Sziiaasztok! 😚

Előző adrenalin löketem hevében megírtam még pár részt, viszont nem szeretném rátok zúdítani mindet. 

Megmondom őszintén én csak a statisztikát látom, ami alapján az olvasóim nagy többsége bőven elmúlt már 18 éves, DE AZÉRT ITT ÉS MOST szeretnék megkérni mindenkit, hogy akit esetleg zavar ez a rész, az tekerje át nyugodtan. Lesz egy jelzés ( ※※※ )  a jelenet végén, amit már biztonsággal olvashat minden korosztály. 🤗

Köszönöm megértéseteket. 
Mindenkinek csodaszép estét! 😘😘

※※※

Hirtelen jött vágy önt el mindkettőnket. A padlóról botladozva, de a csókot meg nem szakítva találjuk meg az ágyat. A fiú bátran dől hátra, ezzel magával ránt engem is. Landoban egy csepp félelem sincs, hogy esetleg eltöri az ingatag szerkezetet.  Testünk halk puffanással érkezik meg a megvetett ágy közepére. Kuncogva húzódok el a fiútól, hogy azokba a vágytól égő szemekbe nézhessek. Arcának egyik oldalát kiemeli a kandallóból áradó tűz fénye, míg a másik oldal sötétségbe burkolódzik. Lando íriszei a kék és a zöld legszebb árnyalataiban úsznak, azok a szemek, érzem, hogy szinte felfalnak. Alig pár percem van végig nézni a fiú arcán mielőtt az ajkai újra és újra lecsapnak. Szorosan tart a derekamnál fogva, testünk minden centijét összepréselve ezáltal. Érzem magam alatt, hogy ez a csók nem csupán engem izgat fel, Lando épp úgy izzik a vágytól, ahogyan én. 

Egy pillanat. Csupán egyetlen pillanat kellett ahhoz, hogy a magamban mélyen elnyomott magabiztosággom a felszínre törhessen. Egy pillanat, amit a fiú idézett elő azzal, hogy nekem rontott, mint valami vadállat. Habár tudom, a fiúnak egyetlen barátnője sem volt az évek során, meglep mennyire tudatában van mindannak amit csinál.

Lando hideg keze a pulcsim és az alatta elbújó póló anyagát egyetlen mozdulattal szedi le rólam és hajítja a padlóra. Hűvös kezének érintése nyomán libabőrőssé válik a testem aminek hatására akarva akaratlanul is megmerevedik a mellbimbóm. A fenekem alá nyúlva egy hirtelen mozdulattal fordít maga alá, ezzel a kezébe véve át az irányítást. 

Lando csókjai a megduzzadt ajkaimról a nyakamra vándorolnak, nedves, meleg csókokat hagyva elidőzik a területen. A kellemesen bizsergető érzésre sóhajok és apró nyögések sora hagyja el a számat. Kezem a fiú göndör fürtjei közé vándorolva markolják meg finoman azt. Vágytól égő szemeket meresztve rám szótlanul kér engedélyt a további kínzóan édes csókok folytatására. A fiútól kölcsön kapott nadrágom is hasonló sorsra kerül, mint a pólóm, minden ami rajtam maradt egy fekete csipke bralette és a hozzá passzoló bugyi. Libabőröm fokozódik ahogy áthúzom a fiú fején felsőjének puha anyagát. A halvány fény tökéletesen kiemeli az évek alatt magára épített izomcsoportokat. Finoman vezetem fel a kezem a hasáról a nyakán át az arcáig. Lehunyt szemmel élvezi az érintésem, csupán akkor nyitja ki a szemét mikor a hüvelykujjam az arcát simogatja. Alsó ajkába harapva hajol le hozzám, hogy egy újabb csókot hintsen a számra miközben kezei ügyetlenül babrálnak a melltartómmal. Felfedve neki a fekete anyag alatt rejlő testem nagyobb bátorságot jelent mint valami, furcsa mód mégis mindenféle szégyenérzet nélkül teszem meg. 

- Gyönyörű vagy. - suttogja halkan a szavakat a fülemben mielőtt az ajkai újra vándorútra kelnek, hogy émelyitő csókokat hagyjanak a mellemen, le a hasamig, hogy mikor odaér könnyű szerrel, mindenféle habozás nélkül szabadítson meg az utolsó rajtam maradt anyagtól.

Rajtam a sor, hogy megszabadítsam a fiút a nadrágjától ami egy ideje már igen csak szűkösen feszül rajta. Remegő kézzel gombolom ki farmerének gombjait és húzom le a cipzárt. Megkímélve a további bénázástól Lando megkönnyíti a helyzetet és maga bújuk ki a nadrágjából és egyúttal boxeréből is. Visszakúszik hozzám, hogy újabb heves csókot váltsunk. 

Ó te jó ég, ez tényleg megtörténik...

Hevesen emelkedő mellkasokkal nézünk egymásra, mindketten tudva, hogy pontosan mi fog most történni. Lando alkarja a fejem mellett pihen, másikkal a combomat simogatja. Egy utolsó mély lélegzetvétel mielőtt megérzem magamban a fiút. Apró, fájdalmas sóhaj hagyja el a számat. A teljesség érzése jár át abban a pillanatban, amint el tudok vonatkoztatni a fájdalomtól. A fél aki korábban voltam, vele lett egész és tudom, hogy ő is ezt érzi. 

