- Jó reggelt. - vékony angyali hang zúgott a fülemben, ezzel párhuzamosan egy csupasz mellkast éreztem a hátamnak tapadni. A hasamon fekve nyitogatni kezdtem a szemem miközben egyre élesebben érkezeltem, hogy a lány akivel tegnap ismét egymásnak estünk, még mindig meztelen és éppen rajtam fekszik. Pici puszikat hintve a hátamra próbál felébreszteni.

- Mééég öt percet. - fordultam meg nyafogva, ezzel viszont a lányt is leráztam magamról. Ő viszont nem adta fel, újra megpróbált rám mászni és nem sokkal később sikerült is neki. Haja csiklandozta a mellkasomat mialatt újabb nedves csókokat helyezett a nyakamra. 

- Lando, éhes vagyok! - mutatóujjával bökdösni kezdte az arcom, ezen ponton pedig nem volt hova tovább húzni az ébredést. Annyira már megedzőttem Flo és Cisca mellett, hogy tudjam, ha a lányok éhesek nem érdemes megváratni őket. 

-  Annyira akaratos vagy ... - nagyot mordulva nyitottam ki a szemeimet, amik már bőven készen álltak a napfény befogadására, ami elárasztotta a szobát. - Akaratos és egyszerűen gyönyörű. - kócos haját a füle mögé tűrtem, hogy végre megkaphassam a reggeli csókom amibe Issy fülig belepirult. Arcán megjelenő élén piros pír pedig előhozta szende, kislányos énéjét. 

Issy mellett teljes magabiztoság árasztott el, határozott voltam és tudtam mit akarok. Jelenleg pedig csak egy közös zuhanyra vágyok a lánnyal, akinek a csillagokat is lehoznám az égről. Alig  három hónapja, hogy a gimnázium után újra össze futottak útjaink de ez alatt az időben csak erősödött bennem, hogy a lány az érettégi után szinte kivirágzott. Én pedig gyorsan és visszavonhatatlanul beleszerettem a lányba aki általános iskola óta csodálok. A tudását, a barátságos, de félénk személyiségét, testi adottságairól nem is beszélve amik messze felülmúlták az általam elképzelt tökéletesség fogalmát. Az egész lány testestül-lelkestül olyan volt, mintha nekem szánták volna. És, hogy lehettem olyan vak, hogy ezt csak most vettem észre?  

A tegnap este után végleg világossá vált, hogy nincs takargatni valónk egymás előtt, a közös zuhanyzásnak ezen tény tudatában pedig semmi akadálya sem volt. Persze csakis a víz takarékosság és az idő amit megspórolunk járt a fejemben. Felfrissülten, bújtunk bele a hotel által biztosított köntösökbe, hogy a szobaszervíz csodálatos létezésének hálát adva reggelit rendeljünk magunknak, ugyanis váltóruha hiányban szenvedtünk mindketten. Báli ruhában pedig elég viccesen festenénk a hotel étkező részében. 

Reggeli után egy órával találkoztunk Georgeal és Carmennel a hotel halljában. Hozzánk hasonlóan ő is a tegnapi szettjükben feszítettek. Ahogy idefele, úgy hazafele is helikopterrel, később pedig George vadiúj Mercedesével jutunk majd haza ami jelen esetben az én kis házikómat takarta mivel úgy éreztem bőven van mit megvitatnunk a lánnyal. Szerencsére Issy is hasonlóképpen vélekedett a dolgokról, ezzel lényegesen megkönnyítve a dolgomat. Megnyugtatott a tudat, hogy nem erőszakkal a vállamon cipelve kell hazavinnem, hogy beszéljünk.

A velünk szemben ülő lányok magánbeszélgetése esélyt adott nekünk arra, hogy mi is megbeszélhessük a tegnap történteke. George oldalát furdalta a kíváncsiság, hogy mi lesz velünk ezután, és addig nem is hagyott nyugodni míg végre nem válaszoltam a kérdésére. Roppant idegesítő volt és féltem attól, hogy Issy esetleg meghallja George akaratos kérdezősködésének tárgyát.

- Nem tudom George, olyan kusza az egész. Kedvelem, nagyon kedvelem. Amikor velem van olyan természetes és egyszerű minden, tudod?! Figyel rám, törődik velem. Mellette nem agyalok semmi máson csak a pillanatnak élek, és azt akarom, hogy azok a pillanatok örökké tartsanak. 

- Te komolyan szerelmes vagy Lando. - szemöldökét húzogatva élvezte, hogy táncolhat az idegeimen. - És mikor fogod ...?

- Mikor fogok mit? - néztem értetlenül mellettem ülő barátomra. 

- Megkérdezni? - George komplett rébuszokba beszélt nekem és kellett is idő mire összeraktam a kirakósának darabjait. Drága barátom arra akart kilyukadni, hogy mikor kérdezem meg Issytől, hogy lenne-e a barátnőm. 

Terveim szerint még ma. 

George sem hazudtolta meg önmagát, látszott, Mercedesének gázpedáljára taposva az autó felmorgott és már hasítottunk is az A4-es autópályán Surrey fele. Normál tempóban az út két óra lenne, de csodakocsijának és az általa diktált tempónak köszönhetően kicsivel több, mint egy óra múlva már a bejárati ajtóm kinyitásával vacakolhattam. Mielőtt belevágnánk a beszélgetésbe kölcsönadtam Issynek pár, valamivel kényelmesebb ruhát majd én is átöltözem.

- Teát, kávét kérsz bármit? - próbáltam minél nyugodtabb környezetet teremteni az előttünk álló beszélgetéshez, de Issy sem volt hülye. Pontosan tudta miért is vagyunk itt és, hogy mi fog következni. Nemet intve a kínált italokra a nappali felé vette az irányt ahol a kanapéra leülve türelmesen várta, hogy elsőként én fogjak bele a monológomba. Leülve mellé egy mély levegő után bele is kezdtem. 

- Emlékszel mikor megkértelek, hogy legyél a partnerem az érettségi bálra? - kicsit talán messziről kezdem a történetet, de biztos szeretnék lenni benne, hogy megérti amit mondani akarok ezzel. És amúgy sem az én stílusom csak úgy kinyögni, hogy hello tetszel, légy a csajom. 

- Persze. 

- Iszonyú ideges voltam. Próbáltam menőn viselkedni, mint akit nem is érdekel kivel megy a bálba, de ez nem volt igaz. Már előre elhatároztam, hogy veled fogok menni, mert te voltál az egyetlen a suliból aki mindig mellettem volt és hitt bennem. Az áldozat amit azért hoztál, hogy én folytathassam az utat amire ráléptem számomra nagyon is nagy dolog volt. Minden nap a gokart pályáig kiutazni igen is nagy dolog, hiába csóválod a fejed! Láttam ahogy egy ártatlan, segítőkész kislányból egy komoly, ambiciózus nő lesz. Oké, talán a bútor szerelés nem a te asztalod, de biztos vagyok benne, hogy az egyetemet könnyű szerrel elvégzed majd. Issy én nem akarom, hogy kilépj az életemből, azt akarom, hogy velem maradj. Azt akarom, hogy velem éld át azt, hogy Forma 1-es pilóta válik belőlem, mert te voltál aki hozzásegített ehhez. Issy én azt hiszem beléd .... 

- Lando én írtam a leveleket! - szakadt ki hirtelen a lányból miközben arcáról hatalmas könnycseppek gördültek le. Hogy mi?

- Szerettem. - fejeztem be a mondatomat amit az előbbi kis szösszenetemből még hátra maradt.

Meg kellett rázzam a  fejem. Egy pillanatra azt hittem rosszul hallok. Hogy ő?! Egy perce még a fellegekben jártam, hogy bevallhatom neki mit is érzek, amit nehezen, hónapok vívódása alatt sikerült magamban megfogalmaznom... erre tessék, egy mondattal leránt a kegyetlen valóságba. Szóval az őrült rajongó aki a leveleket írta valójában Issy volt?! 

- Tudod te mekkora bonyodalmat okoztál ezzel nekem? Levelek ezreit kaptam amikben egytől egyig arról érdeklődnek, hogy ki ez a fura szerzet és mit akar tőlem. Tudod te milyen média felhajtással járt? Tele volt vele az internet Issy. Az internet! Alexis alig tudta elintézni, hogy a sajtósok ne szedjenek szét. Jézusom.... - fejemet fogva pattantam fel a kanapéról. A düh elárasztotta a testemen, nem gondolkodtam tisztán, nem tudtam nem kiabálni vele. Emelkedett hangvételem miatt Issy még nagyobb sírásban tört ki. 

