Valószínűleg az összes sebességkorlátot átléptem, de jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. Egy-két csekk még belefér. Most az volt a legfontosabb, hogy még a lány előtt hazaérjek. A balul sikerült futam után nem volt kedvem Oroszországban maradni. Hiányzott az otthonom, ahol kedvemre tombolhatok a mai baklövésem után, ugyanis a rajt előtt még minden rendben volt, világos volt a célom és minden idegszálammal a következő egy órára koncentráltam. Magam elé meredve képzeltem el a kanyarokat és az egyeneseket, hogy később a lehető legjobb íveket csípjem el. A piros lámpák felgyulladtak, a kialvásuk között eltelt öt másodperc pedig elég volt ahhoz, hogy a gondolataim a pálya ideális ívéről Issy Carterre vándoroljanak a  gondolataim. A lány gyerekkori énje mosolygott rám az iskolaudvaron, a kedvenc sárga pillangós ruhájában volt, haja két copfban felkötve ugróiskolázott Bellával. A következő kép amire emlékszem pedig  már egy nagy csattanás és az éles fájdalom ami a hátamba nyilallt. 

A valóságba visszazuhanva az évtized legnagyobb esőjével találtam szembe magam. Az ablaktörlőm nem tudott olyan gyorsan törölni, hogy megfelelően kilássak az ablakon, ez azonban nem állított meg. Csukott szemmel is hazatalálnék. Éppen, hogy leparkoltam mikor hallottam, hogy a busz csikorgó kerekekkel áll meg a telek előtti megállóban. A garázsból átszaladtam a bejárati ajtóhoz. Felkaptam egy esernyőt az ajtó mellől és kiszaladtam a lány elé. 

-Te jó ég Issy, te teljesen eláztál. Meg fogsz fázni. - szemmel láthatóan össze volt törve. A szemei puffadtak és pirosak voltak a sok sírástól, a haja és a ruhái is csuromvíz volt. Komolyan aggódni kezdtem a lány egészségért. Anglia időjárása nem a legkíméletesebb, főleg nem az ősz végén. Átkarolva a lányt húztam az ernyő alá. Legalább ezen a pár méteren ne ázzon tovább.

-Menj fel a fürdőbe, második ajtó balra. Egy perc és ott leszek. - adtam ki az utasításokat a mellettem remegő lánynak. Összeszedtem az összes tiszta törülközőmet a szárítóról majd felrohantam az emeletre. A célállomás előtt megálltam még a szobámba is, a szekrényajtót feltépve ragadtam meg egy szürke melegítőnadrágot és egy fehér pólót. 

Levetettem vele az összes vizes ruháját, nem érdekelt mit látok vagy mit nem. A kukkolásnak nem most volt itt az ideje. Amint lekerült róla a nadrág és a póló egy hatalmas törülközőbe csavartam és a kád széle felé toltam a lányt, ahol éppen elég hely volt ahhoz, hogy leüljön. A másik törülközővel finoman kicsavartam a vizet a lány hajából nagyon vigyázva, hogy véletlenül se húzzam meg az víz áztatta szőkés barna tincseket. Úgy éreztem magam, mint valami elcsépelt romantikus film főszereplője, aki megmenti szíve hölgyét a megfázástól.

-Hoztam neked pár ruhát. Vedd fel kérlek.- mutattam a mellette heverő tiszta kupacra. Egy halk köszönöm hagyta el a száját mielőtt ledobta volna magáról a korábban köré csavart törülközőt és elkezdett felöltözni. Oké az előbb én kértem, hogy vetkőzzön le és végül is nem ez az első alkalom, hogy fehérneműben látom, de arra nem számítottam volna, hogy itt előttem kezd el öltözni. Itt valami tényleg nagy baj történhetett...

Nem akartam teljesen tiszteletlen lenni és még egyszer végig bámulni az elém tárulkozó gigászian megnőtt kebleken. Gyorsan hátat fordítva a lánynak elhagytam a  fürdőt. Lassan leballagva a konyhába feltettem egy kis tejet a tűzhelyre majd amint felforrt beledobtam egy kis csokoládét. Talán ez volt az egyetlen dolog amit el tudtam biztonsággal készíteni, nem csoda, hiszen köze volt a tejhez, az isteni italt pedig semmi esetre sem szabad elpazarolni. Mire elkészült a forrócsoki Issy is leballagott hozzám. Leült az egyik bárszékre és üres tekintettel bámult maga elé. Nem akartam faggatózni, de hogyan segíthetnék rajta, ha nem tudom mi az ami bántja. Jon szavai visszhangoztak a fejemben, arra van időm, amire akarom, hogy legyen. Azt hiszem kezdem érteni mire is célzott ezzel. 

- Ha nem akarsz róla beszélni, nem kell. - leraktam a lány elé a bögrét, reménykedve abban, hogy egy kis forró csoki majd jobb kedvre deríti. Halványan él bennem az emlék, Issy  egy közös tanulásunk alkalmával anyukámtól kapott először életében forró csokit. Már az első korty után eldöntötte, hogy ez lesz a kedvence. - De, ha mégis elmondanád... itt vagyok. 

