Felix hiába igyekezett, képtelen volt koncentrálni a tanulni valójára így két kínkeserves óra után feladta a dolgot. Csalódottan ejtette le vállait ahogy a rá nevető füzetével szemezett. Keserű sóhaj szakadt fel belőle míg székét megpördítve fordult zárt szobaajtaja felé. Öntudatlanul zárta fogai közé alapjáraton sebes alsóajkát majd pár másodperccel önönvita után felállt eddig helyéről. Hangtalanul hagyta el kis kuckóját és a mellette elhelyezett falap elé, hogy pár bizonytalan kopogtatás után fejét bedugva kíváncsiskodhasson. Testvére az ágyán hátára fekve szuggerálta füzetét viszont a kisebb jelenlétére leengedte azt.

- Nagyon elfoglalt vagy?

- Nem mondhatnám, a fizikával próbálok összebarátkozni, de nem igen akar sikerülni. Mi a helyzet? – Minho tenyerével kétszer a mellette lévő plédre ütött beljebb invitálva öccsét, aki szót fogadóan zárta be maga mögött az ajtót és telepedett mellé. Lábait felhúzva dőlt a falnak és a félredobott füzetet magához véve átfutotta a sorokat. Nem értett belőlük semmit, csak egyszerű időhúzásként használta fel a dolgot.

- Nem gondolod, hogy kicsit késő két év fakt után elkezdeni vele közelebbi kapcsolatot ápolni?

- Figyelj, jobb később, mint soha. Én nagyon igyekszem, de nagyon úgy tűnik én nem vagyok szimpi neki.

- Csodálkozol? – a vörös fél szemöldökét megvonva nézett az idősebbre, aki megjátszott felháborodással kapott levegő után. Minden színészi képességét bevetve tapasztotta tenyerét szíve fölé ezzel nevetésre késztetve Felixet.

- Na, de mesélj, kicsi; baj van?

- Nem akar menni ez a tanulás dolog, képtelen vagyok koncentrálni szóval gondoltam elmehetnénk kajálni vagy rendelhetnénk valamit és nézünk valami filmet, de hát akkor hagylak tanulni.

- Nem, dehogy! Eleget kínoztuk ma már egymást, inkább rendeljünk egy pizzát és keressünk valami filmet, mit szólsz? – a kisebb mosolyogva bólintott egyet majd testvérét követve felállt az ágyról, hogy áttelepedhessenek a nappaliba. Minho már lefelé menet elindította a hívást, amelyben megrendelte vacsorájukat és amíg befejezte az intézkedéseket addig testvére a lemezek között kutakodott egy film után. Válla felett a barnára sandított, halvány mosolyra húzta ajkait majd a fiú kedvenc filmjét magához véve indította be a lemezjátszót.

Időközben az idősebb is betért a helyiségbe, végig nyúlt a kanapén és onnan figyelte öccse munkálkodását. Felix mosolyogva telepedett le mellé, testvére azonnal tovább helyezkedett, hogy fejét a kisebb combján pihentethesse. Tenyerét is lábára tapasztotta, hogy kisebb köröket rajzolva libabőrt varázsoljon a másik bőrére. A vörös vérnyomása enyhén megemelkedett, de nem kerített neki nagy feneket, elhessegetve a gondolatot tekintetét a tévé képernyőjére szegezte és elindította a felvételt.

- Kicsi?

- Hmhm?

- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? – a kisebb ajkai haloványan felfelé görbültek ahogy tenyerét az idősebb karjára simította. Nagyon szerette amikor testvére a semmiből mondta ki gondolatait, érzelmeit mintha bárki képes lenne elfelejteni azokat.

- Nagyon más választásod nincs, nem igaz?

- Az, hogy a testvérem vagy, nem jár rögtön a szeretetemmel. Gondolj bele, Hyunjin és a bátyja ki nem állhatják egymást!

- Hyunjin egy nagyon nehéz esett, nem csodálom, hogy állandóan összekülönböznek, de ez nem lesz örökké így. Nekem csak szerencsém van amiért ilyen csodálatos testvérrel áldott meg az ég.

- Ó, szóval csodálatosnak tartasz? – a barna sunyi mosollyal fordult testvére felé, aki csak szemét forgatva döntötte hátra a fejét kanapéjuk támláján.

- Ki nem gondol annak, Minho?

- Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem? – Felix gyomra összezsugorodott ahogy bátyja komoly tekintetét figyelte. Egy pillanat alatt váltott át, ideje sem volt felfogni a dolgot ezáltal először válaszolni sem volt képes. Valóban így lenne? Már szólásra nyitotta a száját, hogy elmondja neki azt, amit már évek óta titkol előle, de aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát. Lágyan elmosolyodott ahogy bólintva biztosította róla, hogy mindent tud róla. Utált hazudni neki viszont nem érezte magát még késznek a vallomáshoz. Nem érezte magát elég erősnek – egyelőre.

Még el sem kezdtem rendesen, de már szeretem? Yup. Remélem nektek is tetszik, illetve esküszöm nem végig lesz ennyire lassú a dolog.