- S-sajnálom, é-én csak .... én magamnak írtam azokat, m-mert nem tudtam elmondani neked, hogy tetszel. Lando én mióta csak az eszemet tudom te voltál az egyetlen fiú aki a fejemben járt. Senki másra m-még csak rá se néztem és egyszerűen ... - a sírástól azonban még befejezni se tudta. Karját védekezően maga köré kulcsolta úgy szipogott tovább. - Bella volt aki kitette őket, ezért is vesztünk össze aznap mikor eljöttél értem. Hidd el én sem terveztem de, ha nincsenek a levelek akkor mi sem... 

- Rohadtul nem érdekel mi nem lett volna, ha. A karrierem is rámehetett volna! - Idegesen a falhoz sétáltam fel alá, remegtem az idegtől. Issy nagyot ugrott mikor az öklömet erősen az előttem álló fehér falba vertem. Nem akartam megijeszteni a lányt, egyszerűen csak dühös voltam a világra, de legfőképp Bellára, hogy ezt művelte velünk. - Picsába! - kezemet a fájó csuklómhoz kaptam, ami egy hangos reccsenéssel válaszolt a fallal való találkozásra. 

A lány halk szipogással lépkedett mellém,  láttam rajta, hogy hezitál. Hezitál, hogy hozzám érjen-e. Remegő kezekkel nyúlt felém, hogy a kezébe vegye az egyre liluló és dagadó kezemet. Őt soha nem tudnám bántani, ezért is fordultam a  fal felé. 

- Fenébe is Issy. - a lánnyal szembe fordulva hajtottam le a fejem és támasztottama  lány homlokának az enyémet. Érintésemre összerezzent, még mindig tartott attól, hogy esetleg bántani fogom. - Sajnálom, oké? 

Aprót bólintva húzódott el tőlem. Pontosan tudtam, hogy mennyire túlreagáltam a dolgokat de azok a levelek tényleg majdnem a legfontosabba kerültek nekem. A pletykák amik körülöttük keringtek egyáltalán nem vetettek jó fényt rám és jogosan féltettem a karrierem tőlük. Még csak most lépek a nagyok közé és máris ilyen megítéléssel kezdjek bele?! Zak Brown személyesen keresett meg, hogy oszlassam el a kételyeket, mivel ez akár a csapat hírnevének csorbulásával járhatott volna. 

- El kéne mennünk egy orvoshoz. - nézett aggódóan a dagadó kézfejemre miközben egy adag fagyasztott borsóval próbált küzdeni a duzzanat ellen. 

- Félsz tőlem? Téged soha, de soha nem bántanálak. 

- Kiabáltál velem, verbálisan bántottál Lando egy olyan dolog miatt amiről elég csekély részben tehetek. Ha valaki akkor én akartam a legkevésbé, hogy azokról a rohadt levelekről tudomást szerezz. Magamnak írtam őket, mert nem mertem eléd állni. Te voltál a nagy és híres Lando Norris, a nagy leendő bajnoka Angliának, én meg csak egy egyszerű csaj. Majd pont én kellettem volna neked, mikor mindenkit megkaphatsz a világon ...  - könnyei újra előtörtek a lány szeméből, de ez úttal már sokkal összeszedettebben beszélt. 

A kiolvadófélben lévő borsót leemelve a kezemre nézett ami a hűtés ellenére egyre csak dagadt. Szempárjaiból nem tudtam kiolvasni, hogy most fél tőlem, utál vagy aggódik, talán mind a három volt egyszerre. 

Utálom magam ... 

※※※

*DOBPERGÉS* 

Lehullt a lepel. Erre számítottatok? 🤔 

A szemfülesek már észre vehették, hogy kiraktam az insta profilom linkjét,  ha úgy gondoljátok kövessetek be. Ha kérdésetek van instán, vagy itt privát üzenetben is megtaláltok. Igen ezzel együtt eltűnik az "álcám", mint Amina, de ha nem bánjátok külön instagram fiókot nem csinálnék a storynak, a social media menedzselés távol áll tőlem. 😅😅
(kis önreklám bocsi)
DE Nem is húznám tovább a dolgokat, mert úgy érzem a rész  mindent elmond helyettem.  Véleményeket véletlenül se tartsátok magatokban. 

Enjoy it. 🤗😘

Amina