Felix a napjának nagy részét a szobájának a biztonságában töltötte, még bátyja sem kereste amiért külön hálás imát mormolt el. Nem igazán viselte meg apja és közte lefolyt vita, inkább azért volt ideges, hogy Minho vajon hallotta-e. Alapjáratón véve nem izgatta volna ez a dolog, gyakran hallgatták ki a másik veszekedését viszont most túl érzékeny téma volt terítéken, olyasmi, amiről ő nem tudott – nem tudhatott.

Testvére nem sokkal sötétedés után kopogtatott be az ajtaján majd egy széles mosollyal lépett be a szobába. Felix gyomra bukfencet vetett a görbületet látva, de ennek nem mutatta jelét – inkább kérdőn felvonta a fél szemöldökét. Minho először nem mondott semmit, elcsoszogott az ágyig, ahol a vörös eddig a tankönyveit bújta majd ledobta magát mellé és könyörgő pillantást vetett rá.

- El is mondod, hogy mit szeretnél, Minnie?

- Játszol velem?

- Mit?

- Én még sohát! – a barna izgatottan rugózott egyet viszont öccse nem osztozott a lelkesedésében. Fáradt sóhaj szakadt fel belőle, sokszor olyan érzése volt mintha kettejük közül ő lenne az idősebb vagy legalábbis az érettebb pedig ez nem így volt – csak bátyjába több életvidámság szorult, mint belé.

- Tudod jól, hogy nem szeretek alkoholt inni.

- Nem feltétlen kell hozzá alkohol, majd iszunk almalevet. Kérlek – Minho okosan játszott, a kérlelő szó magánhangzóit megnyújtva mászott még inkább a kisebb arcába, aki sóhajtva adta meg magát. Túl könnyen ment bele a játékba, tovább kellett volna ellenkeznie. Az idősebb boldog kiáltással ugrott fel a heverőről, hogy odavihesse a megfelelő kelékeket és elkezdhessék a szórakozást.

Minho végül tartotta magát a szavához – pedig ebben a tekintetben nem volt szokása – és valóban csak üdítővel tért vissza a szobába. Kényelmesen elhelyezkedtek az ágyon egymással szemben majd a barna átnyújtott egy üveget Felixnek.

- Én kezdek! Um... én még sosem csaltam dogánál – a vörös fél szemöldökét felvonva nézett a kérdezőre, de azért beleivott az italába majd elgondolkozott a maga kérdésén.

- Én még soha nem smároltam a suli mosdójában – Minho hunyorogva nézett testvérére, de azért ivott egy kortyot a maga üvegéből.

- Ha így, hát így. Még soha nem ittam le magam a sárgaföldig majd kaptam le egy tök random embert egy házibuliban – Felix nem mozdult mire bátyja kérdőn nézett rá. Ő csak vállat vont és rövid magyarázkodásba kezdett.

- Nem random ember volt, ismertem őt. Még soha nem használtam a testvéremet arra, hogy elcsábítsak egy lányt.

- Pontosan kire is gondolsz?

- Kirara, csak azért ment el veled randira, mert eljátszottad a törődő nagytesót.

- Tényleg törődőm veled! De ez igaz... - húzta el a száját Minho majd meghúzta az üvegét mintha alkohol lett volna benne. Talán volt is, a kisebb nem igazán érdeklődött efelől.

- Te jössz, Minnie.

- Én még soha nem csókoltam meg egy srácot – Felix izmai megfeszültek, úgy érezte mintha sarokba szorították volna, de amikor felnézett a bátyára, tudta, hogy nincs tovább; tudja az igazságot. Mint egy őzgida, akinek abban a pillanatban lőtték le az édesanyját, megtörten omlott össze – nem mert felnézni a fiúra.

- Láttad a videót?

- Nem, hallottam reggel apát – vallotta be Minho ahogy maga alá húzta a lábait – Mi van azon a videón?

- Semmi, csak... valaki levideózta ahogy egy házibuliban a hátsó kertben Hyunjinnal kettesben voltunk és csókolózunk. Tényleg azt hittük, hogy nincs ott rajtunk kívül senki.

- Együtt vagytok?

- Nem. Ő részeg volt, én pedig kéznél. Amolyan barátság és még egy kicsit több kapcsolatunk van.

- Szóval... szóval te meleg vagy? – szemmel látható volt, hogy a barnának nehezére esik feltenni a kérdést. Felix, ha lehetséges még jobban összetört, úgy érezte ez a vég, elvesztette a testvérét örökre ezért nem is válaszolt azonnal.

- Bár ne lennék az. 

Gyatra rész? Nagyon is