71
M
- Menj haza, fiam... Jiwoo rosszul van, ráadásul terhes... Majd visszajössz, utalok pénzt a számládra. - mosolygott apám biztatóan, mikor közöltem vele, hogy mi a helyzet.
- Hát jó.... - sóhajtottam.
*másnap*
- Megjött-
- MEGLEPETÉS! - ugrott elő mindenki vigyorogva. Elképedve néztem mindenkire, majd páromra pillantottam.
- Ez komoly? - kérdeztem idegesen. Jiwoo mosolyogva bólintott, én pedig élesen szívtam be a levegőt. - Egy napja mentem el, és már hazahívsz, hogy meglepj. Az apám haldoklik, Jiwoo! Kurva nehéz volt otthagynom őt! Remélem, örülsz, mert most visszamegyek és haza se jövök! Meg lett beszélve, hogy egy hetet ott leszek, és majd utána elmondod a gyerek nemét! - akadtam ki, majd Taehyung és Eric közt kisiettem a teraszra.
- Haver.. Ezt azért nem kellett volna Jiwoo öccse és apja előtt sem csinálnod... Meg hát amúgy sem... - állt mellém Jackson.
- Szerinted nem leszarom? Az apám nevelt fel, ő a mindenem, és most haldoklik! Tegnap mentem el, de már haza kellett jönnöm! Meg lett beszélve, hogy egy hét, és mikor hazaértem, elmondja! - magyaráztam remegő kezekkel.
- Hé, nyugodj meg! - fogott a vállamra Jackson.
- Nem tudok megnyugodni, cseszd meg! Az öcsém egyedül fog maradni, az egyetemre meg már felvették! Nem jöhet csak úgy ide, plusz én se mehetek, mert Jiwoo itt van! Szerinted olyan könnyű lenyugodni?! - kérdeztem.
- Nyilván nem, de ezzel nem mész semmire.. Vagyis de, kikészíted magad, és megijesztesz engem. Még sose láttalak könnyes szemmel, haver... - részesített egy baráti, szoros ölelésben.
—————————
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro