Idegesen doboltam a vastag kesztyűbe bújtatott ujjaimmal a térdemen miközben felfele tartottunk a zöld jelzésű felvonóval a hegy teteje felé. A Norris családban kivétel nélkül mindenki tud síelni és Snowboardozni. Ez nem is csoda, hiszen egészen kicsi koruktól járnak ide, volt idejük beletanulni ebbe a sportban. Velük ellentétben én viszont most látok ennyi havat a hegyen és most ülök először sífelvonón.

A kezeslábas, és a kabát amit a mai napra kaptam kölcsön meglepően kényelmes és nagyon meleg volt. Fejemen ugyan az az egyen sapka virított, mint Landoén, mivel a fiú ragaszkodott hozzá, hogy ezt viseljük. Az egyetlen amihez nem tudok hova tenni az a lábamon éktelenkedő, rettentően nehéz műanyag csizma és a hozzá csatolt deszka. 

- Kiszállunk! - fészkelődött mellettem Lando ahogy a kiszállást jelző táblához érkeztünk a hegy tetején. A fiú megfogta a kezem és finoman segített leemelni a felvonó kényelmetlen, műanyag üléséről. 

Mi voltunk az elsők akik megcsodálhatták ahogy a napsugarak elérik a hegy tetejét ott pedig vakító fényességgel verődik vissza a több réteg hó tetejéről. Körülöttünk mindenféle nyelven ebszéltek az emberek, a sok dialektus között csak kapkodtam a fejem. Előttünk közvetlen egy kis fa ház állt, kívül asztalokkal, ahol az emberek a csuszások között megállhattak és fújhattak egyet. Habár a hőmérséklet jóval a nulla fok alatt volt, mégis voltak akik egy szál pulcsiban vágtak neki a lejtőnek. A hütte, mint egy központi helyet foglalt el. Balra volt a zöld jelzésű, kezdőknek való pálya. Jobbra a sárga, ami már a jóval tapasztaltabbak pályája. Pár méterre a sárga pályától pedig egy kék és egy fekete is azoknak akik valamilyen extrára vágynak. Utóbbi kettő természetesen csak a profik terepe, kezdőnek ott nincs helye. 

- Izgulsz? - fordult felém Lando, kezeit amikkel közelebb húzott magamhoz, vastag, fekete kesztyű borította. Idegesen bólintottam egyet, mire a fiú nagy hahotázásba tört ki. - Végig melletted leszek. - kesztyűs kezét az állam alá vezette, hogy kissé feljebb tudja emelni a nevetése miatt leszegett fejemet. Ajkai lágyan siklottak az enyémekre, csókja meleg volt édes. A reggeli csokis sütit még most is éreztem rajta. Legszívesebben itt maradtam volna a hegytetőn, Lando ölelésébe burkolódzva, ajkait ízlelve, hogy elkerülhessek mindenféle esés-kelést. 

- Egész végig smárolni fogtok vagy csúszunk is párat? - Oli szarkasztikus kis megjegyzése zavart meg minket. Egyszerre néztük az előttünk álló, fehér kabátos fiúra aki szemöldökét húzogatva cuppogni kezdett miközben körülöttünk csúszkált a lécein. Lando már készült, hogy ellökje testvérét, aki gúnyt űz a szerelmes kisöccséből, ám a fiú barátnője előbb ragadta meg a kapucniját és állította meg maga mellett. 

- Hagyd már őket. - Savannah fegyelmezése hatott a fiúra, aki szinte azonnal abba hagyta Lando piszkálását. Az eseményeket anyjuk csak fejcsóválva nézte végig, hiszen tisztában volt vele, hogy a két fiú életkorukat teljesen elfelejtve, néha nagyon is éretlenül képesek viselkedni. 

- Lando drágám, vigyázz Issyre. - búcsúzott el tőlünk Marlene. A család minden tagja kivétel nélkül a sárga pálya felé vette az irányt, hogy együtt csúszhassanak le. A két lány, Flo és Cisca nevetgélve integettek nekünk miközben sok szerencsét kívántak. Kissé kínosan éreztem magam amiért még a kis Cisca is otthonosabban mozog ezen a havas terepen. 

- Oké, akkor készen állsz? - tette fel nekem a végső kérdést Lando majd a szemére húzta a védőszemüveget. Követtem a példáját és aprót bólintva elfogadtam a  fiú segítő kezeit, aki ez idő alatt szorosabbra húzta bokája körül a deszkájához erősített cipőt és irányba állította snowboardját. 

