J

- Jajj! - kezdett el ugrálni összeszorított szemekkel Taeha. Mindannyian furán néztünk rá addig, amíg meg nem szólalt. - Én ezt már nem bírom! - nyafogott.

- Nehogy, Taeha! - szólalt meg idegesen Sohee.

- Mi romboltuk le a faházat! - hadarta el összeszorított szemekkel.

- Micsoda!? - akadt ki Matthew, és már indult is Taehanak, de én még időben lefogtam őt.

- Ne most, Matt... - sóhajtottam. - Beszéljünk ketten, Taeha. - mondtam a fiúnak, aki félve, de elindult egy irányba. - Miért? - tettem fel neki ezt az egyetlen kérdést. Belül nagyon ideges voltam, de valami nem stimmelt nekem, ezért nem akartam neki rontani.

- Hah... Sohee azt mondta, hogy megkértetek arra minket, hogy romboljuk szét a házat. Nem akartam elhinni, de erősködött. Eric pedig pont látott mindent, és Sohee az orrunkra kötötte, hogy nem mondhatjuk el nektek... Nagyon sajnálom! Meg kellett volna titeket is kérdeznem erről... - motyogta.

- Örülök, hogy belátod, hogy hibás voltál te is... Sem rád, és sem Ericre nincs okom haragudni, mert nem te akartál nekünk ártani. - mosolyogtam biztatóan.

- Annyira jólelkű vagy, imádlak! - csapódott nekem boldogan.

- Engedj el, mert Matthew még idegesebb lesz... Majd ölelgesd őt, és remélhetőleg el is hiszi. Bár... Abból, hogy Sohee le is lépett, könnyen lejön, hogy benne volt ő is. - sóhajtottam.

- Jogos... - motyogta. - Köszönöm, Jiwoo! - sóhajtott megkönnyebbülve.

- Nincs mit megköszönnöd. - nevettem el magam, majd visszamentünk a többiekhez, ahol feszültség ólálkodott mindenkiben.

——————
PannaSzab4
Bwoo_shipper