- Kész vagytok már? - néztem idegesen az órámra, hiszen késésben voltunk. A turnébusz már fél órája kint várt ránk, de még mindig csak én voltam az egyetlen, aki a nappali közepén állt a bőröndökkel körülvéve. A négy srác idegesen rohangált össze-vissza, egyik se volt kész. Hiába mondtam nekik tegnap, hogy pakoljanak össze, mintha a falnak beszéltem volna.

- Hol van a fogkefém? - Calum már vagy egy órája járkált fel, s alá az említett tárgyat keresve.

- Talán a fürdőben - fogtam a fejem kínomban.

- Már néztem ott is, de egyszerűen nyoma veszett.

- Akkor majd veszünk egyet, csak gyertek már! - könyörögtem, mire Cal végre megállt mellettem egy hatalmas sporttáskával a hátán. Hálásan néztem rá, mire elmosolyodott, majd elüvöltötte magát.

- Mindenki most azonnal készen jöjjön a nappaliba, mert Beth már most ki van idegileg! - Kínosan elmosolyodtam kijelentésén, de igazat adtam neki. Calum szavai hatottak, ugyanis pár perccel később a többi három fiú harcra készen állt előttünk megpakolva csomagokkal. 

Liz közeledett felénk, akit követett Mr. Hemmings is. Könnyekkel küszködve húzott magához Luke édesanyja, én pedig szorosan magamhoz öleltem.

- Vigyázz rájuk, rendben? - tolt el kissé magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

Miután mindenki elköszönt az itt lévőktől, gyorsan átszaladtunk még anyáékhoz, hisz már így is késésben voltunk. James alig akart elengedni, és én is nagyon nehezen hagytam őt magam mögött. Megígértem neki, hogy mindennap hívom, és mindent elmesélek neki. Végül anyát is magamhoz húztam még utoljára, majd kisiettünk a busz elé, ahol a fiúk már elkezdték felpakolni a cuccokat. Miután ezzel készen lettek, felszenvedtük magunkat az utastérbe, hogy végre útnak induljunk. Egyszerre voltam borzasztóan izgatott és ideges, hiszen nem tudtam mit várjak ettől az egésztől. Félelmetesnek tűnt, hogy négy fiúval leszek összezárva, de tudom, hogy életem egyik legmeghatározóbb élményébe kezdek bele, azzal a négy sráccal akik évek óta a legtöbbet jelentik számomra. Különösen az egyik.

A busz hamarosan elindult, mi pedig amíg ki nem fordult az utcánkból az ablakból integettünk a kint álló családtagjainknak. 

- Na végre, el se hiszem! - huppant le Luke a kis helyiségben lévő kanapéra. Gyorsan szétnéztem a busz belsejében, hogy mégis hol fogjuk eltölteni az elkövetkezendő napokat. Egész otthonosnak tűnt, bár kissé apró így öt embernek. Ahogy felsétálunk a buszra egy kétszemélyes kanapé van a jobb oldalon, ami előtt egy kicsi konyha pár szekrénnyel. Beljebb sétálva a két oldalt két darab emeletes ágy helyezkedik el a falban, egy-egy függönnyel ellátva. Tudtuk, hogy egyel kevesebb hely lesz, hiszen velem nem számoltak, így nem is lepődtem meg rajta. Elég valószínű, hogy én a kanapén fogok majd aludni, még ha nem is tűnik valami kényelmesnek. A busz leghátsó végében a fürdő van, ami egy vécéből és egy apró zuhanyzóból állt. A busz elején természetesen a sofőr van, de egy fallal el vagyunk tőle választava, hogy ne egy idegennel legyünk összezárva. Természetesen még utazás előtt összeismerkedtünk Jack-kel, de nem hiszem, hogy szorosabb kapcsolatot fogok ápolni a 40-es éveiben járó férfival. Ezen kívül még van egy pár ülés a széken, hogy mindenki el tudjon férni. A csomagokat az ágyak melletti tartókra helyeztük, ahol rögzíteni is tudtuk őket. Tekintve, hogy néha azért szállodában is fogunk lakni, ha egy helyen több ideig fogunk tartózkodni, így a ruhákat nem csomagoljuk ki, hiszen nem lenne értelme annyit pakolni. 

Gyorsan ledobtam magam Luke mellé a kanapéra, mert az jóval kényelmesebb, mint az ülések, és nem halaszthattam el a lehetőséget. Lábamat a kanapé előtt lévő kis asztalkára raktam, de előtte még ledobtam magamról a cipőmet. Hemmings követte a példámat, majd kényelembe helyezve magát kissé lejjebb csúszott és a fejét a mellkasomra tette. Előhúzta a telefonját, megnyitotta a kamerát és felém fordította a képernyőt, hogy én is benne legyek a képbe. 