Remegő lábakkal, össze-vissza kacsázva indultam el, de az első pár méternél nem jutottam tovább. Egy kisebb megingás következtében ugyanis a fenekemre huppantam. Lando gyorsan megállította saját deszkáját és lehuppant mellém. 

- Semmi baj, csak legyél kicsit lazább. A lábaid...-kesztyűs kezét a combomra vezette, amitől automatikusan átjárt a forróság, pedig a szituáció cseppet sem volt romantikusnak nevezhető. - ne tartsd olyan egyenesen. Picit hajlítsd be, hogy könnyebben tudd irányítani majd a deszkát, ha pedig fordulni akarsz dőlj be kicsit abba az irányba amelyikbe fordulni szeretnél. A kezeddel pedig tudsz korrigálni, ha valami történne. Nem kell  egyáltalán gyorsan menned, ez csak az első alkalmad. Adj időt magadnak!  - gyorsan feltápászkodott mellőlem és pár métert lejjebb csúszva megmutatta mindazt amiről az előbb beszélt. Törött keze cseppet sem akadályozta, hogy ezt a veszélytelennek egyáltalán nem mondható sportot, mindenféle félelemérzet nélkül űzze. 

- Gyere! - kiáltotta fel hozzám. 

Rendben, ha Ciscának megy, nekem is fog. 

Ahogy Lando az előbb demonstrálta, remegő végtagjaimat függőlegesbe helyezve nehezedtem rá a deszkára amit egy nagy levegővétel után irányba állítottam, hogy el tudjak indulni. Lábak kissé behajlítva, nem dőlök semerre, hiszen nem is akarok kanyarodni. Én bőven beérem azzal, ha sikeresen teszek pár métert egyenesen a tárt karokkal váró, hangosan a nevemet skandáló fiú felé. 

- Lassíts, lassíts. - annyira belejöttem a csúszásba, hogy szélsebesen száguldottam Lando irányába aki ezt látván újabb instrukciókkal látott el. Apró bökkenő, hogy az előbb azt nem mondta el hogyan is tudom megállítani ezt a csodát itt a talpam alatt. Hogy ne ütközzek össze a fiúval muszáj voltam valamit kisajtolni magamból. Aprót ugorva vízszintesbe állítottama deszkát, ami így ugyan nem csúszott tovább, de nem is úgy álltam meg vele ahogy elterveztem. 

Kisebb sebességgel ugyan, de még így is a fiúnak száguldottam, a velem érkező lendület pedig mindkettőnket a hóba taszított. Lando, a törött kezével alám szorult, de a várt fájdalomtól való felkiáltás helyett nagy nevetésbe kezdett. 

- Ugye nem ütöttelek meg? - vele ellentétben én nagyon is kétségbe estem, hiszen éppen most taroltam el törött karú barátomat. 

- Dehogy is, de azt az arcot látnod kellett volna amivel felém közelítettél. - nevetett tovább.

- Lando Norris! Mégis milyen arccal közelítsek feléd?! Nem tudtam, hogyan állítsam meg ezt a bigyót itt! - mutattam a lábamon éktelenkedő színes deszkára. Lemásztam a fiúról, hogy megigazíthassam az esésben elfordult sapkám. Lando hasát fogva követte a példámat, de esélye nem volt, mivel a szemtelen nevetéséért visszalöktem a hóba. A fiú reakcióideje ismét nem meghazudtolva pilóta mivoltát a karom után kapott és maga után rántott. Ismét a hóban fekve Lando fölém kerekedett, hogy a korábbi nevetése miatt kiengesztelésképp csókokkal halmozzon el. Oh, de még mennyire, hogy hozzá tudnék szokni ehhez a bocsánat kéréshez. 

- Jaj de aranyos vagy bátyó! - hallottunk meg a fejünk fölül egy vékonyka hangot. Cisca és Flo egymás mellett állva, hatalmas mosollyal az arcukon nézték végig a folyamatot, ahogy szerelmes bátyjuk lemászik rólam és miután ő felállt, felsegít engem is. - Nagyon aranyos kép lett rólatok. Kirakhatom? - Flo csillogó tekintetének nem tudtunk ellen állni. Egymásra nézve, szavak nélkül kommunikáltuk le kapcsoaltunk következő státuszát. Felvállalni a világ előtt, pipa.