Issy egy szót sem szólt, csak ült és próbálta visszafojtani a könnyeit. Bármi is történt köztük Bellával az rendesen kikészítette. Hálás tekintettel nézett rám minden alkalommal, mikor belekortyolt a forró italba melynek nyomán apró libabőr jelent meg a lány karján ahogy átjárta a melegség. Csendben egymás mellett ülve iszogattunk. Nem kellettek szavak, éreztem, hogy a jelenlétem elég a lánynak, hogy teljesen megnyugodjon. Mikor mindkettőnk itala elfogyott Issy aprót ásítva állt fel a székről. A mosogatógépbe helyeztem a két bögrét, csupán egy perc volt az egész, mire megfordultam a lány előttem állt. 

-A frászt hozod rám. - kaptam a kezem a szívemhez. Hangtalanul suhant mögém, teljesen váratlanul, csoda, hogy nem sikítottam fel. 

Az előttem álló apró lányka az alsó ajkába harapva nézett fel rám. Barna szemei az enyémet fürkészték. Esküszöm, ha nem most ijesztett volna meg és nem olyan szituációban lennénk, amilyenben, a gatyám már rég szűk lenne rám. Fenébe is Jon igazad van, a barátom felnőtt lett, gyönyörű és szexi. Tagadhatatlanul szexi. Félig vizes fürtjei kissé az arcába lógva állták útját annak, hogy tökéletesen szemügyre vehessem a mélybarna íriszeket. Kis töpszli termetét közelebb vonszolta hozzám, hogy a mellkasomra tudja hajtani a fejét miközben aprócska kezei a pólóm anyagát markolják a hátamon.

-Köszönöm. - suttogta. 

-Nincs mit megköszönnöd. - a válla felett kulcsoltam össze a kezeimet, ezzel még jobban magamhoz préselve Issyt. Megmagyarázhatatlan késztetést éreztem arra, hogy minden porcikámmal érezzem a lány jelenlétét. Apró puszit nyomtam a lány feje búbjára aki összerezzent a tettem következményeképp. 

Ki tudja mennyi ideig álltunk a konyhapultnak támaszkodva egymás ölelésébe burkolózva. Issy légzése folyamatosan vált egyre egyenletessé. Egy percre azt hittem elaludt, de hamar rám cáfolt mikor lábujjhegyen pipiskedve fúrta a fejét a nyakamhoz, mint egy kiscica aki keresi a tökéletes búvóhelyet. Mozgolódásának következtében válláról a karjaim a derekát ölelték át.
Míg ő nyugodtan pihent a karjaim között engem elöntött az idegesség. Soha egy lány sem ölelt így át, a testének immár tényleg minden apró részlete az enyémnek préselődött. A mellkasomon éreztem a lány melleinek nyomását. Nagyot nyeltem, a testem megfeszült. Képtelen voltam elengedni magam, ha így teszek szegény lány olyat érezne amit nem biztos, hogy most akar. 

-M-menjünk aludni. - próbáltam kinyögni magamból ezt az egy értelmes mondatot mielőtt végleg elvesztettem volna a testem felett az önkontrollt. Issy óvatosan elhúzódva tőlem bólintott majd  az emelet felé vette az irány. 

-Velem alszol? - kérdezte kissé félénken miután gondosan betakartam, nagyon ügyelve arra, hogy egy kis bőrfelület se lógjon ki a takaró alól. Hezitáltam a válaszon, nem akartam elutasítani a bociszemekkel könyörgő lányt. Egy aprót ráztam a fejemen, hogy elhessegessem a zavaró gondolataimat. 

-Persze. Elintézek pár dolgot és visszajövök. Aludj nyugodtan. - biztosítottam a lányt afelől, hogy ma én vigyázok az álmaira. A megkönnyebbült lány fáradtan pislogott kettőt miközben elégedetten bólogatott. Mire kiosontam a szobából már az igazak álmát aludta. 

Abban a pillanatban, hogy becsuktam magam mögött az ajtót úrrá lett rajtam a pánik. Amilyen halkan csak tudtam lerohantam az előszobába ahol korábban a telefonomat hagytam. Csak egy ember volt, akit most felhívhattam. 

George Russel. 

-Lando? - szólt álmos hanggal a fiú a telefonba. Velem ellentétben a futamgyőztes George a verseny helyszínén maradt, hogy ott ünnepelhesse meg  a dobogóját. Jont eszem ágában sem volt felhívni, különben jött volna, az én megmondtam szöveg és mellé egy kis monológ a biztonságos szexről amiért megint egy bizonyos lány kötött ki az ágyamba. Pedig szó sem volt semmi ilyesmiről ... A következő ember aki hasonlóan bölcs tanácsokkal, csak talán kevésbé elfogultan tudott tanácsot adni nekem az drága brit barátom George volt. 

-Georgie, szia. Bocsi figyelj. Gyors leszek és lényegre törő. - hadartam a szavakat mielőtt a lényegre tértem volna. -  Azt hiszem tetszik valaki. Mit tegyek?