- Készen állsz? - nézett rám csillogó szemekkel Issy.  Amióta csak elkezdődött az egyetem nem látta a családját és szemmel-láthatóan nagyon is örült neki, hogy végre haza érkezhet. A Bristolba tartó hosszú utat szinte végig beszélte. Egy percre sem lehetett lelőni, így tudtam meg, hogy Billy bácsi hetven évesen is indul a maratonon vagy éppen, hogy Milly újra házasodott egy Trevor nevű pasassal akivel nem éppen felhőtlen Issy viszonya, de az anyukája kedvéért jó képet vág a dologhoz. 

Rendesen ránk esteledett mire megérkeztünk, és az idő is egyre zordabbra fordult. A családi ház szerény parkolónak szánt betonja csurig volt autókkal, nekünk már csak a szomszéd utcában maradt hely. Kicsit féltettem az autót, de Issy megnyugtatott, hogy ez egy rendes környék. 

- Amennyire csak kész lehet. - nyugtatásképp egy apró puszit nyomott a jéghideg arcomra, amit szinte elöntött a forróság. A lány kinyitotta a hatalmas kétszárnyas ajtót, a fény ami belülről áradt hirtelen hunyorgásra késztetett. A konyha felől érkező illatok hatására a hasam hatalmas korgó-hadjáratba kezdett. 

Issy annyiszor járt már nálunk, a szüleim és a testvéreim is imádták a lányt, neki nem lesz újdonság a Norrisok pezsgése, vele ellentétben nekem viszont ez egy teljesen új terep volt. Soha egy lány szüleinek se lettem bemutatva, Issy szüleivel is csak futólag találkoztam egy éve a szalagavató bálunkon. 

A lábam földbe gyökerezett, a kezemben tartott ajándékhalmazt szorosabban öleltem magamhoz, hogy valami mégis csak legyen ami a Földön tart. A gyomrom a korábbi korgás helyett most hatalmas gombóccá gömbölyödve ült a hasamban. Issy beljebb húzott magával, hogy be tudja csukni a bejárati ajtót magunk mögött. Ledobtuk a bakancsainkat magunkról, Issy éppen segített lehámozni rólam a sapkám és a sálam mikor egy a lányéhoz nagyon hasonló csilingelő hangot hallottunk. 

- Isabella? - Milly bájos, mindig mosolygó arca jelent meg a z előszoba és a feltételezhetően konyha találkozásánál kezében egy kockás ronggyal miközben a kezét törölgette. - Éppen időben drágáim, most vettem ki a sütit a sütőből. 

- Szia anyu. - hogy én is le tudjam venni magamról a kabátom Issy átvette tőlem az ajándékkupacot és a mellettünk pihenő szekrény tetejére halmozta őket majd az édesanyjához fordult. A lány két hatalmas puszival és egy hosszú öleléssel köszöntötte rég nem látott édesanyját, akinek az arca csak még ragyogóbbá vált mióta a karjai közé zárhatta legnagyobb lányát. 

- Anyuci ki jött meg? - egy tipegő kisfiú jelent meg az ellenkező irányból, kezében egy játék Ferrarival. 

- Issy. - a kisfiú amint meglátta mostohanővérét visítva szaladt a lányhoz, aki leguggolva kapta az ölébe a kis kantáros nadrágos, autók terén nagyon is kifinomult ízlésű Cedriket. 

A két testvér bár nem voltak vér szerinti rokonok, ennek ellenére úgy imádták egymást, mintha édes testvérek lennének és ehhez nem kellett sokáig néznem őket, hogy rájöjjek a kisfiú rajong a nővéréért. Issy apró puszikkal halmozta el Cedriket, aki hatalmasokat kacagással jutalmazta a lány gesztusát. 

Amíg a két testvér egymással volt elfoglalva úgy gondoltam illendő, ha én sem csak tétlenül állok. Issy apró termetű édesanyja elé léptem, hogy illedelmesen bemutatkozhassam neki, ám a kezem elfogadása helyett egy szoros ölelésre húzott magához. 