--

- És Lando, hányszor is csúsztál ma? - Oli púposra rakott tányérával a kezében huppant le Lando bal oldalára aki rá se hederítve testvérére habzsolta tovább a tányérjából a kiszedett mennyiséget. 

- Oliver, ne piszkáld a testvéredet! Pontosan tudod, hogy miért csúszott keveset. - Cisca elébe ment a dolgoknak, hogy a fiúk között még véletlenül se törhessen ki semmilyen rivalizálás a vacsora alatt. 

A villába visszatérve mindenki alig várta, hogy hozzáláthasson a vacsorához. Az egész napos csúszkálás mindenkinek meghozta az étvágyát. A vacsora egy hagyományos belga egytál étel volt, aminek a neve inkább hasonlított egy nyelvtörőre, mint ételre. A krumpli, paprika és marhahús tökéletesen összesült, ropogós egyvelege által alkotott ízek minden falattal csak még inkább ínycsiklandóbb lett.  

A mai nap több, mint elégszer kértem bocsánatot Landotól amiért nem tudott a családjával együtt csúszni, mivel mindig engem felügyelt a zöld pályán. Az ő elmondása alapján viszont cseppet sem bánta, hogy ezúttal nem száguldozott és minden alkalommal mikor felhoztam a témát egy gyors csókkal fojtotta belém a szót. 

※※※

(Ez a jelecske itt most figyelmeztet téged, hogy pikáns tartalom következik)

Vacsora után mindenki a szobájába vonult pihenő szándékkal, hiszen a holnapi lovagláshoz is erőt kellett gyűjteni. Ám az ajtó csukódása után váratlanul az ajtó melletti falnak nyomva találtam magamat a fiú ajkaival a nyakamon. 

- Mit csinálsz? - a hang ami kiszökött belőlem inkább emlékeztetett apró nyögésre, mint egy kérdés feltevéséhez megfelelő hangsúlyra. 

- Nem egyértelmű!? - éppen csak egy pillanatra húzódott el tőlem, hogy válaszoljon majd ajkai ugyan ott folytatták az édes kínzást ahol egy másodperce abbahagyták. Szemei a megszokottnál jóval zöldebb árnyalata arról árulkodott, hogy a fiú meglehetősen felfokozott állapotba került. 

Rendben van Norris, akkor játszunk! 

A faltól egy határozott mozdulattal ellökve magam az ágy felé kezdtem tolni a nyakamon eljátszadozó fiút. Ujjaim közé fogva pár göndör tincset óvatosan, de határozottan felemeltem a  fejét majd magamhoz húztam egy csókra. Lando reagálva a hevességre elmélyítette a csókot. És mialatt nyelveink édes táncba kezdtek egymással magamhoz vettem az irányítást, hogy a csókot egy pillanatra megszakítva az ágyra lökhessem a fiút. A pólóm széléhez nyúltam, lassan, kínzóan lassan húztam át a fejemen az anyagot miközben végig magamon éreztem Lando pillantását amivel szinte majd felfalt. A lekerülő anyagot hanyagul a földre dobva a következő ruhadarab felé vittem a kezem. Egy mozdulattal kapcsoltam ki sportmelltartóm kapcsát. Végig a fiú szemébe nézve dobtam le magamról az anyagot. Lando nagyot nyelt és  szemei elkerekedtek ahogy a csupasz mellkasomra nézett. Nem ez az első alkalom, hogy fedetlen felsőtesttel lát, mégis minden alkalommal hasonló reakciót produkál. 

Kezem ezután a  nadrágom széléhez vezettem volna, de Lando gyorsabb volt nálam. Az ágyról felpattanva ép karját a derekam köré csavarta és egy gyors mozdulattal az ágyra húzott. A terv, hogy ezúttal én leszek felől ezzel meg is dőlt.

- Ne kínozz tovább. Kívánlak! - suttogta miközben apró puszikkal hintette be először a mellkasom, a hasam, majd a csípőm vonalát. A melegítőnadrág amit viseltem az övé volt, eleve kicsit lógott rajtam ami csak megkönnyítette a fiú dolgát. Ujjait az anyag széléhez vezette, egy pislogással később pedig már ott feküdtem anyaszült meztelenül miközben őt még mindig ruha fedte. 

