*A baleset előtt 24 órával*

Tylerrel és Bellával hárman ücsörögtünk az ebédlő asztalunknál körül. A padlón mindenfelé papírok hevertek, mivel amelyekre már nem volt szükségünk egyszerűen a földre dobtuk. Minden értékes percet ki akartunk használni, ezért olyanokra, mint a kukáig való sétálás nem pazaroltunk a drága időt. Ha vége a vizsgáknak úgyis minden repül kukába.

- Ty, ideadnád a bögrém légyszi? - a hosszú órák óta tartó egyhelyben ülés és magolást Bella törte meg, kérdésével pedig Tylert is kiszakította a ritmusból. Tyler átnyújtotta a bögrét, Bella pedig átvette, hogy egy adag kávét önthessen bele. - Köszi babe.

- Várjunk, mi? - kaptam fel hirtelen a fejem a babe szó hallatán. A pultnak támaszkodó Bella arca épp olyan paradicsomvörös állapotban úszott, mint a velem szemben ülő Tyleré. - Oké. Hivatalosan is szünetet rendelek el! Köztetek van valami! - kapkodtam a tekintetem a két vád alatt lévő személy között akik szemüket lesütve mélyedtek el abban amit alig egy perce csináltak. Nem tudták kivel kezdenek, Isabella Miss makacs Carter nem adja fel olyan könnyen. Kitoltam magam alól a széket, Bella mellé léptem, megfogtam a vállát megfordítottam a tengelye körül és leültettem a helyemre, éppen Tylerrel szemben én pedig közéjük ültem.

- Együtt vagyunk. - mi a ...

- Tessék? - a fejemben először megfogalmazódó kérdést egy, már szebb köntösbe burkolva tettem fel. Szemeim kikerekedve vizslatták a csendet megtörő fiút. - Hogy ti?

Bella heves bólogatásba kezdett majd az asztalra tette a kezét, Tyler pedig átnyúlt fölötte és megcirógatta barátnőm kézfejét, mintegy megerősítésképpen a sokkoló tudatot. Ha jobban belegondolok Bella ötlete volt, hogy hívjuk át a fiút tanulni, de én azt hittem, hogy csupán azért, hogy végre ne áradozzak folyton a Landoval töltött időmről. Vagy én rozsdásodtam be, vagy ők titkolták túl jól ezt a kis románcot.

- Mikor? Hogy? Részleteket akarok! - ők is láthatták, hogy az Issy féle igazságszolgáltatás elől nem lesz menekvés, így beadva a derekukat egy sóhajtás után belekezdtek a mesébe.

- Rögtön karácsony után vissza jöttem, hogy az új évet itt ünnepelhessem, mivel Newportban semmi se történt volna. - Oh igen, szinte teljesen elfelejtettem, hogy az érettségi után Bella családjának egy kisebb lakásba kellett költözni a bristoli-csatorna túloldalára, hogy kifizethessék a lány tandíját. - A hazafele tartó vonaton találkoztam Tylerrel. Végig beszélgettük az utat ahol kiderült, hogy meglepően sok közös dolog van bennünk. Már majdnem otthon voltunk mikor a vonat hirtelen megállt áramellátási hiba miatt. Órákra ott ragadtunk.

- Nem éppen filmbe illő megismerkedés volt. - erősítette meg Tyler.

- Akkor még nem volt semmi köztünk. A vonat végül hazavitt minket és azt hittük ez nem volt több egy kellemes beszélgetésnél, de Tyler elhagyta a lakáskulcsát, vagyis azt hitte, hogy elhagyta, mert utólag kiderült, hogy csak a családjánál hagyta. Mindenesetre nem tudott hazamenni én pedig felajánlottam neki, hogy maradjon nálunk amíg a lakótársa haza nem érkezik ... és ... hát kicsit össze melegedtünk. Tyler lakótársa másnap hazaérkezett de ő nem ment el. itt maradt velem végig, együtt ünnepeltük a szilvesztert, csak akkor jött ment el, mikor megtudta, hogy te hazajössz.

- Kösz szépen. - fintorogtam rájuk. - Most megfosztottatok a leleplezés örömétől.

- Titokban akartuk tartani, mert nem tudtuk, hogy fogsz reagálni. Azok után, hogy a lev...- gyorsan Bella szájára tapasztottama kezem. Még a végén kifecsegi a leveleket.

- Tudok róluk. - vágott közbe Tyler az akciómat látva.

Hogy mi? Bár nem láthattam magam kívülről, a többiek arckifejezéséből ítélve volt egy képem magamról. A kezem amely eddig Bella száját szorította most erőtlenül esett az ölembe. A mosoly az arcomon ült, amely a két oldalalom ülő barátom boldogságának okán lefagyott rólam. Éreztem, ahogy elhagy az erőm és az arcom fokozatosan fehéredik ki. Gyomrom gombszem nagyságúra zsugorodott össze s ha lett volna benne bármi is már kifelé kívánkozna.

- Issy ne akadj ki kérlek! - késő Tyler. - Bella elmondta az egész történetet. Nem hagyott ki egyetlen részletet sem. Tudom miért tetted és tudom Bella miért tette, amit tett. Nem fogom elmondani senkinek! És tudod miért nem? Mert a barátom vagy Isabella Carter, és fontos vagy nekem, szerelmes levelek ide vagy oda. - elengedve barátnője kezét az ölemben pihenő kézfejemért nyújt.

