Felix a nap nagy részét ágyban töltötte; maximum annyi időre ment ki a konyhába, hogy teát készíthessen magának. Leginkább filmekkel töltötte el az idejét, de gyakran telefonált testvérével is. A délelőtt egész unalmasan telt, viszont miután már nem egyedül kellett szenvednie sokkal jobban érezte magát. Minho magához ölelve öccsét tanult, míg a kisebb egy könyvvel foglalta el magát. Élvezte, hogy az idősebb annak ellenére is, hogy a fizikával kellett foglalkoznia, figyelme egy részét végig neki szentelte.

A kisebb tagjai már kezdek zsibbadni amikor megszólalt a csengő. Minho egy apró csókot nyomott testvére homlokára majd lesietett, hogy beengedhesse a vendéget. Pár perccel később a fiú szobájában egy lágyan mosolygó Hyunjin jelent meg. Szótlanul foglalt helyet az ágyon és vizsgálódóan mérte végig a fiatalabbat. Sokkal jobban festett, mint előző nap, nem volt sápadt az arca. Minho még gyorsan bekukkantott és mondta, hogy a szobájában lesz, ha szükségük volna rá aztán végleg kettesben maradtak.

- A frászt hoztad rám tegnap. Mi ütött beléd, hogy lázasan bejöttél?

- Bocsánatot kellett kérnem tőled... – Felix nem mert barátjának szemeibe nézni. Szörnyen érezte magát az egész helyzet miatt.

- Istenem, Lixie ezt megbeszélhettük volna azután is, hogy meggyógyulsz. Nem ért az egész annyit – nyúlt az álla alá, hogy összeakaszthassa a tekintetüket. A kisebb szégyellte magát és nagyon zavarban volt; szeplői láthatlanok voltak a pírfelleg miatt.

- Sajnálom, hogy elrontottam ezt az egész helyzetet. Hiba volt a tanárnak azt mondanom, hogy együtt vagyunk.

- Nem vagyok mérges miatta, picur. Szeretlek, te bolond, képtelen volnék akár egy percig is haragudni rád – Felixet teljesen meglepte a hirtelen jött vallomás. Nem volt benne biztos, hogy jól értelmezte a hallottakat így csak lepedőjét bámulva várt – Tudom, hogy te is szeretsz engem. Nem ugyanolyan szinten, de szeretsz.

- Ezt hogy érted?

- Szerelmes vagyok beléd, Lix. Nem véletlenül lófrálok állandóan körülötted.

- Azt hittem csak azért, mert iszol...

- Akkor van elég bátorságom hozzá – Felix nem tudta mit tegyen. Szerette Hyunjint, vonzódott is hozzá, nem is kicsit, viszont testvére felé erősebbnek bizonyultak ezek az érzelmek – Tudom, hogy mi van közted és Minho között.

- Tessék? – a kisebb tágra nyílt szemekkel figyelte barátját. Gyomra görcsbe rándult, szíve őrült sebességben kezdett el dobogni. Nem volna szabad, hogy kiderüljön bátyjával kissé túl közeli kapcsolata – rettegett ettől.

- Lehetek az alibid. Eljátszhatom azt, hogy egy pár vagyunk és senki nem fog tovább gyanakodni rátok.

- Jinnie, ez nem helyes. Ez olyan mintha csak játszanék veled!

- Beszéld meg vele a dolgot – Hyunjin vonakodva, de közelebb hajolva a kisebbhez lágy csókot lehelt dús ajkaira. A vörös hajú viszonozta gesztus majd amikor a fiú elhagyta a szobát nyögve terült el az ágyon. Gondolatai ezer felé cikáztak, fogalma sem volt arról mit kellene csinálnia abban a helyzetben, amibe került.