J

- Igazából csak... Elmondtam neki hogy mit érzek, ő pedig elküldött. Aztán viszont összeesett, szóval visszamentem a házba, és ott maradtam vele éjszakára. - sóhajtott, miközben rám nézett.

- Sajnálom, Tae... - öleltem magamhoz barátomat, aki egyből visszaölelt. Kicsit lejjebb hajolt hozzám, és nyakamba fúrta a fejét, ami kezdett aggasztani, mert még sosem csinált ilyet. Sose volt ennyire kibukva sem.

- Én... Én csak szeretem őt, nem ártanék neki egy szóval és tettel sem! - motyogta, és hallottam a hangján hogy mindjárt elsírja magát.

- Tudom, Taetae, viszont neki is nehéz, hiszen megerőszakolták, és nem könnyű ezek után bárkiben is bízni. Legyél vele türelmes, és nyerd el a bizalmát. Nem lesz könnyű, de tudom, hogy kitartó vagy. - toltam el őt magamtól, és biztatóan mosolyogva, megpaskoltam az arcát.

- Taehyung... Beszélhetnénk? - hallottuk meg Somin halk hangját. Meglepődve néztem a barátnőmre, ugyanis semelyikünk sem hallotta, hogy közeledett volna felénk.

- Persze... - motyogta Taehyung, és Somin felé fordult.

- Bent leszek. - simítottam Taehyung vállára biztatóan.

***

Nem is tudom, hogy mennyi ideje lehetett kint Taehyung, de csak annyit lehetett hallani, hogy idióta módjára, nagy hanggal beront a kávézó ajtaján és felénk kezd rohanni.

- Mi a fasz? Mi volt abban a kávéban? - kérdezte Jackson. Időközben mindhárman csatlakoztak hozzánk, ám Taeha és Jackson még mindig furán viselkedett.

- Somin megcsókolt! Elhiszitek ezt?! Úristen, nagyon boldog vagyok! Köszönöm, Jiwoo! - húzott fel a székből, és magához ölelt. Annyira megszorongatott, hogy már levegőt sem kaptam, és végül Matthew húzott el Taehyungtól.

- Jól van, higgadj le! Azért nem kéne az én páromat kinyírnod. - nevetett fel Matthew.

——————
Bwoo_shipper
PannaSzab4