Lando türelmesen vár, nem siet, az arcomat fürkészi. Kezeimet az arcka két oldalára vezetem, próbálom eloszlatni benne a kételyt. Az aggódó szempárok helyett hamarosan újra két gyönyörű izzó írisszel találom szembe magam. A fájdalom helyét minden egyes finom lökéssel átveszi a gyönyör. Lökés, lökést követve lesz egyre bátrabb, ezzel együtt pedig a hangom is, Landot is hangos morgások hagyják el. A csúcsra érve ajkunk ismét egymásra talál, hogy a kitörni készülő sikolyokat valamelyest elfojtsuk. Kifáradva húzódik el tőlem, gyöngyöző homlokát az enyémnek dönti. Apró pici puszikkal telehintve az arcom gördül le rólam és fekszik mellém.

※※※

- Hé Issy. Itt vagy? - csettintget a fülem mellett Tyler. A fiúval az egyetemtől nem messze ültünk le egy kávézóban beszélgetni. Bella hiányában, akit  szerencsére azóta sem láttam a közös lakásunkban, ő maradt az egyetlen barátom innen az egyetemről. Mivel a szakunk nagyon hasonló, így az óráink nagy része is együtt volt. Alig fél órája ülünk itt, egy zárthelyi dolgozatra kéne készülnünk diplomáciatörténetből, de én már harmadszorra kalandozom vissza ahhoz az estéhez a Russel nyaralóban. 

-Persze, bocsi. - szabadkozom hevesen a fiúnak. A kávém a számhoz emelve kortyolok egy nagyot mielőtt még eljár a szám neki. Tylernek fogalma sincs Landorol, a létezéséről persze tud, de nem is sejti, hogy  barátok vagyunk, azt pedig végképp nem, hogy a fiúval közel egy hónapja egymásba gabalyodtunk. A levelekről nem is beszélve...

Nehezen, de minden idegszálammal a tanulás maradék egy órájára koncentráltam. Minél előbb szabadulok innen, annál tovább lehetek gondolataim rabja. Tyler elégedetten, a tervezett anyagon átrágva magát csukta be a súlyos tankönyvet maga mellett. Az idő egész nap esős volt és mire végeztünk már be is sötétedett, nem meglepő ez november közepén. Hogy ne ázzak bőrig a fiú felajánlotta, hogy hazavisz, én pedig hálásan fogadtam el a gesztust. 

-Szóval...-állította le a motort a lakás előtti beton feljárón. - Lenne kedved esetleg..? - kezdett bele valamibe, amiről sejtettem mire akar kilyukadni. Kedvem nem sok volt megvárni a mondat befejező szavacskáját, a lehető legilledelmesebb nemet kifejezve a fiú irányába pattantam ki a kocsiból. 

A lakásba felérve gyorsan magamra zártam az ajtót. Táskámat ledobva a vállamról első utam a konyhába vezetett, hogy egy kis pesztós tésztát melegítsek magamnak. Miközben mellettem halkan zúgott a mikró a telefonom értesítései között kutattam egy bizonyos név után, amit legnagyobb bánatomra ismét nem találtam meg. Szomorúan raktam le a készüléket a pultra, a meleg tányérral a kezemben pedig a nappaliba vándoroltam, hogy a folyton járó agyam egy kis sorozatnézéssel kapcsoljam ki.

De sorozat ide vagy oda, az agyam nem tudott elszakadni Landotól. Újra meg újra a fiú bőrét éreztem a bőrömön, egyfajta fantomi érintésként. Ujjaim végigsimítottak az ajkaimon, majd a nyakamon. Pontosan azon az útvonalon, amit azon az este a fiú is bejárt. 

Egy hónap, ennyi telt el azóta az este óta. Egy hónapja, hogy egy szót sem váltottunk egymással, ezzel pedig abba a kétségbeesett helyzetbe sodortuk magunkat, hogy nem is tudjuk hányadán állunk. 

Abban mindketten biztosak voltunk, hogy akarjuk és meg is tettük, de abban már egyáltalán nem voltunk biztosak, hogy akarunk-e róla beszélni, így hát nem beszéltünk. Csendes és kínzó hallgatásba burkolódzva próbáltuk élni az életünket, mintha mi sem történt volna, miközben pontosan tudtuk mi történt. Az egész olyan volt, mint az elején, csupán a social media világán tudtam mi is történik a fiúval, azzal az apró különbséggel, hogy a streamek elmaradtak, helyüket a kemény és fáradhatatlan edzések vették át. A szezon utolsó versenye következik két nap múlva Abu Dhabiban, Lando pedig egy hajszál választja el attól, hogy ő legyen a Forma 2 bajnoka. 

Vacsora után egy gyors, frissítő zuhanyt vettem. Próbáltam kiűzni a gondolataim közül azokat a dús, göndör fürtöket, az izmos karokat, a duzzadt ajkakat és azokat a földöntúli hangokat amiket aznap este hallatott életem hímje mialatt meghódított testestül-lelkestül. Egy törülközővel a fejemre csavarva, hálóingben távoztam a gőz lepte fürdőből, a gondolataim viszont cseppet sem szakadtak el a fiúval töltött estétől, már kezdett bosszantani ez a  sok agyalás, mikor egy hangos kopogás zökkentett ki. Az ajtóhoz siettem, de mire kinyitottam volna az kitárult magától. Kezében kulccsal, zilált hajjal, kisírt szemekkel  csupán egy bőrönddel a kezében toporgott a küszöbön az, akit a legkevésbé kívántam magam elé.

-Bella?