T

- Nem érdekel, én most csak Sominnal akarok lenni! - mondtam, és a lány felé vettem az irányt, akit most kísért hozzánk az egyik rendőr.

- Hihetetlen ez a fiú. - hallottam meg Jackson hangját.

- Én csak azt nem értem, hogy miért most jött elő nála ennyire.... - sóhajtott Eric.

- Jól vagy, Somin? - guggoltam le Somin elé, ki - miután elment a rendőr - le is ült a székre.

- Fáradt vagyok. - válaszolt, és megkapaszkodott a vállamban.

- Hazaviszlek, oké? - segítettem fel a lányt, és derekára fogtam, nehogy összeessen.

- Menjünk haza! - szólalt meg Jiwoo, majd Somin másik oldalára jött, és segített nekem támogatni a lányt.

***

- Kérsz valamit? - kérdeztem, miközben a lány elé guggoltam, ahogy a kapitányságon is tettem.

- Nem. - válaszolt röviden.

- Sajnálom, hogy az ellenkezésed ellenére sem mentem utánad... - motyogtam, és a lány mellé ültem.

- Nem a te hibád. Nem tudhattad, hogy ez lesz. - válaszolta halkan, és nekem dőlt.

- Tudom, csak... Felelősnek érzem magam érted. - sóhajtottam és átkaroltam a lány vállát. - Nagyon fáj? - kérdeztem halkan.

- Nem igazán. Adtak fájdalomcsillapítót és bekenték valami krémmel, amitől most el van zsibbadva az összes sebem. - válaszolt.

- Szeretlek, Somin.... - motyogtam.

- Huh? - nézett fel rám meglepődve.

- Jól hallottad... Csak... Nem éreztem magam elég bátornak ahhoz, hogy ezt elmondjam neked. Most pedig... Ahogy megtudtam, hogy eltűntél, és nőtt bennem az aggodalom, ez felerősödött. - motyogtam.

- Menj el... - ült tőlem távolabb.

- De, Somin... Nem fogok semmi olyat csinálni, most csak azért vagyok itt, hogy vigyázzak rád... - próbáltam megfogni kezét, ám kezemre csapott és felállt a kanapéról.

- Menj el, Taehyung! - szólt rám idegesen.

- Rendben, de ha bármi baj van, szólj! - sóhajtottam, és felálltam a bútorról, majd elhagytam a házát.

-------
Bwoo_shipper
PannaSzab4