[Amaya Kiyoko]

Az első két percben szóhoz sem jutottam. Csak álltam a hatalmas, fehér robot előtt, aki ugyanezt tette néhány pislogás kíséretében.

-Hű...-Ennyit tudtam kinyögni. Lassan érezni kezdtem magamon Hiro tekintetét, amelytől a bőröm kezdett felforrosdni, arcommal kezdve.-Csodálatos...-Mondtam teljesen elámultan, hiszen eddig még soha életemben nem találkozhattam hasonló szerzettel, s főleg az miatt csodáltam nagyon mert tudtam hogy a fiú bátyja csinálta.

-Engedélyt kérek a scannelésedre.-Mondta nyugodt, kissé recsegős hangon a robot, mire bólintottam egyet.-Scannelés kész. Nem látok rajtad sérülést, azonban a neurotranszmitter -szinted igencsak változó, mely hangulatingadozásra utal. -Elkezdett felém jönni, majd széttárta a hatalmas kezeit, és körbeölelte a testemet. Egy másodpercig értetlenül álltam ott mint egy szobor, lassan kezdtem el elengedni magamat.-A hangulatingadozás enyhítésére sok mód van, például hogyha együttérzünk az emberrel és kifejezzük az érzéseinket felé, akár ölelésekkel.

-Aaahha...-Motyogtam, félénken Hirora tekintve aki mosolyogva, szebébe mélyesztett kezekkel figyelt minket. Ekkor eszembe jutott egy igencsak furcsa ötlet, de úgy hiszem hogy mivel a fiú is mutatott nekem valamit, azt hiszem én is megmutathanám a saját kis robotomat. Végülis, abból csak nem származhat semmi rossz sem, ugye?-Figyelj, Hiro. Nekem is mutatnom kell valamit...

Érdeklődő tekintetet vetett rám, szinte láttam a barna szemeiben hogy mennyire is kíváncsi arra, mit akarok mutatni.

-Walter, gyere elő.-Mondtam a táskám alján megbúvó robotkámnak, aki szavaim hallatán elkezdett előmászni a tárgyból, egy igencsak fontos mondat kíséretében...

-Már azt hittem, sosem bumatsz be ennek a legénynek.-Morogta, miközben kiegyenesedett-Ah, teljesen elfeküdtem miattad a hátamat! Emiatt dupla adag olajozást kérek és-

-Wow!-Hiro teljesen elámultan lépett a robothoz, majd oda hajolt hozzá, mivel a táskámat a földre helyeztem. Le térdelt, és kissé félénken fordult oda hozzám.-Öm..Lehetne?

Megvontam a vállamat-Erről nem én döntök, hanem ő.-Mosolyodtam el halványan Walterre utalva, aki karba tett kezekkel, makacsan méregette az előtte térdelő fiút.

-Jólvan...Kézbe vehetlek?-Kérdezte meg immár a robot felé fordítva tekintetét, aki párszor végignézett Hiron, majd némán bólintott egyet. Hiro csak erre várt úgy látszik, mert ahogy megkapta az engedélyt elvigyorodva, teljesen izgatottan vette ujjai közé, és kezdte el tanulmányozni a robotomat.-Hűűű...Sosem gondoltam volna rólad, hogy robotokat gyártasz. És saját gondolatai is vannak? Saját magától tud véleményt mondani, mint egy igazi ember? Mi a?! Ilyen anyagokat honnan szereztél?-Minden oldalról körbe kémlelte a szemeivel-Bárhol jártam eddig San Fransokyoban, sehol sem találtam! Azt hittem nincs is...

-Az előző városomból, ott gyakori volt az ilyen.-Mondtam ki szemrebbenés nélkül, ám ahogy fejbe vágott a tudat, hogy mondtam valami olyasmit amit talán nem kellett volna, kirázott a hideg. Lassan kibújtam Baymex öleléséből, aki szintén érdeklődve kezdte figyelni az alig tenyérméretnyi Waltert, aki amint meglátta hogy van még egy robot a helyiségben, teljesen elvesztette az eszét.

-Hát te meg ki vagy?-Kérdezte Baymax felé fordulva, Hiro tenyerén.-Ácsi! Még te sem mutatkoztál be nekem, kisfiú!

Hiro erre kissé goromba arcot vágott, miközben ajkait szólásra nyitotta.:-Nem vagyok már kisfiú, ezt kikérem magamnak! Egyébként meg, én Hamada Hiro vagyok! És te?

-Walter! Kiyoko-chan tervezett engem a barátjának.-Mondta ki halál nyugodtan, mire kapott tőlem egy "meg foglak ölni" pillantást, amit azonnal észre is vett és ijedt tekintettel fordította vissza a fejét Baymaxhez.

-Hello. Én Baymax vagyok, a te személyes, egészségügyi segéded.-Mondta ugyanazzal a hangnemmel mint amikor nekem is bemutatkozott.

-Klassz-

-Szoktál vele harcolni?-Vont kérdőre felvont szemöldökkel Hiro, mire megráztam a fejemet.-Miért nem? Szerintem tök király csapatot alkotnátok, talán még engem is elvernétek!-Csúszott ki a száján, majd megforgatta a szemeit, szórakozottan.-Bááár...Utóbbit inkább visszavonom, hiszen engem senki nem verhet le.-Kacsintott rám kicsit nagyképűen, ami miatt nem tehettem mást csak felnevettem.

[E/3]

Ahogyan a fekete hajú lány felnevetett, Hiroban valami újból megmozdult. A szíve ezerrel kezdett el verni a mellkasában,s ahogyan Kiyokora nézett csak egy gondolat futott át az agyán."Gyönyörű."-De az folyamatosan, véget nem érően.
Keze kissé megremegett, ahogyan alsó ajkába harapva összpontosított a lányra, aki még mindig lecsukott szemekkel kuncogott, egyik kezét ajkai elé téve. Walter ezt azonnal észrevette, és egy mindent tudó pillantást vetett Hirora, aki ezt csupán pillanatokkal később vette észre.

-Hmm?!-Mordult rá kissé szégyenlősen a robotra, aki csak keresztbe tette maga előtt a kezeit. Kiyoko ekkor abba hagyta a nevetést, és kissé aggódó tekintettel meredt a fiúkra.

-Minden rendben van? Miért mordultál rá Walterre?-Guggolt le hozzájuk, így Hiro megérezhette a lány illatát, amely újból feltüzelte az ő érzéseit.-Gondolom megint csinált valamit amit nem illett volna.-Forgatta meg a szemeit, de Hiro egyáltalán nem figyelt oda, mit is mondd. Csakis a lány száját figyelte, és a hangját. A számára csilingelő, gyönyörű hangot...-Elég sokszor csinálja ezt, még otthon is. H-Hiro?