- Mi járatban, Jimin? – kérdezte Hoseok vidáman, mintha valami teljesen átlagos témáról lenne szó, nem pedig ellenségeskedésről és a jelenlegi reménytelen helyzetről, aminek én álltam a középpontjában. A magam részéről bölcsebb dolognak láttam teljesen csendben maradni és kívülről szemlélni az elkövetkező eseményeket, na meg egyébként is, ha lett volna bátorságom beleszólni és megvédeni magam, kaptam volna érte az ívet rendesen. A férfi – akit ezek szerint Jiminnek hívnak – megforgatta a szemeit és zsebre dugott kézzel, lezseren közelebb lépkedett hozzánk. Nemtörődömsége és pókerarca tudtam, csupán álca volt és a szeme sarkából minden egyes mozdulatomat figyelte. Természetesen én sem tétlenkedtem, alaposan megnéztem magamnak, kivel is van dolgom; alacsony volt, vagyis inkább nagyjából Yoongival egyforma magasságú, inget és szövetnadrágot viselt. Fekete haja a szemébe lógott, éles állvonala elvágta volna az ujjam, ha hozzáérek, arca pedig gyönyörű volt férfihoz képest, és ha nem veszem számításba a körülményeket, angyalinak is mondtam volna. Első pillanatban megbabonázott már csak a puszta kisugárzásával, a mellette tekergő calico pedig kényesen nyávogott, miközben engem figyelt villogó szemeivel.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. – biccentett felém, mire én még jobban összehúztam magam.

- Ó, én kísérem őt a szállására, rám bízták a felügyeletét, legalábbis amíg Yoongi leadja a jelentését Namjoonnak a küldetésről. Szerintem hosszú lesz...

- Hallottam róla. Yena, ha jól mondom, aki megmentette Yoongit és cserébe rávette őt, hogy magával hozza ide. – vonta fel a szemöldökét, de nekem megint túlságosan kiszáradt a szám ahhoz, hogy beszélni tudjak, így csak egy bólintásra futotta tőlem. – Nem valami bátor, vagy tán kivágták a nyelvét? - zavart. Nagyon zavart, hogy harmadik személyben beszélt rólam, mintha itt sem lennék. Mégis hagytam, hisz' ugyan mi jogom lett volna hozzá, hogy elkezdjek vele veszekedni? Egyáltalán nem lett volna jó vége.

- Hiszen csak most érkezett, elég kellemetlen neki ez a helyzet. – érkezett a válasz. Értékeltem a fáradozást, hogy meg akart engem menteni, de feleslegesen; Jimin lenéző, bunkó stílusa így is újabb és újabb tőröket szúrt a szívembe. Némán kullogtam hát a két férfi mögött és elmerültem a gondolataim tengerében. Vajon mi vár rám holnap? Összehívják egy térre a tömeget és kiállítanak, mint egy bazári majmot, hogy ott mondják ki rám az ítéletet? Namjoon vajon most kivételesen megfogadja a bátyja tanácsát és kivégeznek? Soha többé nem láthatom Jungkookot, pedig azért tettem meg ilyen hosszú utat, hogy megkeressem és megmentsem, ha kell... bár talán már el is felejtett ennyi év után. Lehet, meg sem fogom ismerni, sőt, simán elmentem már mellette az utcán.

- ...Gondolom, magadtól is kitalálod, hogy kudarcba fulladt a dolog. – mikor ez a mondat beférkőzött a fülembe, kizökkentem az önsajnálat medréből és akaratlanul minden idegszálamat erre kezdtem összpontosítani. Jimin és Hoseok teljesen kizártak engem a beszélgetésből, legalábbis, ha annyira hozzám akartak volna szólni, rég megtették volna. Éppen Jimin magyarázott valamit, sajnos csak a mondat utolsó felét hallottam. Milyen dolog fulladt kudarcba?

- Jók a tárgyalási képességeid, nem hiszem, hogy veled lett volna a gond. Namjoon nem bízott volna rád egy ekkora feladatot, ha nem ismerné a képességeidet.

- Joonmyun mégis elutasította a szövetséget. Nem fognak velünk közösködni, ebben biztos vagyok.

- Na és Taeyeon? Victoria?

- Előbbi azt mondta, átgondolja, de vajmi kevés esélyt látok. Utóbbi tartózkodik, szerinte a mi ügyünkbe nem kellene másnak is belefolynia.

- Hiszen ez az ügy mindannyiunkat érint! Az egész hibrid közösséget, akkor mégis miért-...

- Szerintem Victoria úgy érzi, megvédi a faluját azzal, hogy nem hallat magáról és örökké rejtőzködik. A hibridek félnek, nem akarnak háborút.

- Ez nagyon nem jó... pedig még mindig rengeteg gy-...

- Pszt! – észrevették, hogy hallgatózom. Mindketten csendben maradtak és Hoseok hirtelen lefékezett előttem.

- Nézd csak, Yena, ott van a szállásod! – mintha az előbb mi sem történt volna, vidáman előre mutatott, én pedig tekintetemmel követtem az irányt. Nem volt túl barátságos terep, a kis fakunyhók minimum tíz méterre álltak egymástól és a környék szinte teljesen kihalt volt, csak a tető felett köröző varjak hiányoztak az összképből. – Most nincs egyetlen vendégünk sem rajtad kívül...

- Nem mintha akarnának tőled bármit is. – horkantott fel Jimin, mire a hátamon végigfutott a hideg. – Ezek a „vendégek", akiket Hoseok annyira emleget, egytől egyig megfigyelt személyek, ahogy te is. Soha, ismétlem soha nem engednénk ide embert vendégként. - hogy nyomatékosítsa szavait, mélyen belefúrta tekintetét az enyémbe és nem nézett félre, amíg én magam le nem sütöttem az enyémet. Dominált felettem, éreztetni akarta, hogy kettőnk közül ő uralkodik, most én vagyok az ő terepén. Én pedig megadtam magam, passziváltam, mert nem tehettem mást.

- Értem. – konokul bámultam a cipőm orrát, eszemben sem volt még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy akár egy másodpercig ránézzek a férfire, mert ezer százalékban észrevette volna, hogy könnyek szúrják a szemeimet és nyeregben érezte volna magát. A torkomat sírás kaparta, a benne lévő gombóc miatt nyelni sem tudtam rendesen, levegőt pedig alig kaptam a mellkasomban keletkező nyomástól.

~~~

- Nem is ő lenne, ha nem akarná fitogtatni az erejét. - Yoongi fel s alá járkált a kis faházban, amit valószínűleg nem sokat takarítottak az évek során; minden tiszta por és mocsok volt, egy szabad felületet sem találtam, ahová esetleg leülhetnék, hogy kipihenjem a nap fáradalmait. Hoseok persze rendes volt és elment nekem szerezni pár tiszta holmit, na meg néhány eszközt a takarításhoz, addig pedig Yoongit riasztotta, mondván; őt már ismerem és jól ki is jövök vele, biztosan jól esne vele is váltanom pár szót. Ő és Suga jöttek is, amint befejezték a jelentést, de nem voltak túl boldogok, mikor elmeséltem kalandos találkozásom Jiminnel és familiárisával. – Az a helyzet, hogy nem véletlenül jönnek ki olyan jól Seokjinnel, mindkettőnek agyára ment ez a... na meg ez a hely is! – nézett körül fintorogva. – Nagyon jól tudják, hogy az égvilágon senki nem lakik itt soha!

- Elvégre te magad mondtad, hogy érthető, amiért így viselkednek velem.

- De ez tényleg túlzás... legalább ide küldtek volna valakit, hogy gyorsan rakja rendbe ezt a disznóólat. Nézd meg! – végighúzta az ujját az asztalon, arról pedig legalább három centi vastag porréteg hullott le. – Ezt büntetni kéne.

- Vicces vagy, mondták már? – mosolyogtam, mire megforgatta a szemeit és csípőre tett kézzel megállt végre a szoba közepén.

- Amint Hoseok visszaér a cuccokkal, segítek kivakarni ezt a helyet a koszból.

- Nem kell! – ráztam fejem tiltakozva. – Neked is rengeteg dolgod van még, ne melózz feleslegesen.

- Dolgom? Ugyan már! Namjoon gy hétre felfüggesztette a feladataimat, amiért késve érkeztem. Sajnos azt nem találta elég meggyőző kifogásnak, hogy a te valagad mentettem, pedig tökéletes alibinek gondoltalak, a főnök szereti, ha jól cselekszik a nép. – vigyorodott el.

- Úgy tűnik, elég sok gondot okozok nektek, pedig még csak pár órája érkeztem. Ott kellett volna hagynod azzal az elfajzott hibriddel... - dünnyögtem az orrom alatt.

- Hát, nem sok hozzád hasonlót ismerek, aki egy szál magában elindul neki a világnak. Nagy áldozatot hoztál, de a családodért tetted.

- Csak vissza akarom kapni Jungkookot, hogy együtt lehessünk, nem hiszem, hogy túl sokat kérek. Aztán hazavinném őt és soha többé nem hallanátok felőlem. – sóhajtottam.

- Ye-...

- Itt vagyok! – Hoseok, mint az őrült, úgy rontott be a helyiségbe. Egyik karján frissen mosott textíliák lógtak – gondolom, a ruhák, amiket szerzett –, másik kezében egy vödröt lóbált, benne különféle tisztításhoz való holmival. – Bocsi, nem találtam nagyon női ruhákat, és a takarítószereink sem olyan modernek, mint amikhez hozzászokhattál... van itt ecet, citromsav, forró víz, meg egy seprű, csomó rongy... - na igen. Arról megfeledkeztem, hogy ők csak hallásból ismerték a felmosót meg a padlófényezőt és mindent a saját kezükkel készítettek el. – Tudtad, hogy vadgesztenyéből remek mosószert lehet készíteni?

- Nem. – ráztam a fejem és jobban szemügyre vettem a vödör tartalmát; volt még ott a felsoroltakon kívül pár illóolajos fiola – Yoongi halkan megsúgta, ezt arra használják, hogy illatosak legyenek a bútorok és a padló is –, mosószappanok, és egy ismeretlen barna palack, amire nem került felirat. Majd beleszagolok...

- Nekem el kéne mennem még Seokjinhez, de Yoongi itt marad veled, nem igaz?

- Nem úgy volt, hogy felügyeled Yenat? Hogy végzed te a dolgod?

- Sürgős, na! És te amúgy is remekül ellátod a feladatot! Ja, és Yena! Namjoon utasítása szerint egyáltalán nem teheted ki a lábad innen.

- Értettem...