M

- Azt hiszem, nekünk ideje visszamenni. Még nem töltöttetek el egy fantasztikus szoba-és házavató éjszakát, szóval ezt meg kell tennetek ma! - vigyorgott Jackson, akihez párom hozzávágott egy párnát.

- Igaza van! Jó szórakozást! - vigyorgott Taehyung, majd kimászott a faházból, és segített Sominnak lemenni.

- Bezzeg nekünk nem segít a seggpalántája! - morgolódott Eric.

- Hagyjad már, hadd játssza a hősszerelmest! - nevetett fel mellettem Jiwoo.

- Oh, ne haragudjon szőr Taehyung! - változtatta el hangját Eric, és miután intett nekünk egyet, Taehaval és Jacksonnal kimentek.

- Miről beszéltél Taehaval? - fordult felém a lány, én pedig magamhoz húztam őt.

- Csak elmondtam neki, hogy ne féljen tőlem, mert nem fogom megbaszni, ha lehajol egy szappanért. - vigyorogtam.

- Idióta! Komolyan kérdeztem. - csapott a mellkasomra.

- Jó, na! Valóban csak annyit mondtam hogy ne féljen tőlem, mert nem fogom megverni. - sóhajtottam.

- Na, mi történt? Eric és Jackson rád álltak? - kérdezte nevetve.

- Nos, rosszabb. Míg te odavoltál Taehyunggal, addig ez a két barom, rázta előttem a seggét addig, amíg azt nem mondtam, hogy beszélni fogok Taehaval. Taeha meg pont kint volt, így nem hallhatta, Sominnak meg ettől fájdult meg jobban a feje. - nevettem fel én is.

- Barmok... - döntötte fejét mellkasomra.

***

Titok

- Tudod... Azt gondoltam, okosabbak, és elővigyázatosabbak lesztek. - vigyorogtam, s hajánál fogva rántottam hátra fejét, s neki álltam kidíszíteni nyakát, tarkábbnál-tarkább foltokkal. Szegényke igyekezett szabadulni, ám erősebb voltam nála. Na meg, ha nem is lenne kloroform a tüdejében, akkor sem tudna megmenekülni.

***

*két nappal később*

J

- Skacok, nektek... Nem gyanús, hogy nem jelentkezett? - kérdeztem halkan.

- De, nagyon is az. Rosszat sejtek... - motyogta Taeha.

- Ideje lenne kerestetni őt. Letelt a negyvennyolc óra. - sóhajtott aggódva Taehyung.

- Dehogyis! Mi van, ha csak a szüleinél van? Tudjátok, hogy ott nincs térerő. - elmélkedett Matthew.

- Nem hiszem. Akkor szólt volna! - sóhajtottam.

- Az én hibám... - motyogta Tae. - Nem kellett volna hagynom, hogy egyedül menjen haza! - ült le a kanapéra fejét fogva.

- Dehogyis a te hibád, Tae! - ültem le mellé, és magamhoz öleltem legjobb barátomat.

————————
Bwoo_shipper
PannaSzab4

a következő részben jön a várva várt pillanat 🤭