J

*1 hét múlva*

- Szívecském! Mikor kell menned megint az orvoshoz? - szaladt felém vigyorogva Matthew, majd ahogy elém ért, átkarolta a derekam.

- Majd egy hét múlva. - karoltam át párom nyakát.

- Mit szólnál, ha kimennénk addig a faházba? Vihetnénk az öcsédet is! - mosolygott le rám.

- Hmm, ez jó ötlet! Bár anyámék... - kezdtem bele.

- Azokkal ne foglalkozz! Ha Kyungmin akar, úgyis eljön velünk. Elég nagy már ahhoz, hogy egyedül hozzon döntést egy ilyen helyzetben. - vágott közbe, miközben a homlokát az enyémnek döntötte.

- Igazad van. - sóhajtottam. Matthew mosolyogva guggolt le elém, továbbra is a derekamat fogva.

- Tudod, Pici... Anyukád nagyon szeret túlaggódni dolgokat... - kuncogott, miközben a kissé gömbölyödő hasamra simított - persze miután felhúzta a felsőmet. Nevetve csaptam őt fejen, ő pedig szintén nevetve adott egy puszit a hasamra. - Oh, és azt is tudnod kell, hogy régebben nagyon sok lila foltot hagytam itt. - körözött mutatóujjával egész hasamon.

- Matthew Kim! Most azonnal fejezd be! - csaptam ismét fejen.

- Hmm, pedig tudom, hogy tetszett! - vigyorgott, de azért felállt, és közelebb húzott magához. Vörös arccal bújtam a mellkasába, ő pedig nevetve ölelte szorosabban a derekamat. - Vörös a pofid... Mondtam én, hogy tetszett! - kuncogott.

- Hagyjál! Mára elég volt belőled! - motyogtam durcásan.

- Tudom, hogy sosem fogsz megunni. - mondta mosolygós hangján.

- Hmm, ha így folytatod, akkor de, lehet. - vigyorogtam fel rá.

- Hé! Azért ilyen gonoszak ne legyünk azzal, akinek a gyerekét hordod magadban! - csapott a fenekemre, ami miatt meglepetten nyekkentem egyet.

- Matthew! - szóltam rá ismét páromra. Az előttem álló csak nevetve hajolt ajkaimra, hogy adjon egy kiengesztelő csókot.

——————
Bwoo_shipper
jjk_softer