J

- Nem gondolod, hogy már ki kellene mennünk a faházba? Kicsit lazítani. - ölelt át hátulról Matthew, én pedig a kezeimet az övéire tettem, s piszkálni kezdtem ujjait.

- Hmm, de. Ez jó ötlet! - néztem fel rá. Matt mosolyogva hintett egy puszit az orromra, ám nem sokáig tartott ez a cuki pillanat, hiszen csengettek.

- Komolyan, mióta anyudék becsengettek ide, azóta paranoiás lettem! Komolyan ki kell mennünk pár napra! - engedett el, én pedig nevetve folytattam tovább a kávém készítését.

"- Matth... Csengettekh... - szólaltam meg nehezen. Én a konyhapulton ültem, míg Matthew keze a déli tájamon volt, s ajkai a nyakamat kényeztették. Nem igazán volt ez jó időzítés, de mit tehetnék, ha Matthew ilyenkor indul be? Egy ilyen lehetőségre sohasem mondok nemet!

- Oké, majd elmegy! - válaszolta, és ismét szívni kezdte a bőrömet.

- Matthew.. Anyáék azok. - motyogtam, és erőt gyűjtve toltam el magamtól picit.

- Jó, akkor szedd rendbe magad, én pedig kinyitom. - sóhajtott. Adtam egy puszit az arcára, majd miután ő kiment az előszobába, leugrottam a pultról, megigazítottam a félretűrt szoknyámat és ingemet, majd a hajam is rendbetettem. - Jó napot, Mrs.Jeon és Mr.Won! Szevasz, öcsi! - hallottam meg Matthew zavart köszönését.

- Matthew bácsi! - kiáltott fel az öcsém, majd pár pillanat múlva anyáék és Matthew is bejött, tesómmal a kezében.

- Szia, Jiwoo, szívem! - ölelt magához anya, majd utána apa is.

- Jiwoo! - nyújtózott felém Kyungmin, én pedig mosolyogva vettem el páromtól.

- Szia, Kyu! De nagy lettél! - borzoltam össze a haját.

- Te pedig egyre szebb vagy! - fogott arcomra apró kezeivel.

- Köszönöm, a bókot, öcsi! - kuncogtam. - Üljünk le enni! - biccentettem az asztalra.

- A kedvencemet csináltad! - kiáltott fel ismét az öcsém.

- Pontosan! - nevettem fel és a fejére simítottam. - Szedj szépen magadnak, és egyél! - mosolyogtam rá.

***

- Na és... Azt a bugyuta faházat még fenntartjátok? - kérdezte apa. Nos, igen, ők nem igazán voltak oda azért az ötletért, hogy faházat építünk.

- Nem bugyuta, és igen, még fenntartjuk. - sóhajtottam.

- Szerintem hülyeség. Érett felnőttek vagytok, miért van még meg mindig? - kérdezte anya. - Miért nem mentek és kerestek magatoknak valami normális munkát? Mert az, hogy te néha-néha elmész bébiszitterkedni, te pedig edzést tartani, nem igazán előnyös a jövőtökre nézve. - nézett felváltva rám, és a páromra, aki ekkor megszorította a kezemet.

- Maguk most meglátogatni jöttek minket, vagy Kyungmin előtt veszekedni? - kérdezte Matthew, visszafogva magát.

- Induljunk, Hyunsik! - tette le anya a villáját és a kését, majd felállt az asztaltól. Apa is így tett, majd - mivel Kyungminnak is szóltak - elbúcsúztunk az öcsémtől. "

- Nos, meg tudom érteni! - sóhajtottam fel, ahogy visszaért egy levéllel a kezében.

- Ez anyudéktól jött. - nyújtotta felém a borítékot.

—————
Bwoo_shipper
PannaSzab4

csak, hogy ne sírj, tünde 😂😂❤️