- Még huszonötöt. - Jon érzéketlen hangja szakított ki a gondolataimból. Az edzőm a nemrég kikerült LandoLogból tudomást szerzett arról, hogy mennyire is csaltam el a diétámat amíg a Russel nyaralóban voltunk. Bosszúját már aznap kitalálta amikor megnézte a videót, én pedig átkoztam magam azért, hogy benne hagytam a videóban a grillezés és az azt követő pillecukor sütés pillanatait.

Jon bosszúhadjáratának eredményeképp már egy hónapja másból se állnak a napjaim csak edzésből. A szimulátor előtt töltött órák számával lassan Guinness rekordot dönthetnék, csak úgy, mint a megtett kilométerekkel. Jon minden reggel hatkor jelent meg a lakásomban, hogy egy éhgyomros futásra száműzzön amit egy szigorúan kis adag kásából álló reggeli és egy újabb edzés követett.

- Ne már Jon, teljesen ki vagyok. - próbáltam kibújni az újabb fekvőtámasz sorozat alól, de Jon rideg tekintete világossá tette számomra, hogy ma sem lesz kibúvó az extra erősítés alól.

- Majd legközelebb kétszer átgondolod mennyi pillecukrot tömsz az arcodba. Lando én értem, hogy most vagy fiatal és élni szeretnél, de emellett látnod kell, hogy neked egy nagyon komoly feladatod is van. A szüleid súlyos pénzeket öltek abba, hogy te most itt lehess. Az oroszországi kiesésed után muszáj 200%-al beleállnunk az edzésbe. Felfogod te mennyire közel vagy attól, hogy a Forma 2 bajnoka legyél?

- Pontosan 13 pontra. - vágtam rá lihegve miközben a kiadott feladatot csináltam. A hátam közepére se kívántam ezt az egészet, az izmaim folyamatosan sajogtak, a mindennapos megerőltetések pedig időt sem hagytak a regenerálódásra.

- Tudom mennyire nehéz. - rakta a vállamra az izzadságban úszó vállamra a kezét az edzőm, jelezve, hogy abba hagyhatom. - Nemsokára vége és tied az egész téli szünet. Megígérem nem nyúzlak majd csak a karácsonyi ünnepek után.

Jon kínzása véget ért, én pedig hivatalosan is szabad vagyok. Legalább is holnapig. Magam akartam lenni, ezért amilyen gyorsan csak lehetett a szobámba sprinteltem. Az ajtót villámsebességgel nyitottam ki. Gondosan ellenőriztem kétszer is, hogy be van-e zárva. Első utam a fürdőszobába vezetett, hogy lemoshassam magamról Jon kínzásának szagait. Éreztem, hogy a meleg vízfolyás minden izzadságcsepptől megszabadít, ezzel új életre keltve megfáradt testem. Alapos áztatás után máztam csak ki a zuhanyzóból. Egy törülközővel a csípőm körül ültem le az ágy szélére, hogy gyorsan átpörgessem a nap folyamán kapott rengeteg értesítést és válaszoljak egy-két üzenetre.

Egy apró vállrántással nyugtáztam, hogy a mai nap sem történt semmi izgalmas, mindenki élte a megszokott életét, ahogy eddig is. Hátra dőltem az ágyon, két kezemet a hajamba vezetve kalandoztak vissza a gondolataim arra az estére. Az estére mikor életemben a legbátrabb voltam. Az estére mikor végre sikerült kimutatni a bennem eddig elnyomott érzéseket. Az estére mikor először érezhettem milyen, ha odaadod mindened a vágy hevében.

Emléken él a kép bennem a lány finom, puha, selymes bőréről. A vattacukor ízű ajkai, hogyan csaptak le az enyémekre. Szinte a bőrömön érzem a lány érintését, ahogy finoman a hátamba mart mikor átlépett a gyönyör csúcsán. Az ajkamba harapva idézem fel angyali hangját, ami a nevem nyögte és. Az idegesség semmi jelét nem mutattuk, pedig mindkettőnknek ez volt az első alkalma, mégis az egész olyan volt, mintha már ezerszer csináltuk volna. Issyvel való szeretkezésünk emlékeiből egy határozott kopogás szakít ki. Bosszúsan állok fel az ágyról, hogy ajtót nyissak.

- Oh bocsi. Látom zavarok. - legjobb barátom és jelenleg legnagyobb riválisom áll velem szemben. Nevetését kicsit sem leplezve mutat rám. Szemmel lekövetem az ujját a testemen ami az éppen dudorodó törülközőmre mutat. Francba!

- Adj egy percet! - az egyre jobban nevető fiúra csapom az ajtót, hogy magamra kapjak valami jobban takaró ruhát. A leggyorsabb megoldásként egy köntösbe bújtam bele, elég hosszú és vastag volt ahhoz, hogy mindent takarjon. - Mit szeretnél George? - nyitottam ki újra az ajtót.

- Nem akartalak megzavarni a huncut kis esti programodban, csak meg akartam kérdezni kit hívsz el a gálára?! Ugye Issyt? - utalt a lányra akiről alig két perce még élénken fantáziáltam. A lányról, aki a hétvége után úgy döntött ideje visszatérnie a lakásba, hiszen nem kerülheti örökre az új otthonát egyetlen rossz emlék miatt. George és Issy egészen összebarátkoztak a két nap alatt amit a nyaralóban töltöttünk, Carmen pedig, mint kiderült Issy egyetemétől nem messze dolgozik.

A gála szó hallatán megállt bennem az ütő. Teljesen elfelejtettem, hogy a FIA minden évben  rendez az Abu Dhabi nagydíj után egy gálát, ahol különböző díjak kerülnek kiosztásra. Idén engem is jelöltek az év újonca kategóriában. Az esemény nem éppen a visszafogottságról szól, csillogás és fényűzés határtalan mértéke ameddig csak a szem ellát. Méregdrága kocsik, öltönyök, italok és nyeremények. Tavaly George kicsit becsiccsentve odament Toto Wolff-hoz, hogy a jövőjéről érdeklődjön a Mercedesnél, ha már egyszer a junior programjuk tagja. A történet vége az lett, hogy a biztonsági őröknek kellett elvezetnie a fiút, ugyanis 18 éves kor alatt nem lehetett volna ott éjfél után, a kellemetlen szituáció ellenére Toto értékelte a fiú bátorságát és a személyes szárnyai alá vette.

- George én nem hiszem, hogy ...- de végig mondani se volt időm, a velem szemben álló barátom beljebb lökött a szobámba és becsukta magam mögött az ajtót majd átvette a szót.

- Azt ne mondd, hogy csak egy éjszaka volt Norris. Az a lány fülig szerelmes beléd, és én sem így ismerlek téged. Ahhoz túl hangosak voltatok, hogy csak egyszeri alkalom legyen. - ujjait fenyegetően a köntösöm gallérja köré csavarta. Aggódott, hogy csak kihasználom a lányt.

- Nyugodj meg, nem. - vettem le kezeit a köntösről. - De azóta nem beszéltem vele és fogalmam sincs hogy kéne neki kezdnem. Már ha egyáltalán nekem kéne kezdeményeznem. Meg amúgy sincs időm. Szét kell rúgjam valaki seggét holnap. Ami a gálát illeti, még az se biztos, hogy elmegyek. Az egész felhajtás Németországban nem az én világom. - George rosszálló tekintettel rázta a fejét. Tudtam, hogy nem ért velem egyet és azt is tudtam miért, de ez az egész csípjük ki magunkat dolog nem az én világom. Szívesebben streamelnék végre a rajongóknak.

Egy alapos kioktatás után az esemény fontosságáról George távozott. Kiselőadásába azt is belefűzte, hogy ha úgy döntök elmegye, mindenképpen Issyvel kéne megtennem ezt. Legyek férfi, álljak a sarkamra és vállaljam fel a kapcsolatomat a lánnyal. De mégis miféle kapcsolat az ahol egy egymásnak esés után egyik se keresi a másikat?! Már megfordult az is a fejemben, hogy nincs köztünk semmiféle kapcsolat, csupán két hormon túlfűtött fiatal voltunk, akik egyszerűen élvezték egymás társaságát. Persze ezt nem adtam George tudtára különben újabb monológba kezd, amihez cseppet se volt se kedvem, se türelmem.

George viszont annyira elültette a gondolatot a gáláról, hogy még három kör győztes Call of Duty után se tudtam kiverni a fejemből. Idegesen dobtam le az ágyra magam, a kezembe vettem a telefonom és kikerestem a lány kontaktját. Gépelni kezdtem, de aztán kitöröltem. Majd újra gépelni kezdtem, de ezt az üzenetet se küldtem el. Akárhányszor olvastam újra mindig volt benne valami ami nem tetszett. Frusztrált a gondolat, hogy ezt az egész furcsa helyzetet telefonon keresztül kell lebonyolítanom vele. Sokkal inkább a személyes találkozások híve vagyok, de nem léphetek csak úgy le a verseny előtti napon, hogy beállítsak a lány elé egy ócska gála meghívóval, úgyhogy maradt a 21.század kifinomult módszere, az üzenetírás.

Szia Issy, én vagyok az Lando. Na nem mintha, nem látnád a nevem mikor ezt megnézed, na mindegy. Szóval csak meg akartam kérdezni, mi újság? Tudod AZ az este Georgenál nem csak egy botlás volt, vagyis remélem nem az volt.

- Te jó ég, ez totál béna. - töröltem ki újra miközben magamban szitkozódtam egy sort. Egy mély levegőt vettem, hogy összeszedjem a gondolataimat és valami értelmes üzenetet varázsoljak végre.

Szia Issy!

Nem mentegetőzni akarok vagy ilyesmi, de attól tartok mégis meg kell tegyem. Sajnálom, hogy eltűntem, de Jon halálra kínoz és minden oka meg is van rá. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy bajnok legyek. Ez volt az álmom, és itt a lehetőség, hogy valóra váltsam. A kötelességem ide köt, remélem megérted. De ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem akartam veled beszélni arról ami történt. Sőt, nagyon is sokat gondolok rád. Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy csak egy estére kellettél és, hogy valami kanos srác vagyok. De biztos nem gondolod ezt, hiszen ismersz. Oké, szóóóval a közepébe vágok és megkérdezem. Ráérsz két nap múlva vasárnap? Lenne egy Gála Németországban és szeretném, ha eljönnél velem. Persze mondhatsz nemet is. Nem fogok megsértődni.

Lando🧡