Felix ágyán elterülve, fejét lelógatva bámulta a szemben lévő falon lévő fényképeket. Tekintete végig siklott barátaival közös képeken, Legjobb barátjával megörökített képeket végül testvérének kialakított sort is. Minden képhez egy fontos emlék kapcsolódott, amikre szívesen emlékezett vissza most mégis nehezére esett tisztán gondolkodnia ezeket figyelve. Ujjaival hasfalán dobolt, kezdett kissé szédülni a pozíció miatt viszont megmozdulni sem volt ereje. Gondolatai szanaszét szálltak, visszapattantak a falról, jól arcon csapták majd nevetve tova szálltak, hogy egy újabb aggódalomnak adják át a helyüket. Lábai zsibbadtak bár nem csodálkozott rajta, több, mint egy órája voltak már a falnak támasztva. 

Vajon Minho elfogadná? Elfogadná, hogy saját neméhez vonzódik?

Képtelen volt rájönni a válaszra. Testvére elég semlegesen állt a témához amikor nagy ritkán szóba került valakivel kapcsolatban a dolog. Nem mondta ki nyíltan, de látszott rajta, hogy nagyon nem tetszik neki mikor valaki a saját nemében találja meg a boldogságot, a szerelmét. Le akart ülni vele komolyan elbeszélgetni erről viszont minden egyes alkalommal megfutamodott és inkább más témát dobott be, úgy válogatva szavait, hogy még véletlenül se terelődjön errefelé a beszélgetés. Tisztában volt vele, hogy nem titkolhatja előle örökké a dolgot viszont nem akarta tönkre tenni az irigylésre méltó testvéri köteléket, amely közöttük volt. Nem akarta elveszíteni az egyetlen embert, akire tényleg akármikor támaszkodhatott.

- Kicsi, minden rendben? – testvére hangjára Felix ijedten rezzent össze majd lassan a nyitott ajtóra vezette tekintetét. Még fejjel lefelé lógva is könnyen kitudta venni az idősebb aggodalmas arckifejezését – ez pedig megmosolyogtatta.

- Persze, miért kérded?

- Az elmúlt fél órában négyszer mentem el a szobád mellett és egyszer sem váltottál pozíciót. Ugye tudod, hogy könnyebben is megölheted magad, mint az agyvérzés okozásával? – a vörös nevetett, szerette bátyja humorát még ha mások kissé elvontnak tartották is azt. Ő inkább különlegesnek tartotta mintsem negatív dolognak.

- Ez nem egy öngyilkossági kísérlet, csak gondolkodtam.

- Mesélj, min? Az elmúlt pár napban olyan nyúzott vagy, biztos minden rendben? – Minho kérdés nélkül lökte magát az ajtófélfától majd öccse mellé ült az ágyra. Mintha csak egy porcelánnal lenne dolga, óvatosan hónalja alá nyúlt és lassan ölébe húzta a szédült fiút.

- Minden a legnagyobb rendben van, Minnie. Nincs miért aggódnod.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy ismerlek, mint a rossz pénzt és tudom mikor hazudsz? – Felix egy ideig a sötét íriszeket figyelte aztán megadó sóhajt hallatott. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát, mintha egy mázsás súlyt dobtak volna vállaira. Lehunyt pillákkal dőlt a barna mellkasának, biztonságban érezte magát.

- Oké, igazad van. Van valami, ami egy ideje nem hagyj nyugodni.

- És elmondod mi az? – itt volt a lehetőség, végre nyíltan elmondhatta volna neki. El akarta mondani neki. Némán őrlődött, végig gondolta hány érv is szól amellett, hogy színt valljon – az utolsó pillanatban mégis, ismét megfutamodott.

- Anyáék fognak valaha foglalkozni velünk? – gyenge próbálkozás volt, Minho tudta, hogy nem ez az, ami a szívét nyomja mégis belement a dologba. Testvére annyira fiatalnak tűnt karjai között, annyira elveszettnek – bármi is bántotta nagyon komoly lehet, ha nem akar beszélni róla. Ezt igyekezett tiszteletben tartani, a kisebb csalódottság érzett ellenére is, ami ellepte bensőjét.

- Mit számítanak a szülők, ha itt vagyunk mi egymásnak?

- És mi van akkor, ha már te sem leszel mellettem? Akkor kire fogok támaszkodni?

- Ugyan, kicsi. Miért ne lennék melletted örökké?

- Mi van akkor, ha csinálok valamit, ami miatt megutálsz? Ami miatt el fogunk távolodni?

- Nem tudnál olyat tenni, a testvérem vagy, Lixie. Szeretni foglak akármit is csinálsz. Kivéve, ha valamelyik exemmel fogsz randizni, na az egy megbocsájthatatlan bűn!

- Akkor azt hiszem el kell költöznöm, ha barátnőt szeretnék – nevetett fel a kisebb. Hihetetlennek tartotta, hogy Minho úgy is képes segíteni rajta amikor nincs is tisztában vele mi is pontosan a problémája. Teljesen elvarázsolta – Nyugi, nem fogok egy exeddel sem összejönni, erre a szavamat adom. 

Egy kis önpromó; tegnap este folyamán publikálásra került a legújabb könyvem prológusa, kérlek szeressétek~