A redőny kis résén át beszűrődő napfény kelt fel az  álmomból. Lassan nyitogatni kezdtem fájó szemeimet, a tegnapi sírás hatása még ma is érződik. Feljebb húzom magamon a takarót miközben ásítok egy nagyot. Mocorgásra leszek figyelmes. A fiú akit tegnap megkértem, hogy aludjon velem betartotta ígéretét és most mellettem nyújtózkodik. 

- Jó reggelt. Hogy érzed magad? - fordult a hozzám közelebb eső oldalára. Szemtől szemben szuszogtunk egymásra. Én kerestem a megfelelő választ ő pedig türelmesen várt. De mi is a jó válasz? Jól vagyok? Nem határozottan nem. A hátam mögött ténykedő,  és ezzel az életemet megkeserítő barátnőm gondolatára még a hideg is kirázott. Bella olyan lépésre szánta el magát akkor mikor felrakta a világháló végtelen terébe a leveleket amivel engem sakk-mattra kényszerített, ugyanis egyszer be kell majd vallanom Landonak, hogy én írtam őket, hacsak nem jött rá már magától. 

- Jobban, mintha otthon lennék. Köszönök mindent. - hálásan pillantottam fel a még mindig mellettem fekvő fiúra. A válaszom apró mosolyt csalt az arcára majd lerúgta magáról a takarót amibe korábban burkolóztunk és kipattant az ágyból majd eltűnt a fürdőbe. Alig húsz perc múlva hatalmas vigyorral a fején tért vissza, mindössze egy darab boxerben.

- Ma kivételesen nem kell edzenem Jonnal. Szóóóval mit szólnál, ha elmennénk kicsit mókázni? Tudod, mint régen. - utalt a fiú azokra a programokra amiket  két feszített tanulás és gokart edzés közben csináltunk. Sokszor előfordult, hogy Lando besokallt  az előtte álló nagyobb megmérettetésektől, legyen az dolgozat vagy egy verseny. Ilyenkor kellett neki valami ami eltereli a figyelmét az előtte álló problémáról. Ilyenkor elmentünk palacsintázni vagy egyszerűen csak sétáltunk egy nagyot, de előfordult az is, hogy a játékterembe kötöttünk ki. Ez mind még azelőtt volt, hogy Landonak saját játékterme nem lett a hálószobája mellett.

Előkapott a szekrényéből pár cuccot majd ott és előttem, magát nem zavartatva elkezdett átöltözni. Hát nem volt szívbajos a srác. Nem tudtam nem megbámulni a hasán egymástól tökéletesen egyforma távolságra elhelyezkedő kockákat. Tekintetem a hasáról a fiú izmos hátára és karjaira vándorolt. Alaposan magamba zártam a látványt, miközben éreztem, hogy egyre jobban vörösödöm el. Szerencsére a fiú ebből mit sem vett észre, úgy el volt foglalva a tökéletes ruhadarabok magára aggatásával. 

Kérdésként vetette fel az ötletet, de sokkal inkább kijelentésnek szánta. Láttam rajta, hogy nincs nemleges válasz, már régen kitalálta a mai programot. Mivel nem volt választásom nem is válaszoltam semmit. Kikeltem az ágyból majd a fürdő fele igyekeztem, hogy rendbe szedjem magam. Hosszú percekig néztem a megfáradt, piros szemű lányt a tükörben. Lando pólója akár egy hálóing lógott a térdemig. Az illat ami az anyagból áradt a legkellemesebb öblítő és a fiú saját illatának keveréke volt. Megráztam a fejem, majd ledobva magamról a ruhadarabokat beálltam egy frissítő meleg zuhany alá. Egy fogmosás és fésülködés után ismét Lando ruháiba bújtam vissza mivel a sajátom még mindig csuromvíz volt. 

- Majd útközben reggelizünk. - fordult felém a fiú miközben a kezembe nyomott egy bögre kávét. Haja ugyanolyan kócosan állt, mint tegnap este. Öltözéke végül egy fehér póló és egy egyszerű farmer volt. 

-Lando, izé van egy kis bökkenő. - mutattam jelzésképp a ruháira amit viseltem. A fiú válaszképp a konyhasziget tetején díszelgő hátizsákra mutatott majd kacsintott egyet. A kávéink elfogyasztása után levegőt venni is alig volt időm. Kettőt pislogtam és már a kocsiban ültünk. 

Titokba burkolózva indultunk el egy számomra ismeretlen úton, egészen addig homály fedte a hollétünket míg fel nem hajtottunk az autópályára. Bárhogy könyörögtem a fiúnak, hogy tegyünk egy rövid kitérőt nálunk, hogy magammal hozhassak néhány tiszta ruhát ő csak fejét csóválva hajtott tovább délnek az A23-as autópályán. Még csak ötletem sem volt, hogy hova mehetünk, de bíztam a fiú józan ítélőképességében. Nemsokkal később megálltunk egy pihenőnél ahol elfogyasztottuk a korábban beígért útközbeni reggelit. 

-Most már igazán elárulhatnád, hogy hova megyünk? - a korábbi pihenőnél vett narancslevet szürcsölgettem mikor észrevettem, hogy letérünk a pályáról Worthing felé.  

- A-a, mégis mi abban a meglepetés? - fordította felém a fejét a fiú. Szemeiben izgatottság csillogott vissza. -Különben is, mindenről gondoskodtam. Te csak élvezd az utat. - tekintetét visszavezette az útra miközben feljebb hangosította a korábban háttérben szóló zenét. Kíváncsiságomat félrerakva élveztük egymás társaságát egy közös énekléssel kiegészítve. Az AJR a kedvenc bandáink közé tartozott, dalszövegeiket még álmunkból felkeltve is kívülről fújjuk, nem is volt kérdés, hogy amint felhangzott a bang! torkunk szakadtából üvölteni kezdtük a szöveget. 

Nagyjából tíz perc múlva és már-már fájó torokkal érkeztünk meg Worthingbe. Lando egy kis fehér, tengerparti házikó előtt parkolt le ami előtt egy szürke Mercedes álldogált. A vezető ülésből kipattanva átsietett az én oldalamra, hogy kinyissa nekem a furcsa felfelé nyíló ajtót. Vállán a titokzatos fekete hátizsákkal ragadta meg ismét a kezemet. Finoman a ház irányába húzott maga után ahova kopogás nélkül nyitott be.

- Georgeeee. - kiáltotta el magát a fiú mire a folyosó végén egy magas, barna hajú fiú jelent meg széles mosollyal az arcán. A fiú mögött egy apró, napbarnított bőrű, apócska lány kukucskált ki.

- Landoooo. - kiabált vissza a fiúnak majd szoros ölelésbe zárta. - Te pedig biztos Issy. Örülök, hogy megismerhetlek. Lando nagyon sokat mesélt rólad. - barátjához hasonlóan engem is egy ölelésbe zárt. Miután elhúzódott tőlem egy kacsintással intett a nála bő egy fejjel alacsonyabb fiú irányába aki időközben a George mögött álló lánynak mutatkozott be. 

- Szia Carmen vagyok.  George öhm... - nézett kérdőn a fiúra, mint aki nem tudja mi is van kettejük között. A fiú viszont határozottan tudta mit is jelent neki Carmen. A lányt a derekánál fogva húzta közelebb magához. 

- A barátnőm. - Lando kérdőn emelte a tekintetét Georgra. - még friss. - Pontosított a fiú. 

A pár körbevezettek minket az házban. A földszinten volt George és Carmen szobája, a konyha és a fürdő. Az emeleten csupán egyetlen szobácska kapott helyett. Ez volt a mi szobánk. Lando ledobva a hátizsákot az ágyra büszkén nézett rám. Le kellett törnöm a lelkesedését mivel még mindig nem értettem mit keresünk itt. 

- Jaj te butus. El kell szabadulnod attól az egésztől ami otthon van. Bellától, a balhétól mindentől, ezért felhívtam Georgeot. Ez az ő nyaralójuk, itt megfeledkezhetsz a történtekről és kikapcsolódhatsz pár szuper emberrel. És amúgy is, lesz egy kis fesztivál a mólón, gondoltam elnézhetnénk. - vakarta meg idegesen a tarkóját Lando miután felvázolta végre az eddig féltve őrizgetett titkot. 

- Nem is tudom mit mondjak. Erre nem számítottam. - szavak nélkül maradtam. Csak álltam a fiúval szemben és kerestem a megfelelő szavakat, amivel kifejezhetném mennyire hálás vagyok neki amiért számíthatok rá. Mindenkinek egy ilyen barát kéne, mint Lando. 

- Csak érezzük magunkat, úgy, mint régen. Rendben? - tárta szét a karját én pedig habozás nélkül burkoltam bele magam a fiú ölelésébe. 

- És a ruhák? - néztem fel még mindig Lando karjainak ölelése alól.

- Na igen,  szóval az van, hogy kénytelen leszel beérni a Lando Norris féle ruhatárral. -  a fiú az ölelést nem szakítva meg lenézett rám. Az arcomat fürkészte abban a reményben, hogy kiolvashat róla valami reakciót, de a szoros ölelés miatt alig pár centiméterre néztünk egymásra. Hirtelen ismét szavak nélkül maradtam.  A levegő körülöttünk érezhetőbben forróbbá vált. Ott álltunk egymástól alig pár centiméterre miközben egymás íriszeibe fúrtuk a tekintetünket. A pillanattól mindketten megdermedve vártuk, hogy mi lesz a következő lépést, mikor kivágódott az ajtó és George rohant be rajta. 

-Landooo, mennünk kell kaját venni. Hoppá! - amilyen gyorsan rontott be, olyan gyorsan fordított hátat nekünk a fiú. George jelenléte úgy ugrasztott szét minket, mintha csak valami titokban találkozgató szerelmes pár lennénk. Elpirult arccal, kínos csendben váltunk szét, hogy útnak induljunk a hétvégébe. 

※※※

Sziasztok! 🤗

Észrevehettek egy apró kis változást a story borítóját illetően. Drága @szukanyandiii volt olyan cukibogyó és készített egy gyönyörű szép új borítót. Innen is köszönöm még egyszer, tényleg csodaszép lett!  Halmozzátok el a kommentek között mindenféle jóval!  🧡

Remélem mind jól vagytok, bírjátok a sulit és ezt furcsa vírusos helyzetet amiben mostanság kényszerülünk bele. Hordjatok maszkot,  és vigyázzatok egymásra!
Köszönöm, hogy itt vagytok velem, hogy olvastok, köszönöm a folyamatos visszajelzéseket. Szuperek vagytok. 🥰🥰