Először is leszögezném, hogy ha kihagyok részeket a könyvből, az nem azért van mert lusta vagyok megírni, hanem mert nem lehetne túlságosan átfogalmazni, tehát kb. ugyanazt írnám le, mint Laura.
Másodszor : köszönöm, hogy a hosszú, hosszú kihagyás ellenére még mindig jönnek újabb olvasók, hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek <3 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Éppen a stylistnál ácsorogtam, és azon gondolkodtam, hogy ha bárki is meglátna így - merthogy csak egy alsógyatya volt rajtam , meg persze a kihagyhatatlan zokni- , vajon hogy reagálna. Biztosan elájulna a látványtól, már csak a hibátlan felsőtestem miatt is. 
  Ohó, itt jön Körte és Bexi ! Megigazítottam a hajam, majd az ingemmel kezdtem babrálni, amit akkor adott a kezembe a drága és mélyen tisztelt stylist. 

Mikor belépett a lány és a menedzsere , féloldalas mosollyal pillantottam rájuk - bár igyekeztem, hogy ezt senki ne vegye észre - , és visszatértem az ingem begombolásához.
  - Hány lájkot ér szerinted, ha posztollak egy szál alsóban ? - emelte fel a telefonját Bexi. Visítva ellenkeztem, de közben csak a nevetésemet igyekeztem elfojtani. - Ugyan. A zoknid például kifejezetten szexi - nevetett tovább. Fogalmam sincs, hogy lefotózott-e , de tudtam, nem tenné ki sehova. Vagy mégis? Ááh, fogalmam sincs, de ha valamire felhasználja azokat a képeket...

A stylist előlépett, majd lenyomott két puszit Bekának. Egy pillanatra elgondolkodtam, vajon mikor lettek ilyen jóba, de a lány arckifejezése elárulta, hogy semmikor.

Miután kellően kiröhögte a szerelésemet, előkerült az ő fellépőruhája is. Egy piros estélyi. Igyekeztem nem elképzelni, hogy mennyire jól festhet benne, inkább eresztettem egy sátáni kacajt. A stylist rábeszélte,hogy próbálja fel, ezért durcásan 

 - Én ebben nem megyek ki ! - kiáltott Beki. A kétségbeesetten csengő hangjától óvatos mosolyra húztam a szám, elvégre hadd szívjon már ő is egy kicsit ! 

- Ne kéresd magad Bexi, a ruha csodálatos - tapsikolt mosolyogva az az eszement ruhamániás, mint egy kisgyerek.

- De nem rajtam - ellenkezett Beka. - Úgy nézek ki, mint akit lenyelt egy nagy, piros fenyőfadísz.

Majdnem benyögtem, hogy ő mindig úgy néz ki, de ez a beszólás két okból volt rossz ötlet : egyrészt nem igaz, másrészt ezután tuti, hogy annyi lett volna a golyóimnak, úgyhogy inkább kussoltam.

Visszatartott lélegzettel figyeltem, ahogy kilép egy... egy nagy piros fenyőfadísz. Az esetek legalább húsz százalékában igyekszem tapintatos lenni - ennek ellenére mindig megkapom, hogy egy utolsó paraszt vagyok- , most is próbáltam visszafogni magam, azonban a látványtól, ami elém tárult, egyszerűen kirobbant belőlem a röhögés. Hiába igyekeztem visszafojtani, nem sikerült, Beka pedig őszinte reakciómra reagálván nemes egyszerűséggel bemutatott.

Kicsapódott az ajtó, és belépett a rettenthetetlen gyümi, Körte. 

- Mi a baj, gyerek? - kérdezte értetlenül, majd ahogy megpillantotta a lányt, elkerekedett szemmel hőkölt hátra. - Mi az isten történik itt? Gyerek, hogy a francba nézel ki?