Apró kis talpacskák gyors egymás utáni lépteire lettem figyelmes. Próbáltam megfordulni az ágyban, biztos voltam benne, hogy Cedrik ébredt fel és osont át hozzám anyuék tudta nélkül azonban egy utamba álló, békésen szuszogó test nem engedett elég teret az akcióhoz. Szűkös kis ágyamban nem volt más választásunk, mint szorosan egymáshoz bújva elaludni. Az igazat megvallva ezt egy cseppet sem bántam. A tudatnak, hogy fel vagyunk öltözve viszont nagyon is hálát adtam, mivel ötletem se lenne, hogyan magyaráznám ki magam Cedrik előtt. Felültem, hogy láthassam a felénk igyekvő öcsém vigyorgó kis arcát. 

- Issy, Lando. - csupasz kis tappancskáival elrugaszkodott a padlóról, hogy valamivel könnyebben tudjon felmászni hozzánk a nála jóval magasabb ágyra. Mielőtt visszacsúszhatott volna Lando, szinte még félig álmában hátranyúlt és elkapta az ép kezével. Karja megfeszült és kieresedett abban a  pillanatban amint egy kis erőt fejtett ki annak érdekében, hogy beemelje közénk a jelenleg magasban lógó, nevető Cedriket. - Lando, megnézhetem az autót? Anya azt mondta tegnap, hogy megnézhetem. - kissé pöszén beszélt  a növekvő tejfogak miatt, de annál őszintébb mosoly terült el az arcán. 

- Lando még álmos. - motyogta a fiú félálomban. Még a szemét sem nyitotta ki, ennek ellenére tudtam, hogy ébren van. 

- Anyuék ébren vannak már? -  vettem az ölembe a kis csirkefogót mielőtt még véletlenül eltalálná az izgő-mozgó testrészeivel Lando gipszel borított karját.

Cedrik  hevesen bólogatni kezdett a kérdésemre. Tehát, ha anyu ébren van, akkor van kávé is. Megkértem Cedriket, hogy menjen le anyuhoz a konyhába és kérjen két nagy bögre tejes kávét nekem is Landonak, mivel enélkül nekünk igen nehezen indul a nap. Az öcsém boldogan hajtotta végre a kérésemet. Miután távozott a szobából neki láthattam a mellettem időközben visszaszunyókáló fiú újbóli felébresztésének. 

- Lan. - a füléhez hajolva suttogtam a nevét újra és újra miközben a gyűrött arcát piszkálgattam a körmömmel. - Ébredj fel. Anyu csinál nekünk kávét. 

- Nem akarok. Itt akarok veled maradni örökre! - kezei könnyű szerrel megtalálták a derekamat, amibe kapaszkodva magát ülő helyzetbe tornázva magát, mindezt úgy, hogy én rajta ültem. Nehézkesen, de végre sikerült kinyitnia a szemeit. Nem kellett sok idő neki, hogy kék íriszei megtalálják az enyémeket. 

Számat szólásra nyitottam, hang azonban nem szökhetett ki rajta. Lando gyorsan és hevesen csapott le az ajkaimra. Keze a hajamba túrva húzta kissé hátrébb a fejemet, hogy elmélyíthesse a reggeli csókot ami a megszokottnál jóval  szenvedélyesebb volt. Ám  mielőtt olyat tettünk volna amit nyitott ajtóknál megbántunk volna elhúzódtam a fiútól.

- Az örökké bizony nagyon hosszú idő Lando. Gondold meg kétszer mit mondasz. - kezemet az arcára vezettem, ahol hüvelykujjam lassan simított végig a fiú kissé érdes arcán, éppen azon a területen ahol a borostája el-el kezdett előbújni. 

- Tudom mit mondtam. - arcát mélyebben a kezembe temetve hunyta le újra szemeit. Elmélyedt az érintésemben mielőtt újra kinyitotta volna a szemeit. - Menjünk kávézni. 

A nap a szokásos karácsonyi készülődéssel telt de természetesen csak azután, hogy Cedrik megnézhette a szomszéd utcában pihenő hó borította papaya McLarent. Cedrik annyira oda volt az ötletért, hogy letakarítsuk a kocsit, hogy nem tudtunk neki nemet mondani. Az alig 5 éves kisfiú a világ legnagyobb lelkesedésével söpörte le a vastag hótakarót az autó ablakairól. A földre hullott hóból a fiúk észrevétele nélkül hógolyókat formáztam, hogy amint végeztek megbombázhassam őket. 

- Látod milyen nővéred van?! - a harmadik tíz pontos fenék találat után Lando felkapta az öcsém, hogy a ház felé futva hamarabb érjék el a semleges területet. 

A hócsata után hagyományok egész sora várt Landora, aki az elmondottak alapján egészen máshogy ünnepelte eddig az ünnepeket. Mi azonban sokkal visszafogottabb család voltunk, mint Norrisék, így a fiú kénytelen volt egy kicsit alkalmazkodnia. Amíg a család férfi tagjai elmentek a közeli erdőbe kiválasztani a megfelelő karácsonyfát, addig mi lányok és a kis Cedrik a konyhában tevékenykedtünk, hogy a karácsonyi ebéd minden eleme elkészüljön mire visszaérnek a férfiak. 