- Most komolyan? Már megint? - néztem rá unottan, mert az elmúlt napokban már legalább ezer képet készítettünk, de úgy látszik még most sem volt neki elég. Vállat vont, mire sóhajtva néztem bele a telefonba, hogy mégis mit csináljak, hogy a kép a lehető legjobb legyen. Kissé lehajtottam a fejem, hiszen Luke lejjebb volt mint én, és a fél fejemet a hajába temettem, és így karoltam át a kezeimmel a nyakát. A hajam kissé előrehullott, így megpróbáltam a kezemmel a fülem mögé tűrni, kisebb-nagyobb sikerrel. Végül Luke elkészítette a fényképet, ami azt hiszem az eddigi legjobb lett, és azt hiszem ő is így gondolta, legalábbis a hatalmas mosoly az arcán erről árulkodott. 

- Mit sunyorogtok? - állt felénk Michael kezében egy hatalmas nutellás üveggel, amiből már a negyede hiányzott. Már meg se lepődök.

- Semmit - válaszoltam vállat vonva, majd tovább néztem, hogy Luke mit tevékenykedik. Megnyitotta a tweettert, majd ignorálva a rengeteg értesítését és üzenetét, egyből a jobb felső sarokba kattintott, és írni kezdett.

"Let's continue the tour with an old new member!" 

Még hozzá csatolta az előbb készült képet, majd kérdőn nézett fel rám az ölemből, mert időközben odafészkelte magát. Aprót biccentettem, majd én is elővettem a telefonomat. Az előző közös posztja óta nem voltam fent semmilyen közösségi oldalon, de számítottam rá, hogy mi lesz, így nem ért meglepetésként a twitteren lévő plusz több ezer követő és értesítés/üzenet. Egy jó félórát böngésztem, és néztem a hozzászólásokat, amiktől volt hogy mosolyognom kellett olyan kedveset írtak, de volt, hogy teljesen elment a kedvem. Luke teljesen jól elvolt az ölemben, sőt még rá is kényszerített, hogy birizgáljam a haját, úgyhogy úri helye volt. Miután meguntam a mobilozást, körbenéztem, hogy a többi bandatag mit kezd magával az út alatt. Michael már megint (vagy még mindig?) evett, Calum valami videót nézett a tabján, amin 10 másodpercenként felvihogott, mint valami idióta, Ashtont pedig nem találtam. 

- Hol van Ash? - kérdeztem a legrosszabbra számítva.

- Elment...aludni - válaszolt Michael két falat között, de őszintén nem tudtam volna megmondani mit evett. Megkönnyebbültem sóhajtottam, hogy mindannyian megvannak, majd lenéztem a konkrétan rajtam fekvő Lukera.

- Nem unod még? - érdeklődtem, mire nagy nehezen elszakította tekintetét a képernyőről. Elvigyorodott majd letette a telefonját a kanapéra, mellém,  és még mindig az ölemben, megfordult és becsukta a szemét, így az arca pont a hasammal szemben volt.  Kezeit körbefonta a derekamon, így még jobban magához húzva engem. Michael felhúzott szemöldökkel nézett ránk, pontosan tudta mi megy most rajtam keresztül. Óvatosan elmosolyodtam felé, hogy tudassam vele, minden rendben, mire sunyin elvigyorodott. Kuncogva csóváltam meg a fejem, majd kezemet Luke hajába vezettem és elkezdtem simogatni. Édesen elmosolyodott, majd szuszogott tovább. Elhiszem, hogy nagyon fáradt. Én is az lennék a helyébe. Akkora teher nehezedett rájuk, annyi embernek kellett megfelelniük...Persze imádják ezt csinálni, de azért van negatív árnyoldala is ennek a munkának. 

Valami rezegni kezdett a fenekem alatt, először halvány lila gőzöm sem volt mi lehet az, de aztán sikeresen megtaláltam a telefont, amit Luke dobott oda pár perccel ezelőtt. A képernyőn egy gyönyörű lány képe jelent meg, miszerint hívja őt Arzaylea. Sose hallottam még erről a csajról, szóval biztos nem közös ismerősünk, talán a koncertek által ismerte meg. Azonnal eluralkodott rajtam a féltékenység, hiába nem volt rá semmi okom. Gyorsan körbenéztem, nehogy valamelyik fiú észrevegye, hogy ilyen meredten bámulom a képernyőt, de szerencsére mind a ketten Cal telefonját bámulták teljes figyelemmel. Gyorsan visszakaptam a tekintetem a telefonra, ami abban a másodpercben abbahagyta a rezgést. Pár pillanattal később újból felvillant és egy apró sáv mutatta, hogy Arzayleától új üzenet érkezett. Akaratlanul is elolvastam az üzenetet, amely miatt még az ütő is megállt bennem.

"Hívj vissza babe, megismételhetnénk a múlthetit! ;)"