- Szinte ragyog. - suttogta a fülembe majd eltolt magától és a fejével a lánya irányába intett. - És szólíts csak nyugodtan Millynek, hiszen már beszéltünk telefonon. Válaszra azonban nem volt időm mivel egy váratlan súlyt éreztem a lábamra telepedni. Lenéztem és egy hatalmas vörös cicus ücsörgött teljes nyugodtsággal a lábfejemen. 

- Ő pedig itt Fánk. - a macska nevének hallatán elfogott a mosolygás. A cicus ugyanis Issy kedvenc édességéről kapta a nevét. Fánk meglehetősen nyugodt macska volt. Magát cseppet sem zavartatva dorombolni kezdett a kezeim alatt ahogy a füle melletti kis területet vakartam, mintha csak egy kutya lenne, bár ez őt egyáltalán nem zavarta, sőt talán még élvezte is.

Milly időközben egy díszes tálra szedte ki a nemrég elkészült süteményeket majd kezében a  gőzölgő még gőzölgő finomságokkal 

- Lando, ő itt Cedrik. - Issy mellém lépett karján még mindig a kisfiú ült aki rám emelte hatalmas csillogó szemeit majd hirtelen elbújt  a nővére nyakához. 

- Szervusz Cedrik, én Lando vagyok. - amennyire csak barátságosan tudtam lehajoltama  fiúhoz, hátha csak a magasságom ijesztette meg. - Látom szereted az autókat. Tudod nekem is van egy elég pöpec kis járgányom odakint. Megnézhetnénk együtt. - az autó említésére Cedrik felkapta a fejét. Szeméből a csillogás nem tűnt el, a kezdeti ijedtség pedig merő kíváncsiságba csapott át.

Cedrik átkéreckedett hozzám, hogy minél többet megtudjon az említett autóról. Egy kézbe fogtam a kisfiút, a gipszel borított kezemmel pedig a hátát támasztottam meg, nehogy lepottyanjon. Issyt és Millyt követve a nappaliba vonultunk, hogy a család többi tagjának is bemutatkozhassam. A helyiségből lágy zeneszó szűrődött ki, Michael Bublé. Klasszikus! 

A lány nevelőapja és egy másik férfi a kandallóval szembeni kanapén hevesen beszélgettek egy-egy sör kíséretében. Mellettük egy idősödő házaspár ücsörgött békésen, a szőnyegen pedig egy középkorú nő kezében minden féle márkájú és színű autókkal, tekintetével bizonyára Cedriket keresi aki csúnyán faképnél hagyta korábbi játszótársát. 

Milly lerakta a sütit középen lévő asztalra, hogy a család tagjai bármikor hozzáférhessenek egy kis édességhez. Cedrik csapott le elsőnek a csokidarabos finomságra. A családtagok egyként emelték rám a tekintetüket, mindenki szemében más-más érzelem tükröződött. A tenyerem izzadni kezdett, nagyot nyelve, kissé félve pillantottam Issyre. 

- Hé mindenki. - intett egyet, ezzel átvéve a szempárok jelentette rivaldafényt tőlem. A lehető legészrevehetetlenebbül próbáltam kifújni a bent ragadt levegőt. Reméltem, hogy senki sem veszi észre a zavartságom.  - Szeretném bemutatni nektek a barátomat, Lando Norrist.
Lando, ők pedig a családom. Trevor, mellette Dylan bácsi, Sarah néni, Jenna mama és Johnny papa, Billy bácsi pedig ... - Issy szemével vadul keresni kezdte a hiányzó Billy bácsit. 

- Az autóversenyző Lando Norris? - mögöttünk a folyosóról hallottuk meg Billy bácsi hangját. A szóbeszéd igaz volt, a hetven éves bácsi a család legfittebb tagjának nézett ki. Vállán egy súlyos balta ült, kabátján pedig vastagon állt a hó. 

- Igen uram. - ráztam vele gyorsan kezet majd a család többi tagját is köszöntöttem. A férfiakat határozott kézfogással, a hölgyeket apró kézcsókkal amitől szinte le voltak nyűgözve. Beszélgetni azonban nem tudtam sokáig velük mivel Cedrik azonnal a szőnyegre parancsolt, hogy a gyűjteménye becses darabjairól meséljen nekem. Nagy szakértő volt a kissrác annyi szent! Még a kiadás évét is fejből tudta. 

A heves játék közben igyekeztem válaszolni a felém érkező kérdésekre, a család legtöbb tagja kedves és érdeklődő volt. A legalapabb információktól kezdve mindent tudni akartak rólam. Mennyi idős vagyok, miért ezt a hivatást választottam, hogyan ismertem meg Issyt, hogyan törtem el a kezem és számos ehhez hasonló kérdést tettek fel.  Én pedig igyekeztem mindenre válaszolni. Az egyetlen aki távolságtartóbb volt a többieknél, az Trevor volt. A  büszke fekete hajú családapa érdeklődést alig mutatva felém csevegett tovább Issy keresztapjával Dylan bácsival. Ötletem sem volt mi volt az ami nem nyerte el a tetszését, de különösebb figyelmet nem is tulajdonítottam neki, mivel akadt bőven ami elterelte a gondolataimat. 

A hangulat szerencsére hamarabb feloldódott, mint gondoltam. Sarah néni és én Cedrik kérésére hidat építettünk az autóknak, míg a többiek körülöttünk halkan beszélgettek, Billy bácsi pedig folyamatosan gondoskodott arról, hogy a kandallóban lévő tűz életben maradjon. Fánk nagyon hálás volt Billy bácsinak, mivel a cicus dorombolva aludt az ölében. 

Jó pár óra elteltével Cedrik fejét az ölemben pihentetve aludt, a figyelmem így teljes egészében a család többi tagjának szentelhettem akikkel különböző témákat boncolgattunk. Milly és Issy szinte olvadoztak az ölemben alvó kisfiú látványán, akinek a beszélgetés végeztével hivatalosan is elérkezett a lefekvés. 

- Majd mi felvisszük. - pattant fel Issy, hogy ne az anyukájának felemelnie a kisfiút. Óvatosan az ölembe vettem Cedriket, vigyázva arra, hogy nehogy véletlenül felébredjen majd Issy segítségével felállva elköszöntünk a családtól és felvittük a kis Cedriket a szobájába. 

A konyha túloldaláról nyílt egy másik folyosó ami az emeletre vitt. A szűk folyosó első ajtaja mögött rejtőzött a Cedrik szobája. A falak, az ágynemű, de még a szőnyeg is autós mintában pompázott. Óvatosan lefektettem a fiút, ő pedig automatikusan az oldalára fordult amint megérezte a feje alatt a párnát. Issy gondosan betakarta kisöccsét majd miután felegyenesedett összekulcsolta az ujjainkat, fejét pedig a vállamnak támasztotta. 

- Imád téged. - suttogta halkan.

- Én meg téged. - apró puszit nyomtam a homlokára mielőtt távoztunk volna a szobából, az azzal szemben lévőbe ahol már a kék és a halvány rózsaszín színek domináltak. A szoba közepén lévő egyszemélyes ágyat elfoglaló unikornis hadseregre néztem. - Azért jut majd hely nekem is? 

- Tudom nem olyan nagy, mint a te ágyad, de  ... - a lányhoz arcra vörösre váltott, ahogy valami átsuhant az agyán. Kapva az alkalmon közelebb osontam hozzá, hátulról öleltem át a derekát, hogy a fülébe suttoghassam az elharapott mondat végét. 

 - Kénytelen leszel szorosan hozzám bújva aludni bébi. - újdonsült becenevén jót kuncogva elkezdte lepakolni az egy-szararvas hadsereget, hogy egy gyors zuhanyzás után kissé vacogva bújhassunk össze ezen a csöpp kis ágyon, hogy egymás mellett, s egymást ölelve ébredhessünk fel karácsony reggelén. 

※※※

Szééép estét mindenkinek!  ( Remélem nem csak az enyém csodás)😅😘

Mint láthatjátok a gépem visszakapta régi pompáját, köszönöm szépen a szerelő fiúknak akik hosszú órákat dolgoztak vele🥰 Ennek örömére gyorsan hoztam is nektek egy új részt. 

Nagyban tombol a karácsony hőseink körül, és mi ugyan még távol vagyunk tőle de az én fejemben már most szól a jó öreg, de annál klasszikusabb Last Christmas. 

Nektek mi a kedvenc karácsonyi zenétek? 🎄

Nem is húzlak titeket tovább. 

Enjoy it! 

Amina