42
T
Sóhajtva ültem le a tőlem nem messze lévő padra, és a telefonom elővéve kezdtem el Jiwoot tárcsázni. Pár csörgés után fel is vette, és még köszönni sem hagytam;
- Felesleges volt ez az egész, Somin el sem jött! - motyogtam, miközben letettem magam mellé a Sominnak vett tulipánt.
- Várj még egy kicsit, Tae! Öt percet vártál rá... Miért nem tudnak a pasik várni? - kérdezte magától.
- Hé! Ezt hallottam asszony! - hallottam meg Matthew hangját, majd nem sokkal később Jiwoo nevetését.
- Jól van, leteszem. - sóhajtottam. Nos, őket elvesztettem. Jackson, Eric, Myungjae és Taeha szintén kilőve, mert ők meg megint elmentek inni.
- Taehyung! Úristen, annyira sajnálom, hogy késtem... - sietett felém Somin, én pedig felpattantam a padról. Láttam, hogy magassarkúban van, ezért rá is szóltam hogy álljon meg, nehogy elessen. Felvettem a tulipánt, és megkönnyebbülve álltam elé. - Ne haragudj, én csak... Ezt csináltam... - nyújtotta felém a fekete ajándékszatyrot.
- Ez... Nagyon köszönöm! - öleltem magamhoz a lányt, miután megláttam, mi is volt a táskában. Néhány kedvenc közös képünk - amikről azt hittem, hogy eltűntek - , és egy pár fülbevaló, amit régebben kinéztem magamnak. - De ezt miért kaptam? - kérdeztem, és kicsit eltoltam magamtól, hogy füle mögé tűrhessem a tincseit.
- Hát... Bűntudatom volt, amiért múltkor elküldtelek, és úgy viselkedtem veled... - motyogta a földet bámulva.
- Hé... Ne legyen miatta bűntudatod, érthető, amiért kiakadtál. - nyúltam álla alá, és felemeltem a fejét. - Minden rendben van, oké? - döntöttem homlokomat az övének.
- O... Oké. - dadogta vörös arccal. Mosolyogva adtam oda neki a tulipánt, ő pedig szintén nagy vigyorral csimpaszkodott rám, és puszilt a szám sarkába.
- Imádom a tulipánokat... - suttogta, miközben szorosabban ölelt magához.
- Tudom, ezért is hoztam ezt. - válaszoltam mosolyogva, közben pedig a derekánál tartottam őt, nehogy leessen.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro