semmit- szipogott a lány- Ron bácsikánk is prefektus volt, és folyton azzal dicsekedik, hogy ő egy betűt sem írt a házi feladataiból, mert mindegyiket leleste a feleségéről. Nem jelent semmit!- megtörölte a talárja ujjával a szemét- Miért lehet az unokatestvéreinknek normális nevük? Mit meg nem adnék egy egyszerű Hugo vagy Roxanne névért...
James elnyomott egy félmosolyt. Keserű volt elgondolkodni azon, hogy a szüleik nem találtak ki nekik kreatívabb neveket.
- Azt mondta mindenki, hogy ez egy kitüntetés- suttogta halkan a fiú- De én inkább címkének nevezném.

A két testvér elhallgatott, csöndben figyelték a kacagó snapszlival játszó gyerekeket, és hallgatták a tűz pattogását, Halloween napján.

Sajnálom, hogy ez a sztori egy kicsit hosszúra sikeredett, kicsit búskomor volt, meg annyira nem is kapcsolódik a Halloweenhez. Nagyon élvezetes volt megírni ezt a novellát, remélem nektek is tetszett🥰
Amúgy most nem raktam ki a kiszavazást, és a fejlécre a borítót, mert gépről írtam, és ki akartam rakni Halloween előtt

Btw nagyon spooky pumpkin seasont kívánok minden kedves olvasónak!
🎃🕷🦇🕸