43
J
- Már megint itt tartunk? - kérdeztem magamtól szenvedve.
- Úgy néz ki! - nevetett fel Eric.
- Ne nevess, inkább segíts! - próbáltam felszedni Taehat a földről.
- Ezúttal mit akart? Csak nem...? - vigyorgott mint egy őrült, ám ahogy nem válaszoltam, az ő vigyora is eltűnt. - Azt ne mond, hogy ki akart nyírni!? - lépett hátra.
- Mi? Dehogy! Én arra gondoltam, hogy ki akart elégíteni. Szerinted miért van előttem a földön? - kérdeztem, Ericből pedig kitört a nevetés. - Látom, veled is sokra fogok menni.. - motyogtam.
***
Most magamhoz hoztam Taehat, mert másik bárban voltunk inni, az én lakásom pedig közelebb volt hozzá. Ahogy letettem őt a szobámban, az volt az első dolga, hogy levette magáról a felsőjét és a nadrágját is.
- Taeha, így fázni fogsz. - szedtem fel a földről a ruháit, és elé álltam.
- Nem érdekel. - válaszolta, és ingem gallérját megfogva rántott magára. A ruháival a kezemben néztem rá meglepődve, miközben tartottam magamat felette, nehogy összenyomjam őt. - Jackie... - suttogta, szemeit pedig lehunyta és ajkaira húzott. Kikerekedett szemekkel néztem az alattam lévőre, aki időközben elkezdte mozgatni az ajkait. Nagy szerencsémre, a csípőjét is tekergetni kezdte, ami miatt nem tudtam magam visszafogni, és ruháit eldobva valamerre, viszonoztam csókját. Felsóhajtva túrt a hajamba, én pedig egyik kezemmel az oldalát kezdtem simogatni. Taeha benyúlt a nadrágomba, és tagomat kezdte simogatni, én pedig ekkor tértem észhez.
- Részeg vagy, Tae... - váltam el tőle, miközben duzzadt ajkaira pusziltam. Csuklóját megfogtam, és az ágyra tettem kezét. - Nem lehet... - sóhajtottam, és leszálltam a fiúról.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro