- Jon, kérdezhetek valamit? - próbáltam a hátsó felemen is levegőt venni a mai edzés után. Három napja itt vagyunk Sochiban és csak edzünk és edzünk. A gyors kanyarok és a technikás pálya maximális koncentrációt követel meg tőlem testileg és lelkileg is. A hétvégén Stoffel Vandoorne  helyett fogok vezetni az első szabadedzésen. Ez lesz az első alkalom, hogy élesben is kipróbálhatom magam egy igazi Forma 1-es autóban. A gondolataim azonban kicsit sem a hétvége körül  forogtak. 

- Persze kölyök, mi az? - az edzőm közben a masszázs asztalt paskolgatta. Ideje nyújtani. 

- Van egy barátom, akinek van egy barátja. Ez a barátom rég nem látta a barátját, aki idő közben megváltozott. Felnőtt és lehet, hogy a barátom mást érez a barátja iránt. Te mit tanácsolnál neki, mint vén róka? - az asztalról hirtelen felülve tanulmányoztam Jon arcát. Próbálta összefűzni a szálakat miközben egy válaszon agyalt. 

- Először is, nem vagyok vén. De köszi a bókot. Másodszor feküdj vissza kérlek. Harmadszor, én azt tanácsolnám a barátod barátjának, hogy először magába nézzen köröl mélyen. Az emberek változnak Lando, az a lány is megváltozott. Mindketten idősebbek lettetek, a testetek és a hormonjaitok másképp működnek. Természetes, ha érdeklődsz egy lány iránt. Ebben nincs semmi különleges. - honnan tudja? Egy szóval sem mondtam neki, hogy rólam lenne szó. Még ezt a mesét is kitaláltam, nehogy rám gyanakodjon. Az arcom lángolt, még szerencse, hogy hason fekve Jon ebből semmit sem láthatott. Csak megerősítette volna a tényt, hogy lebuktatott. - Nem vagyok hülye Lando. Az elejétől kezdve láttam hogy nézel rá, Magyarországon kezdődött az instagram poszttal majd folytatódott a bulival. Feltűnt, hogy senkit nem engedsz be a privát teredbe? A szimulátor szobát még én sem láttam. 

Jon jobb megfigyelő volt, mint hittem. A szavak amik elhagyták a száját igazak voltak. Tudtam, hogy igaza van. Észrevettem magamon a változást, másképp néztem a lányokra mostanában. Issy testének látványa újra és újra felvillant bennem, különös érzést hagyva maga után. Egészen más lett mióta leérettségiztünk. És, habár időm nem futná egy rendes kapcsolatra néha eljátszottam a  gondolattal milyen lehet valakivel megosztani az életedet. Milyen szeretni és szeretve lenni, milyen az első csók és az első szex. 

- Oké-oké nyertél. - adtam meg magam Dr.Jon előtt aki az edzőmből lassan pszichológusba és párkapcsolati terapeutába csap át. - De tudod, hogy nincs... 

-Nincs időd barátnőre. - fojtotta belém a szót Jon szemforgatva. - Arra van időd amire akarod, hogy legyen. - kacsintott rám a válla fölött majd elhagyta a szobát. Köszi Yoda. Ezzel meg mit kezdjek?! 

Vacsoráig a szobámban gondolkodtam Jon szavain, még játszani se volt kedvem. Arra van időm, amire akarom, hogy legyen ... Én autóversenyző vagyok Jon, egy nagyon makacs autóversenyző. Ide-oda forgolódtam a kanapén. Felültem majd lefeküdtem. Egyszerűen nem találtam a helyem. A telefonommal próbáltam elütni a maradék időt, de úgy tűnik még az online térben sem lehet nyugtom. Még a meme oldalakon is a levelekről van szó. 

-Francba is ezzel. Legyen. - még egy kis szenvedés után végleg beadtam a derekam. Elolvasom az egyiket. Majd vacsora után, első a hasam.

Kedves Lando,

emlékszem csendben ültem és figyeltem ahogy újra és újra feldobsz egy koktélparadicsomot, amit anyukád csomagolt, hogy azt  száddal kapd el. A körülötted ülőket próbáltad lenyűgözni. Mindig is élvezted, ha sokan vannak körülötted, de talán nem is sejted miért gyűltek köréd annyian. A fiúk egytől egyik féltékeny volt rád, mindenki szeretett volna egy kicsit Lando Norris lenni. Az a Lando Norris akikre tapadnak a csajok. Úgy érezték jóba kell lenniük veled ahhoz, hogy ő rájuk is figyeljenek. Korábban csak egy bohócnak tartottak aki egy béna gokartot vezet, most pedig te vagy a példaképük és riválisuk. Te viszont ebből mit sem vettél észre, nem tisztelted meg őket az igazi figyelmeddel. Nem gondoltál rájuk sem barátként, sem pedig riválisként. Az egyetlen akire igazán figyeltél én voltam, persze a családod és az edződ mellett. Melletted különlegesnek érezhettem magam, több lehettem, mint egy szürke kisegér. Az önbizalmad átragadt rám is, amikor melletted voltam úgy éreztem, bármit elérhetek, ahogy te is. 

Ez volt az utolsó napod az iskolában, a szüleid éppen az igazgatónővel beszéltek. Ekkor még nem is sejtetted, hogy nemsokára a Forma 3-ban mérettetheted meg magad. Egy lépcsővel közelebb kerültél az álmodhoz. Közelebb ahhoz, hogy a Forma 1-ben versenyezhetsz. A szüleid, a tanáraink, és mindenki más is olyan büszkék voltak rád. Én is büszke vagyok rád Lando. Szeretném, ha tudnád. A háttérből, de mindig is figyeltelek és szurkoltam neked. A legboldogabb lehetnék, ha osztozhatnék az álmodban, de én csak egy megfigyelő vagyok az úton amit épp bejársz. 

Vigyázz magadra azokban a kocsikban Lando

Isabella

A szemem újra és újra átfutotta a levelet. Amióta előkerültek ezek még egyszer sem olvastam el egyet sem közülük. De miért nem?!  Talán, mert nem éreztem fontosnak, azt hittem ez csak egy buta tréfa, de ahogy itt fekszem és újra meg újra elolvasom a közömbös érzések valami mássá változnak bennem. Próbálom felidézni magamban azt a napot. A napot amikor ott hagytam az iskolát, de alig emlékszem valamire. Túl izgatott voltam a Forma 3 miatt, csupán egy dolog él tisztán bennem. Issyre. A lány a könnyeit visszafojtva bújik a nyakamhoz miközben azt hajtogatja, hogy mennyire büszke rám. Vékony derekát átkarolva ölelem magamhoz. Nem győzöm megköszönni neki, hogy segített eljutni a közelgő érettségiig. 

Másnap úgy éreztem, mintha egy percet sem aludtam volna. Túl fáradt voltam még rendes zoknit is felhúzni, így felemás fehér zokniba és papucsba mentem reggelizni. A csapat nagy része már lent volt, a sprintverseny taktikájáról beszélgettek. Jon és Alexis voltak az elsők akik észre vettek. A PR menedzseremmel azóta nem beszéltem mióta kijöttek a levelek. Kerültem amennyire csak lehet, mivel tudtam, hogy ő is rá fog kérdezni és el akarja majd simítani az ügyet. Nekem viszont cseppet sem volt kedvem újra és újra felhozni a témát. Úgy gondoltam az emberek majd lenyugszanak, hát tévedtem.

-Jó reggelt emberek. - dobtam le magam egy üres székre Jon mellé. Nem voltam beszédes kedvemben, ezt a többiek is látták rajtam és a kötelezőkön kívül nem is próbáltak beszélgetést kezdeményezni amiért végtelenül hálás voltam. Így nem kellett senkit se megbántanom. Lehettem nyugodtan, egymagamban bunkó. 

Alig egy óra múlva már teljesen felszerelkezve, fejben csakis az előzésekre koncentrálva álltam a rajtrácson. Előttem George és Nyck de Vires. Mindkettő kemény dió, erős versenyzők. Éppen ezért az elsődleges  taktika a harmadik hely megtartása. A B terv a nyomd a csövön ami kifér nevet viselte. Egy gyors rádiópróba után a csapatom magamra hagyott. Csak én voltam és ...

Basszus!