Felkelve az ágyról lekapkodta magáról a zavaró ruhadarabokat majd a lábaim között elhelyezkedve, egy kézzel is biztonságosan megtartva magát hevesen csapott le az ajkaimra. Kezem a kockáira vezettem. Körmeimet finoman húztam lefelé egészen a hasához hasonlóan jól kidolgozott v-vonalához amire válaszul egy mély morgást kaptam. 

Attól azonban, hogy ő van felül még nem vesztettem el az irányításra szánt gondolataimat. Alhasánál nem megállva tovább vezettem a kezeimet lefelé, hogy miközben a nyelvem újra táncba hívja az övét a kezeim a meredező férfiasságán foglalatoskodva nyújthasson kínzó örömöt a fiúnak. Jobb kezem az előző útvonalon visszakúszott a göndör fürtökhöz, míg bal kezemet lassú, de egyenletes tempóban mozgattam fel majd le. A hangok alapján pedig valamit nagyon is jól csinálhattam, ám mielőtt jobban beleélhettük volna magunkat Lando megszakította saját élvezetére bocsájtott kezemet és mire feleszméltem már a lábaim között volt a fejével. Engedély kérően rám emelte immáron határozottan zöldben úszó íriszeit. 

- Ki szeretném próbálni. - lehelete a combon érzékeny, belső részét csiklandozta. Zavartan bólintottam egyet. Nem voltam biztos magamban, zavarban éreztem magam amiért a fiú feje olyan közel van a legintimebb részemhez. Lando volt az első fiú akivel új és új élményeket élhetek át, de minden új dolog előtt elfog az idegesség akkor is, ha tudom a fiú mellett teljes biztonságban vagyok. Lando nyelve munkához látott amint megkapta az oly nagyon várt engedélyt. Lassan, fedezte fel az érzékeny pontokat míg nem rátalált a legérzékenyebbre. Kezem a fejem feletti párnát markolta, az élvezettől combjaim csak még szélesebbre tárultak ezzel is nagyobb teret biztosítva a fiúnak. Lando is csupán a hangokból tájékozódott, hiszen neki is én voltam az első lány bár ezt egyáltalán nem mondtam volna meg. Mintha erre született volna juttatott el a menyországba. 

-Lan... - a nevét nyögve engedtem, hogy átjárjon az eufória. És habár igyekeztem halknak lenni, szinte biztos voltam benne, hogy nem éppen voltam az. Mégis, ebben a pillanatban ez érdekelt legkevésbé. 

Amíg én az orgazmusból visszaérkezvén rendezni próbáltam a légzésemet a fiú ismét egy kézre támaszkodva lágy csókot hintett a fülem mögötti érzékeny területre, ezzel elnyújtva az eufórikus érzést. 

- Esküszöm csillagokat látok. - lihegtem a fiú szemébe nézve aki csak a szavaim miatt emelte fel a fejét. Kezeim az arca két oldalán simogatták a kezdődő borostás arcát. Magabiztos mosollyal hajolt lejjebb, hogy ajkait az enyémre tapaszthassa miközben lassan belém vezette magát. Csókja tompította a belőlem kiszökő hangokat. Ujjaim a barna fürtök között elmélyülve meg-meg húzták azokat, lábamat elemelve a matractól a Lando dereka köré csavartam aki így mélyebbre lökhette magát, még nagyobb élveztethez juttatva kettőnket. Hasa minden lökésnél megfeszült, nyaka és kezein megjelentek az általam olyan nagyon imádott erek. A fokozatos lassúságból egy egyre gyorsabb tempót kezdett diktálni. 

- Én ... én ... - próbáltam elmondani neki, hogy ha így folytatja előbb fogom elérni a csúcsot, mint ő. 

- Várj még bébi. - most először használta ezt a becenevet ami ebben a helyzetben csak még jobban beindított. Fejemet megemelve ajkaimat megfeszülő nyakára vezettem, ahol lágyan szívni kezdtem az érzékeny pontokat. Hoppá, ebből holnapra lila volt lesz... Ezzel egy időben csípőmet finoman körkörösen kezdtem mozgatni, a mozgásunk harmóniája mély, öblös morgásokra és intenzívebb lökésekre késztette a fiút. - Oh hogy az a .... Bassza meg! - csúszott ki egy káromkodás Lando száján. Tovább képtelen voltam vissza tartani az érkező orgazmust, ez pedig Landot is átlendítette a holtponton. Éreztem ahogy megremeg bennem mielőtt szemét lehunyva a nyakamba morogva érte őt is utol az eufória. 

- Szeretlek! - gördült le rólam, hogy súlyával ne nyomjon tovább össze. A lágy lámpa fényben megcsillant a homlokán gyöngyöző az izzadság. Oldalára fordulva az éjjeli szekrény tetejéről elemelt egy doboz zsepit és átnyújtotta nekem. 

- Én is szeretlek téged Lando Norris. - apró puszit nyomtam a fiú szájának sarkában. 

※※※

Miután mindketten rendbe szedtük magunkat úgy döntöttünk nem bújunk bele semmilyen pizsamába. Meztelenül feküdtünk egymás mellett, még mindig az előbbi szeretkezésünk hevességét próbáltuk kipihenni. Erőt véve magamon közelebb kúsztam hozzá, hogy fejemet a mellkasára hajthassam. Lando karját átvetve a vállamon apró köröket rajzolt a csupasz oldalamra. Másik kezével ismét az éjjeli szekrény fele nyúlt ahonnan ezúttal a telefonját emelte le. Kicsit feljebb emeltem a fejem, hogy láthassam miért kellett neki a készülék. Tudom, hogy úgysem bánja, ha bele kukkantok. 

Feloldva azt számtalan instagram jelölés és értesítés fogadta a fiút de egyik se érdekelte különösebben. Ismerőseinek történeteit nézegette mikor is ismerős kép tárult elénk. Flo szavát betartva tényleg kirakta a rólunk készült képét, amin meg is jelölt mindkettőnket. Lando ezután újra lehúzva az értesítéseket, gyorsan szemügyre vette, hogy milyen üzenetek is kapott.

Teaml4ndo: A mi fiúnkat eltalálta ámor nyila. 

Wagsinf1&f2: Hivatalos! @landonorris szerelmes.  Sok boldogságot a párnak! 

User475669: Bárcsak én lennék a lány .. :(( 

Georgerussell63: Na végre Haver. Már mióta várok erre a képre! 

- Híresek vagyunk. - kuncogtam miközben közelebb bújtam Landohoz. 

És ezeken felül még számos más kommentet kaptunk. Volt aki örült, hogy az általa támogatott pilóta a magánéletben is boldog, volt aki örömmel átvenné a helyem és volt akit elkapott a féltékenység. átlapoztunk még pár hozzászólást, jót és rosszat egyaránt. Lando minden alkalommal mikor elolvasott egy engem ócsárló megjegyzést szorosabban vont magához, majd lazított ölelésén mikor egy pozitív, támogató kommenttel találta szembe magát. 

- Biztos nem bánod, hogy ez kikerült? Nem nagyon lesz nyugtod ezentúl. - zöld árnyalatú íriszei újra kékesebb árnyalatra váltottak, ahogy az arcomat fürkészte. 

- Nem érdekel! Mondjon akárki akármit, legyenek ellenünk vagy mellettünk, én szeretlek téged Lando Norris és csak ez az ami számít! - arcát simogatva húztam közel magamhoz, hogy ajkaink lágyan egymáshoz érhessenek. - Nemsokára úgyis megtudták volna, hiszen a vizsgák után veled tartok Barcelonába. Vagy talán nem emlékszel a jegyekre amiker ajándékba adtál?! 

- Én ne emlékeznék valamire... ch, aljas rágalom! - húzta fel sértődötten egy másodperc erejéig az orrát de ahogy eljátszotta szerepét vissza fordult hozzám és íriszei ismét megtaláltak. - Hogy itt vagy mellettem, a legjobb dolog ami történhetett velem. 

※※※

Könnyes szemekkel, de  egyúttal hatalmas örömmel tudatom veletek, hogy elértük a HÁROMEZRES határt, wohooo 🥳  

Köszönöm, hogy itt vagytok velem részről-részre,  támogattok, a sok szavazattal és kommenttel. Imádlak titeket! 🧡

A kérdésem felétek pedig nem más, minthogy: Hogy tetszett a rész? 
(nyugodtan mondjátok el, ha valami nem nyerte el a tetszéseteket, nem harapok) 

Szépséges estét kívánok nektek! Vigyázzatok egymásra. 💙🧡

Amina

Ui:  Keserű szájízű a német nagydíj számomra Lando kiesése miatt, mégis ellentmondásokba  bocsátkozva azt kell mondjam, hogy szívből örülök Danielnek. Nagyon is megérdemelte! GG DAN! 😎