Valahogy így kezdődött a történetem. Az átlagos ( na jó, azért az átlagosnál sokkal jobban néztem ki már kisbaba koromban is ) srácból szinte celeb lett. Nem csoda, ha úgy éreztem,én vagyok a világ közepe.
   Mikor elénekeltem a Sorry Seems To Be The Hardest Word című - az ott segédkező lány által javasolt - dalt, már éreztem,hogy az életem csak most indul be igazán. Egy ország sírt az előadásomon,beleértve a zsűrit is. Ezután már csak sodródtam az árral. Fordulóról fordulóra készültem,mindent beleadtam,izgultam,majd magabiztosan beálltam a továbbjutók csoportjába.
  Szinte természetessé vált,hogy mindenhová ezer wattos mosollyal menjek,hogy a lehető legaranyosabb énemet mutassam,mikor összefutok egy rajongómmal,hogy egy nap minimum 5 képet készítsek magamról,majd tegyem ki ezeket a közösségi oldalakra.
   Az egyik fordulópont akkor következett be,mikor bejelentették : Bexivel fogok duettezni. Úgy értem, Bexivel. A Késtél-lánnyal. Bevallom,nem rá számítottam,hiszen vannak nála sokkal nagyobb zenészek is. Természetesen örültem a leendő partneremnek,más választásom nem is igen lett volna.
  Már aznap este kidobtam a Facebookra a hírt,miszerint a lehető legtökéletesebb duettpartnerem lesz,akit már ismeretlenül is kedvelek,és biztosan nagyon jó lesz vele együtt dolgozni. A netről leszedtem egy képet,majd a szöveghez illesztettem,és már meg is volt. Pár perc alatt már hemzsegtek a bejegyzés alatt a szívecskék,és a ,, pont a két kedvencem " szintű megjegyzések. Mosolyogva nyugtáztam,hogy az emberek imádnak,a műsort megnyerem és világsztár leszek. Wembley meg minden,tudjátok. A zsűri már megmondta,hogy ritkán lehet olyan mesés hanggal összefutni ,mint az enyém,a Késtél-lánnyal meg majd eljátsszuk,hogy mennyire bírjuk egymást,és máris el van adva a dolog.


                                                                                      ***

 Egyik reggel az idióta telefonom idióta ébresztője már hajnalban felcsendült,ugyanis eljött a napja,hogy megismerjem a duettpartneremet, Bexit. Belenyögtem a kispárnámba,majd fogamat csikorgatva kikeltem az ágyból. Mindössze másfél óra alatt összekészülődtem ( ebből negyvenöt percig a hajamat próbáltam beállítani,hogy tökéletes legyen,sőt,még annál is jobb ) , majd hívtam egy taxit és indultam a helyszínre.

  Kissé csúszásban voltam - talán a fránya fogmosás miatt - ,és akkor nem volt éppen kellemes,hogy félpercenkét megállítottak. A taxissal is beszélgetnem kellett,és istenemre mondom, a lehető leglassabban ment. Be kellett volna ugranom a stylisthoz is,de a késés miatt inkább rohantam a színpadhoz. Már messzebbről hallottam,hogy valaki énekel,szóval még jobban megszaporáztam lépteimet. Azonnal felismertem a Gotye számot,így biztosra vettem,hogy Bexi van a színpadon. A szívverésem felgyorsult,talán a futás ,talán a sikeres lánnyal való találkozás végett,mindenesetre nem foglalkozhattam ilyesfajta dolgokkal.
  Mikor a színpad lépcsőjéhez értem,az egyik dolgozó a kezembe nyomott egy mikrofont,amit mosolyogva fogadtam el. Rálátásom nyílt a színpadra,ahol -ahogy sejtettem - a Késtél-lány énekelte a dalt. Az én részemet. Megköszörültem a torkom,majd enyhén hunyorogva felléptem a színpadra,pont a refrénnél.

 -,, But you didn't have to cut me off " -énekeltem, a már színpadon lévő Bexi csodálkozó tekintetét pedig szilárdan álltam. Lazán mellé sétáltam arra számítva,hogy innentől végigéneklem a dalt. Ő azonban összehúzott szemekkel beszállt,és a következő sort már duóban énekeltük. A főként ott dolgozókból álló közönség tapsolt,én pedig meghökkenve álltam,azon gondolkozva,mégis miért énekel a lány is.

 

Sziasztook ! Nagyon szépen köszönöm a sok kommentet,hogy folytassam,imádlak titeket <3 Igyekszem , és próbálok most egy kicsit termékenyebb lenni,remélem sikerül :D

Ha tetszett Vote-oljatok, kommenteljetek, a véleményeteket pedig ne tartsátok magatokba, ha negatív se :)) Szép estét mindenkinek :)