Elsőként Billy bécsi és Lando léptek be, vállukon az idei fával. Trevor hozta a talpat a fához, Dylan bácsi egy dobozt cipelt amiben minden bizonnyal a díszek lesznek majd. Cedrik a hatalmas fa látványától annyira lázba jött, hogy eldobta a kezében lévő piros színű díszítő mázat, hogy a Lando oldalán a nappaliba siessen, hátha ő is segítség lehet a fa felállításánál. Senki sem hibáztatta azért amiért a mézeskalács díszítésnél valamivel fiúsabb dologban szeretett volna inkább segédkezni. 

A fát már közösen díszítettük fel, ahogy azt minden évben szoktuk. A csúcsdísz felrakása idén Cedrik feladata volt, amiért olyan kitartóan segédkezett egész nap. Fülig érő mosolyú kisöcsém Landot kérte meg a nemes feladatra, hogy felemelje őt a fa legtetejéig. 

Karácsonyi menünk, mint minden évben pulyka, sült krumpli, párolt borsó és áfonya szósz volt, desszertnek pedig mézeskalács. A vacsorát követően teli hassal vándoroltunk át a nappaliba, ahol Trevor már a fa alá készítette az ajándékokat, a legtöbb persze Cedriknek volt címezve, de egy-egy csomag azért jutott a család többi tagjának is. Anyu és Trevor egy három napos utat kaptak a közeli Portishead városába, ahol egy autentikus kis hotelben tölthetnek el egy kis időt kettesben. Ez idő alatt Sarah néni és Dylan bácsi fog Cedrikre vigyázni, aki egy többféleképpen összerakható autót kapott. A nagyszüleimnek új, meleg takarókat szántam otthonra, mivel egy ideje már panaszkodnak, hogy csak egy takarójuk van a nappaliban, amit  a nagyapus mindig lenyúl mikor Tv-t néz. Sarah néni és Dylan bácsi pedig egy közös pólót kaptak, hogy mindenki tudja a folyamatos veszekedések ellenére, hogy ők bizony összetartoznak. 

- A te ajándékot a szobában van. - suttogtam Lando fülében egy váratlan pillanatban. A fiú karján libabőr jelent meg a hangom hallatán. Arcán pedig huncut félmosoly terült el. Azt hiszem nem ugyan arra az ajándékra gondolunk ... 

Kicsit még együtt töltöttük az időt amíg kibontottuk és kipróbáltuk az új ajándékainkat. A legizgatottabb Cedrik volt, aki egyből lecsapott Lando és az én társaságomra, mint építőmester segédek. Ehhez a nemes feladathoz, még két manó sapkát is kaptunk, Lando pirosat én pedig zöldet. A nagy hevességben Cedrik hamar elfáradt, az egész napos tennivalók pedig belőlünk is kivettek elég sok energiát. 

- Előbb én. - ugrott elém Lando. Csodálkoztam, hogy benne még volt ennyi energia. Keze a háta mögött volt elrejtve. - Csukd be a szemed. - úgy tettem ahogy mondott. Éreztem, ahogy a fiú megkerül, elhúzza a hajamat a nyakamról és előre dobja majd a fiú remegő kezeit ahogy a nyakam mögött babrálnak. 

- Lando...

- Várj egy kicsit, mindjárt. - a zajokból ítélve még matatott valamit a táskájában majd újra megállt előttem. Légzése nyugtalan és szapora volt. Ideges talán?  - Kinyithatod.

Lenéztem a nyakamban lógó ezüst láncra aminek a végén egy apró L betű lógott. A betű derékszögében egy ici-pici, szinte alig észrevehető kristállyal. Hát ennek a kapcsával babrált annyit... 

- Ez is a tied!  - nyújtott át egy borítékot miközben az alsó ajkába mélyesztette a fogait. - Boldog Karácsonyt! 

Elvettem tőle a felém tartott kék borítékot, óvatosan felnyitva azt egy VIP Pass-sal találtam szembe magam a téli tesztek idejére Spanyolországba.

Egyszerűen nem találtam a szavakat, nem tudtam mit is mondhatnék, hiszen egy egyszerű köszönöm ide nem elég. A jeggyel hivatalosan is megjelenhetek a paddockban és megismerhetem azt a csapatot ami Lando családja lesz a következő évben, ezzel pedig nemcsak, hogy betekintést nyerhetek a fiú életének abba a részébe amibe csak nagyon kevesen, hanem nyíltan fel is vállaljuk a kapcsolatunkat. Pedig Lando volt az aki kitalálta, hogy a kezdeti médiahiszti miatt várjunk még. Ezért sem osztottunk meg semmit kettőnkről, pedig néha égett bennünk a vágy, hogy a FaceTime-ok alatt egymásról készült vicces képernyőképeket megosszuk. 

- Én ... Nem is tudom mit mondjak. 

