Elnézést kértem Lilytől mielőtt felálltam volna a székről, hogy elfogadjam Lando felkérését a táncra. Kezemet óvatosan az övére helyeztem és hagytam, hogy ő vezessen fel a parkettre. A Russel nyaralóban is táncoltunk már együtt, így nem volt kétségem afelől, hogy itt, egy annál jóval hivatalosabb eseményen is boldogulni fogunk a parketten. 

- Gyönyörű vagy. - húzott közelebb magához Lando. Hirtelen közelsége előhívta a pírt az orcáimra. Annyira más volt ebben a szettben, a mindig laza Lando, most sokkal komolyabbnak tűnt, még akkor is, ha a csokornyakkendője a legkisebb mozdulatnál már elfordul. A fiút erőteljes parfüm illat lengte körbe, ha tippelnem kéne Chanel. Lando a parkett jobb szélére vezetett, majd magával szembe fordítva csúsztatta bal kezét a derekamra, jobb kezét pedig az enyémre kulcsolta. Felismertem a lágy zenét amit a parkett túloldalán felállított zenekar játszott, André Rieu - Second Waltz. 

Egy éve az érettségi bálunkon is erre a számra táncoltunk. Az érettségi bál azon különleges  iskolai rendezvények közé tartozott ahol Lando is megjelent. Abban az időben, a  Forma 3 téli szünete elég időt adott a fiúnak arra, hogy eljárhasson a táncpróbákra és rész vehessen a bálon. Életem legboldogabb pillanata volt, mikor Lando két történelem tétel között, vöröslő arccal kért meg, hogy legyek a partnere. Naná, hogy igent mondtam neki!

- Emlékszel még? - utaltam vissza a bálra, hátha beugrik neki a koreográfia amit akkor táncoltunk. 

- Minden lépésre. - a zene megfelelő részénél még közelebb húzott magához mielőtt lágyan vezetve keringő lépésekre hívott, és tényleg emlékezett minden lépésre. Lando kék árnyalatú íriszei az arcomat fürkészték miközben magabiztosan vezette a lépéseinket. 

Úgy éreztem megszűnik körülöttünk a tér és az idő is. Itt akartam maradni ameddig csak lehetett, ebben a pillanatba ragadva vele. Távol az egyetemtől, a kötelességektől, a média felhajtástól és minden más problémától ami minket övez. Azt kívántam Lando is csak egy átlagos srác legyen, de az élet nem figyel a kívánságokra. A fiú kicsit sem átlagos élete a lehető legnagyobb mértékben tér el az enyémtől és ez ellen semmit sem tehetek. 

Eszembe jutottak a levelek amiket neki írtam. A levelek amelyekről azt hittem sosem látják majd meg a napvilágot és amiket csupán érzelmeim kifejezéseképp hoztam létre, ha már kimondani nem tudtam őket a fiú felé. A gyomrom görcsbe rándult a tudattól, hogy az éppen magához szorító fiú mit sem sejt arról, hogy én vagyok aki írta őket. Az emelés előtt megtorpantam, Lando arcára értetlenség ült ki tettem következményeképp, én pedig ettől csak még rosszabbul éreztem magam. A tágas terem úgy éreztem egyre csak szűkül körülöttem és, ha nem jutok ki innen össze fog nyomni. Elkapva tekintetemet a fiú arcáról a lehető legközelebbi kijárat felé kezdtem rohanni. 

Az ajtón amelyen az este elején nyugodtan léptünk be, azon most nagy tempóban hasítok ki. Átfutottam egy szűk folyosón aminek végén egy hatalmas üvegajtó állt. Azon is kirontva a kerthelyiségben találtam magam amit hatalmas, sűrű sövények szegélyeztek és  amikre díszes fényfüzéreket aggattak, hogy az éjszakában is kellemes hangulatfényt ölelje körbe a résztvevőket.  Elsiettem a nyugodtan csevegő emberek mellett. Úti célommá a kert sötét rengetegje vált, lépteimet pedig csak akkor vettem egy fokkal nyugodtabb tempóra mikor már biztonságos távolságra voltam mindenkitől. 

- Ki elől menekülsz? Landoval történt valami? - hallottam meg magam mellől egy mély, kíváncsi hangot. Az egyik mintásra nyírt sövény mögül bújt elő egy magas, barna hajú fiú, kezében egy pohár pezsgővel. Úgy látszik Max Verstappennek is elege lett a felhajtásból. 

- Nem menekülök. Csak levegőzni akartam. 

-Ezért futottál egészen idáig abban a brutál magas cipőben a füvön? - szemöldökét összevonva állt meg előttem a Landonál igen csak magasabb Max. 

- Igen?! - próbáltam meggyőzni  a nyilvánvaló tényállás ellenkezőjéről. Kezemet összefontam magam előtt, a futásban kimelegedett testemnek az esti, csípős hideg nem igazán esett jól. 

-Tessék. - zakóját egy gyors mozdulattal levéve magáról nyomta a kezembe az anyagot, amit egy hálás pillantás után terítettem a hátamra. - Na ki vele, mit tett Norris? 

Max nehéz eset volt, beletelt némi időbe mire megértette, hogy Lando nem tett semmi rosszat, csupán csak levegőre volt szükségem. Hogy eltereljem a szót magamról, és a gondolataimat a majdnem bekövetkezett pánikrohamomról, mindenféléről kérdezgetni kezdtem a fiút aki községesen válaszolt is minden kérdésemre. 

- Szóval akkor te és Lando ... tudod, együtt vagytok? Csak mert soha nem láttunk egy lányt sem Lando közelében. Rólad viszont viszonylag sokat beszél és hát, látjuk hogy vizslat téged. - kérdezte, majd amíg a válaszomra várt, nagy kortyokba kiitta poharából a maradék pezsgőt is. 

-Nem, nem vagyunk. És nem néz rám sehogy se. Nem értem miért mondod ezt. - rántottam meg a vállam, mintha nem érdekelne az egész. De az igazság az volt, hogy mélyen belül nagyon is felcsigázott az, hogy Lando esetleg érezhet valamit irántam. Kár, hogy mindez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. 

Beszélgetésünket gyorsan új témára tereltük miközben visszafele kezdtünk sétálni, hogy új erővel vágjunk bele a gála hátralévő részébe. Max akár csak a többi pilóta, lazítani érkezett a gálára, de főnöke Christian máshogy gondolta. Egy hosszú szünet várt most a pilótákra, így hogy vége az idénynek, a Red Bull terveiben azonban nem szerepelt a lazítás szócska. Christisan szeretett volna minél előbb nekivágni a jövő évi autó fejlesztésének, hogy vége újra egy bajnok autót adhasson pilótáinak. 

Már majdnem visszaértünk a teraszhoz amikor megpillantottam Landot, aki a  korlátot markolva idegesen pillant minden irányba. Pár pislogás után szúrt csak ki. Ellökve magát a korláttól lerohant az oldalsó lépcsőn és gyors léptekkel, szinte futva érkezett meg hozzánk. 

- Már mindenhol kerestelek, azt hittem bajod esett. És tudod milyen rohadt nagy ez a kastély?! - szeme még most is aggódást tükrözött, pedig itt álltam előtte épségben és tisztább fejjel, mint valaha. Max az utolsó mondatnál felkacagott, biztosan elképzelte magában ahogy barátja fel alá futkos az épületben miközben engem keres. 

- Jól vagyok, csak levegőre volt szükségem, mint látod nem voltam egyedül. Kellemes társaságom is akadt. - mosolyogva Maxra pillantottam akinek zakója még mindig a vállamon pihent. Ő pedig apró biccentéssel erősítette meg, hogy én is kellemes társaság voltam az ő számára. Lando  aggódó tekintete féltékeny arckifejezésbe csapott át mikor ő is észrevette a fiú szettjének egy darabját rajtam. Tudván, hogy Lando mennyire túlféltő tud lenni gyorsan levettem magamról Max zakóját és visszaadtam neki.

-Hát akkor én megyek is. Egy élmény volt. - nézett rám utoljára a fiú mielőtt Lando mellett elsétálva visszament az épületbe. Lando fejével végig követte Max útját és csak akkor nézett rám ismét amikor a fiú alakja eltűnt az ajtón túlra. 

- Milyen élmény? - szemével lassan mért végig a lábamtól a fejem búbjáig, mintha ellenőrizné, hogy minden testrészem a helyén van-e még. 

-Te jó ég Lando, nem történt semmi, csak beszélgettünk. - nyugattam meg a fiút, mielőtt túlgondolná a dolgokat. 

Keze hirtelen a csuklóm köré fonódott, egy hirtelen, gyors, de határozott mozdulattal húzott magához, másik keze eközben a derekamra kúszott. Szorosan tartva maga előtt fejét lejjebb hajtva vadul csapott le az ajkaimra. A meglepettségtől belém szorult levegő az elválásunk után szakadt ki belőlem. Ez meg mi volt?

- Francba is, lépjünk le. - szemében a korábbi aggódásnak már nyomát se lehetett felfedezni. Íriszei sötétebb zöldes-kék árnyalatra váltottak, tökéletesen tükrözve azt a vágytól vezérelt állapotot amibe csupán pár perc leforgása alatt került. 

Válaszomat meg se várva, a derekamra simuló kezével vezetett vissza az épületbe, hogy összeszedhessük a cuccainkat és szóljon Georgenak a távozásunkról, aki hatalmas vigyorral az arcán köszönt el tőlünk és jó szórakozást kívánt. Ennyire egyértelmű volt mire készülünk?

Lando fogott egy taxit, ami az FIA által biztosított szállodába vitt minket. Egy kisebb vagyont hagyott ott a sofőrnek jattként, majd kezét nyújtva kisegített az autóból.  A recepción Lando bemondta a nevét és már kézhez is kapta a szobakulcsot.  Az FIA semmit nem bízott a véletlenre, egy egész hotelt foglalt le a vendégeknek. A gyors becsekkolást követően már úron is voltunk a negyedik emeletre. A 452-es szobába úgy rontottunk be, mintha embert rabolni érkeztünk volna meg. Lando becsukta az ajtót és a biztonság kedvéért még egyszer leellenőrizte, hogy biztosan bezárta-e majd újra nekem szentelte figyelmét, vagyis pontosabban a  ruhám cipzárjának miközben ajkai újból hevesen csaptak le. Még az előző afférunkat sem sikerült tisztázni, ennek ellenére újra itt vagyok a fiú szobájában és újra megadni készülök magam Lando szemeinek, ajkainak és érintésének. Teljesen eszem vesztettem!

※※※

( Saját felelősségre olvasd tovább ) 

- Hoppá ez lecsúszott. - egy kaján vigyor kíséretében húzta lejjebb a ruhám jobb vállának pántját miután a cipzáron már túl jutott. A vállamról lehulló anyagra néztem, amit a másik oldal követett mielőtt a ruhám egy halk suhogás kíséretében a padlóra hullott volna. Lando ajkába harapva konstatálta, hogy a ruhám alatt a kettő helyett csak egy alsónemű volt. 

Hezitáltam a következő lépésem előtt, akár csak a táncál most is megtorpantam, a fiú hatalmas vággyal teli őzike szemébe nézve hamar elszállt minden bátortalanságom. Gyors mozdulattal gomboltam ki a fiú ingjét, finoman széthúzva az anyagot Lando meztelen mellkasán pihentettem a  kezem. Tenyerem alatt éreztem a fiú heves szívének lüktetését. Halk sóhaj hagyta el a számat mikor megéreztem a fiú meleg kezét az arcomon, a kezeket amik egy finom csókra húztak közel magukhoz közben folyamatosan az ágy fele araszolva. A nagy hátrálásban azonban Lando sarka hangos puffanással találkozott az ágy lábával, ennek eredményeképp pedig egyszerre estünk hátra a matracra. 

- Béna. - kuncogtam bele egy már megkezdett csókba. A fiú válasza a kis csipkelődésemre egy apró harapás volt az alsó ajkamba. 

Lando kezeit a csípőmre vezette, hogy megszabadítson az utolsó útjában álló anyagtól is. Teljes magabiztosságtól vezérelve hagytam, hogy vágytól elborult elmém átvegye a kontrollt felettem. A fiú Ralph Lauren nadrágja a boxerével együtt a szoba másik végében végezte. Lando lábai közé ülve dobtam hátra a hajamat, hogy még véletlenül se legyen útba a következőkben. Istenem, tényleg megteszem... 

- Picsába Issy. - nyögött fel hangosan a fiú miután lágyan a számba vezettem a már jó ideje meredező férfiasságát. - E-ezt ... ne... hagyd abba. - csupán a belőle áradó hangokból, és a kezének szorításából a tarkómon tudtam, hogy jól csinálok valamit. Lando volt az első fiú az életemben akihez bármilye szinten is közöm van, a tapasztalat teljes hiányát akartam ezzel a rögtönzött adrenalin lökettel kompenzálni. 

A másodpercek előrehaladtával egyre jobban ráéreztem azokra a mozdulat sorokra, amik nagyobb élvezetet nyújthatnak a fiúnak, de mielőtt átlendíthettem volna a gyönyörön felhúzott magához egy csókra. Kettőnket ülő helyzetbe tornázva heves levegővételek közepette néztünk egymás szemébe. Tudtuk mit akarunk és azt is, hogy ebben semmi nem gátolhat meg minket. Ölébe rántva engem fúródott a feje a nyakhajlatomhoz, kissé csiklandós érzést hagyva maga után. Miközben a fiú a nyakam kínzóbbnál kínzóbb csókokkal való elhalmozásával volt elfoglalva én úgy döntöttem megadom mindkettőnknek azt amiért végül itt kötöttünk ki. Feljebb emelve a csípőmet lassan magamba vezettem a fiút. 

- Te jó ég! - szokott ki a fiúból egy újabb megjegyzés. Éreztem, ahogy tökéletes teljességgel kitölt, már ez önmagában olyan jóleső érzés volt, hogy szívesen átéltem volna akár minden nap és tudtam, hogy jelen pillanatban Lando sem gondolja másképp. 

Kezdeti bizonytalanságom és lassúbb hangvételű mozdulataim percek leforgása alatt vált egyre határozottabbá. Kicsit jobban hozzászokva a testemnek a  jóleső érzésekhez gyorsítottam a tempómon. Hangos lélegzetvételeinket kisebb-nagyobb nyögések szakították meg. Lando a derekamat átkarolva segített megtalálni egy mindkettőnk számára megfelelő ritmust. 

- Én 

-Én is. - de idő nem volt befejezni a mondatainkat. Egymás szemébe nézve, érzések hadától eltorzult arccal léptük át a gyönyör kapuját tökéletesen egyszerre. Lando engem is magával rántva, fáradtan dőlt hátra a mögötte katonás sorrendben pihenő párnahalom közé. 

※※※

- Nem tudom ezt honnan, mikor vagy hogyan jutott eszedbe, de egy Istennő vagy, tudtad?! - fáradt mosoly jelent meg a szája szélén. Fejemet a fiú mellkasán pihentettem, próbáltam megnyugtatni a légzésemet, csak mikor hozzám szólt emeltem rá a tekintetemet. 

Közelebb húzódtam, hogy egy apró puszit nyomhassak Lando boldog, mosolygó ajkaira mielőtt az utamat a fürdőszoba irányába vettem volna, hogy megtisztítsam a combjaimat, de mire visszaértem a szobába már csak egy gondtalan alvó arccal találtam szembe magam. Óvatosan kihúzva a takarót a fiú majd mellé mászva, fejemet újra a mellkasára hajtva takartam be mindkettőnket. Lando teste megmoccant amint megérezte a fejem súlyát a mellkasán. Oldalra fordult, kezét a meztelen derekam köré csavarta és lágy csókot hintett a homlokomra. 

- Issy? - csukott szemmel, félig álmában szólt hozzám. 

- Igen Lando? 

- Megígéred, hogy soha nem hagysz el? Ugye megígéred? - mint egy kisgyerek, aki fél az elszakadástól. A gondolat, hogy elhagyjam Lando meg se fordult a fejemben, ő viszont még az álom és ébrenlét határán is láthatóan rettegett tőle. Kezeit szorosabbra vonta a derekam körül, ezzel is nyugtatva magát, hogy amíg ő ölel, én nem szököm sehova. Reakciója hatalmas mosolyt csalt az arcomra. 

- Megígérem. - amennyire csak tudtam közelebb kúsztam a fiúhoz, hogy még jobban érezhessem a testéből áradó hőt és azt a különleges biztonságérzetet amit a fiú érintése okoz. Válla és nyaka közé fúrva a fejem hajtottam álomra a fejem. - Jó éjt Lando. 

※※※

Sziasztoook! 

Jól telt mindenkinek a hétvége? 🤗  A történet nagyjából felénél járunk, van valami sejtésetek mik fognak történni a következőkben?

Mit gondoltok a mai futamról?
Szerintem eléggé érdekesen alakultak az események. Imádtam, George-Alex-Lando triójának előzgetéseit, Carlosért sír a szívem. Az egész olyan szerencsétlenül jött ki. 😣

De cserébe hoztam nektek egy pikáns részt.

Enjoy it! 🙈

Amina