A székemről majd' leestem miközben Bella és Tyler szoros ölelésbe vontak. Ahogy ott ültem közöttük értettem meg igazán mi is az igaz barátság. Az, hogy Bella átlépett a gőgön, és a sértettségen azért, hogy a barátságunk újra a régi lehessen, hogy Tyler a hírek hallatán nem teszi ki a szűrömet a médiának mutatja meg igazán, hogy pénznél, hírnévnél, veszekedésnél, megbánt szavaknál sokkal többet jelent a kitartás, a megbocsájtás és a hűség egymás irányában.

Éreztem ahogy a légzésem szépen lassan lelassul, a kezem remegése alábbhagy. Az arcomba visszatér a szín és a mosoly visszakúszik az arcomra. Hálát mondtam az égnek amiért két ilyen remek emberrel áldott meg miközben viszonoztam az ölelésüket.

Éjfél táján még mindig ébren voltam, de már a szobámban tanultam magányosan, hogy a szerelmes pár megnézhessen kettesben egy filmet a nappaliban. Mivel úgy éreztem kellően felkészültem az előttem álló vizsgákra kis kikapcsolódásképpen a YouTube által felkínált tartalmak között böngésztem. A képernyőm egy pillanatra elsötétült mielőtt Lando hívó azonosítóját jelezte volna ki.

- Ide nézz! - miután bekapcsolta a kameráját, köszönés nélkül a lehető legközelebb tartotta csupasz, gipsz nélküli kezét. - Leszedték, végre megszabadultam tőle!

Én is bekapcsoltam a kamerámat, hogy a fiú láthassa az ugyan elnyűtt, de boldog arcomat.

- De kis csoffadt. - kezemet gyorsan a szám elé tapasztottam és reménykedtem benne, hogy Lando nem hallja meg a véletlen kicsúszott szavakat.

- Ez nagyon csúnya volt. - hupsz. - Felhívlak, hogy elújságoljam neked, hogy végre megszabadultam attól a szörnyű gipsztől erre azt kapom, hogy csoffadt. Igazán rendes barátnő vagy te Isabella Carter.

- Ne haragudj, nem gondoltam komolyan. - ábrázatomat megpróbáltam minél bűnbánóbbra fogni. - Tudod, hogy örülök neki, csak már annyira megszoktam rajtad azt a vastag gipszet és Carlos is annyit bajlódott vele, hogy menő legyen.

- Egész végig piszkált a hülye chilikkel. - csapott a homlokára a frissen szabadult, a másiktól jóval kisebb kezével.

Örültem Lando hívásának. Tudtam, hogy keményen dolgoznak Jonnal és, hogy minden nap késő estig a gyárban rostokol, hogy a mérnökök a lehető legkényelmesebb és leggyorsabb autót szereljék össze neki. A McLaren évek óta nem nyert világbajnoki címet de még csak közel sem voltak hozzá, ennek ellenére Zak Brown nem adta fel és minden évben újra és újra ugyan azt a célt tűzte ki a csapat elé. Versenyképes autót kell építeni! De mit és a versenyképessé, ha nincs két olyan pilótája, akik el is tudják vezetni az autókat?

A média, a sportközösség és én is úgy gondolom Lando Norris és Carlos Sainz olyan párost fog alkotni a csapatnál amilyet eddig még nem pipált a világ.

※※※

Sziasztok! 🤗
(Kicsit megkésve bocsi mindenki, de itt vagyok)

Elérkeztünk a záró fejezet első lépcsőfokához. A P.S. I love you, hamarosan befejeződik de ne csüggedjetek. Lando és Issy kalandjai itt korántsem értek véget. 😏

És igen, észrevehettétek, hogy írok, mint a gép és mindenféle következetesség nélkül rakosgatok ki részeket. Ennek két oka van az egyik, hogy végre megjavult a laptopom és szeretném kihasználni amennyire csak lehet. A másik ok, hogy nincs meghatározott napirendem az írásra a tanulás mellett. Akkor írok amikor csak időm engedi és rögtön ki is rakom a részeket, mert ha nem így tennék bizony elfelejteném. ( igen, a memóriám egy aranyhaléhoz hasonlít leginkább😅😅)

Na de térjünk át a lényegre:

Hivatalosan is szeretném nektek bejelenteni, hogy érkezik a második könyv P.S I STILL LOVE YOU címmel.

Most felmerülhet bennetek a kérdés és hozzáteszem jogosan, hogy csak F1 és Lando témában tudok írni? Nos az igazat megvallva igen is, meg nem is. Igen, mert jelenleg a sporthot és Lando karakteréhez van a legtöbb ötletem és nem, mert más karakterekhez is vannak ötleteim de azok még elég kiforratlanok. Olyan projektbe pedig nem vágok bele amiben nem vagyok biztos.

Mindettől függetlenül remélem velem tartotok a jövőben is.🥰

Véleményeiteket, meglátásaitokat, mint mindig, most se tartsátok magatokban.

Amina