- Mit szólsz egy, "köszönöm Lan, te vagy a legcsodásabba  világon "-hoz?! - vigyázva, hogy ne sértsem  meg a kezét a nyakához bújtam ahová az általa kitalált szavakat mormoltam. Lando felnevetett ahogy a szavak megcsiklandozták a nyakát. Szorosan magához ölelt, így álldogáltunk még hosszú percekig. Az  egész olyan szürreális és tökéletes volt. Úgy éreztem ez a pillanat csakis a miénk és senki nem veheti el tőlünk. 

- Akkor most én jövök. - elhúzódtam tőle és a táskámhoz léptem amiből két csomagot húztam elő, egy kisebbet és egy nagyobbat. 

- Ugye tudod, hogy egy túlságosan jó fizetéssel rendelkező sztár autóversenyző vagyok aki ingyen kap mindent a szponzoroktól? - nézett rám összehúzott szemöldökökkel, hangjában az irónia legmagasabb foka hallatszódott ki. 

- Arra számították, hogy szexi fehérneműben neked esem majd? 

- Ami azt illeti...- vakarta meg a tarkóját, miközben ártatlan szemeket meresztett rám - Igen. Mármint nem, nem. Dehogy is. Fehérnemű és szex, fúj. - látva az arckifejezésemet gyorsan rácáfolt saját magára, habár hangján továbbra is érezni lehetett az irónia és a humor amolyan Lando Norris féle egyvelegét. 

- Akkor ezeket akár meg is tarthatnám. - egy vállrántás után elindultam, hogy visszarakjam a csomagokat, de a fiú félúton megállított. Szemében az a gyermeki csillogás látszott ami nemrég még Cedrik szemében. Tömény kíváncsiság, hogy vajon mi lapulhat a csomagolópapír alatt. 

- Boldog Karácsonyt! - nyújtottam át neki végül a két csomagot. 

Attól félve, hogy ismét meggondolom magam gyorsan kikapta a kezemből az neki szánt ajándékokat. Lehuppant a földre majd nekiesett a gondosan, órákon át csomagolt meglepetésnek. Az egyik, egészen apró volt, a papír nem okozott akadályt a kíváncsi fiúnak. 

- Ez meg micsoda? -  nézett fel rám értetlenül. Kezében egy új, még meg sem jelent videójátékot tartva amit elsőként én vehettem meg. Ugyanis a videójátékokat és minden egyéb elektronikai kütyüket áruló boltban a fiú felismert. Mikor megkérdeztem honnan a gálára hivatkozott. Ekkor pedig ő kérdezte meg, hogy Landonak lesz-e az ajándék, mert illett rá a leírás amit korábban adtam neki mikor megkérdezte kinek szeretnék vásárolni. Előrendelésben volt nála pár darab a  játékból, hogy amikor majd piacra dobják elsők között legyen aki árulja. 

- Fall Guys a neve.  Egy nagyon vicces játék, szerintem tetszeni fog neked. - a térdemre ülve vártam a fiú mellett, hogy kibontsa a másik, kicsivel nagyobb ajándékát

Lando aprót bólintott, majd egy homlok puszi kíséretében megköszönte és persze a lelkemre kötötte, hogy Belgiumban a szülei házában én is köteles leszek játszani vele az új szerzeményével. Miután beleegyeztem, hogy nem fogok elmenekülni a közös kockulás elől figyelmét a másik még ép csomagolópapírra szegezte amit egyetlen mozdulattal tépett szét. A papír alól egy szőrős fekete-fehér panda mackó bukkant elő, kék és narancssárga ruhában. Éppen olyanban amilyen majd a jövő évi overálja lesz, amit ő maga mutatott meg nemrég. 

- Arra az esetre, ha én nem lehetnék veled. - magyaráztam meg neki a csomag mögött megbújó pandát aki már a fiú ölében ült. 

- Imádom! A neve pedig Issy maci lesz. - magához ölelve a mackót nézett rám. Még az sem érdekelte, hogy a ruhája alapján ő egy fiú mackó. - Köszönöm! 

Karját kitárva közelebb másztam hozzá, ő pedig nem habozott körém fonni a karjait, szegény Issy maci pedig köztünk kiáltozott levegőért. Ám ebben a pillanatban ő másodlagos szereplővé vált. Felemeltem a fejem, ahol Lando szemeivel találtam szemben magam, ahogy engem vizslattak azok a csodaszép kék íriszek. Egymás szemébe nézve láthattuk, hogy mindketten ugyan azt érezzük és gondoljuk, mint a másik. 

Szerelmet egymás iránt. 

※※※

Sziasztok! 😘

@szukanyandiii Ismét alkotott a történetnek nem egy, HANEM KETTŐ csodaszép borítót. Ide le is rakom nektek őket, hogy ti is megnézhessétek arany kezének munkáit. 🤩😘

Ám mielőtt mindenki kilépne, mert azt hitte vége a mókának mára ... hát nem 😉

Mivel én nem tudok dönteni, így megkérnélek benneteket, hogy szavazzatok kommentben melyik legyen a sztori borítója?  

Az első lehetőség:

A második lehetőség:  

Mindenkinek csodás estét!🥰

Amina