32
J
"- Azt hiszem, nekünk ideje visszamenni. Még nem töltöttetek el egy fantasztikus szoba-és házavató éjszakát, szóval ezt meg kell tennetek ma! - vigyorgott Jackson, akihez hozzávágtam egy párnát.
- Igaza van! Jó szórakozást! - vigyorgott Taehyung, majd kimászott a faházból, és segített Sominnak lemenni.
- Bezzeg nekünk nem segít a seggpalántája! - morgolódott Eric.
- Hagyjad már, hadd játssza a hősszerelmest! - nevetett fel.
- Oh, ne haragudjon szőr Taehyung! - változtatta el hangját Eric, és miután intett nekünk egyet, Taehaval kimentek.
- Miről beszéltél Taehaval? - fordultam Matthew felé, ő pedig magához húzott engem.
- Csak elmondtam neki, hogy ne féljen tőlem, mert nem fogom megbaszni, ha lehajol egy szappanért. - vigyorgott.
- Idióta! Komolyan kérdeztem. - csaptam a mellkasára.
- Jó, na! Valóban csak annyit mondtam hogy ne féljen tőlem, mert nem fogom megverni. - sóhajtott.
- Na, mi történt? Eric és Jackson rád álltak? - kérdeztem nevetve.
- Nos, rosszabb. Míg te odavoltál Taehyunggal, addig ez a két barom, rázta előttem a seggét addig, amíg azt nem mondtam, hogy beszélni fogok Taehaval. Taeha meg pont kint volt, így nem hallhatta, Sominnak meg ettől fajult meg jobban a feje. - nevetett fel ő is.
- Barmok... - döntöttem fejemet a mellkasára.
- Mit szólnál egy kis mókához, bébi? - nézett le rám vigyorogva.
- Mhm... Benne vagyok! - válaszoltam mosolyogva. Vigyorogva mászott felém, miközben levette magáról a pulcsiját. "
- Min töröd a fejed? - ölelt át Matthew, én pedig vörös arccal néztem el róla. - Oh... Jiwoo... - vigyorgott pimaszul.
- Hagyjál békén! Miattad van, hogy a kanapé-avatáson jár az eszem! - csaptam a mellkasára.
- Hát de én... Én arra gondoltam, hogy hideg van kint és azon gondolkozol, hogy miért.... A piros arcod arra utalt. - tetette az ártatlant.
- Köcsög! - löktem el magamtól, és mivel még mindig zavarban éreztem magamat, besiettem a faház egyetlen szobájába, ahol néha-néha szoktunk aludni. Levetettem magam az ágyra, és betakaróztam, s hanyatt fekve kezdtem el bámulni a plafont, amire szívecske formájú ledlámpák voltak felakasztgatva. Annyira elbambultam, hogy nem vettem észre a paplan alá bújó Matthewt sem, csak akkor, mikor elkezdte lehúzni rólam a melegítőmet. - Hé, mit csinálsz?! - emeltem fel a takarót.
- Csak felelevenítem a kanapé-avatást... Különben is, ágy-avatás még úgysem volt. - vigyorgott, és visszarántotta magára a takarót.
- M... Matthew! - markoltam a takaróba, amint hozzám ért.
- Mondd csak, Woo! - hallottam meg tompa, vigyorgós hangját.
- Ah, ne legyél most is paraszt! - csaptam a fejére egyik kezemmel.
- Ahogy szeretnéd! - kuncogott, és mostmár nem ujjait használta, hanem az ajkait. Ledobta magáról a takarót, így már nem tudtam az anyagot markolászni, ezért hajába túrtam, és úgy élveztem amit csinál.
***
Nem érdekelt, hogy az előbb még máshol járt a szája, úgy csókoltam őt, mintha az életem múlna rajta. Vagyis csak próbáltam, mert ő közben tágított engem, ami igencsak jólesett mostanra.
- Jöhetek én, Szívem? - kérdezte mosolyogva, miután elvált tőlem.
- Uhum... - bólintottam egy nagyot, és karjaim a nyakába akasztottam. Matthew óvatosan lökte előre csípőjét, amit még így is eléggé fájdalmasnak találtam, de tudtam, hogy ezután már csak jó lesz.
- Megvagy? - kérdezte, miközben ajkaimra puszilt
- Igen, csak... Óvatosan mozogj! - motyogtam, és lehúztam őt magamhoz egy csókra. Párom mozogni kezdett bennem, és percekkel később a nyakamra hajolt, hogy foltokkal lepje el a bőrömet.
nos ez volt életem legelső hetero kekszi jelenete, szóval ne kövezzetek meg, plusz még én is kínosan éreztem magam, pedig a boyxboy 18-as részeknél egyáltalán nem érzem magam zavarban 🥲😂
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro