Lynn szemszög:

Minden akkor kezdődött.. Mikor megjelentek a képességeink...

A képességek megjelenése. A mai emberek egyik legfontosabb része az életükben. De ez a pillanat akár katasztrófába is süllyedhet.. Heh.. Pont mint nálunk... Hisz egy pár éves kisgyerek, aki jó ha felfogja mit mondasz, hogyan érthetné mi történik vele?

Úgy 3-4 évesek lehettünk. Zachal épp otthon néztük a hősöket a tévében. Anya mellettünk, egy fotelben olvasgatott valami könyvet. Apánk valószínűleg egy kocsmában itta le magát.

Kicsivel később anyukánk felállt, és elindult a sütő felé, gondolom kivenni azt ami benne volt. A tévében pedig pont akkor győzedelmeskedett egy hős a csatájában. És mi erre nagyon megörültünk. Szóval hát, ugrándoztak, ölelkeztünk, pancsiztunk örömünkben.

De ekkor a képességem életemben először aktiválódott.. Mivel érintkeztem Zachal, ő nem fagyott meg. De a 10 méteren belül minden.. Ahogy édesanyánk is.. Ellenben a konyha pont azon kívül volt...

Tudni kell a képességemről, hogy amíg le nem telik az időkorlát, addig a megdermedt dolgok kicsit sem moccannak el a helyükről.

Zachal, mikor felfogtuk kb mi van, ijedten és értetlenül néztünk egymásra. De ekkor egy borzalmas szag csapta meg az orromat. Füst szag..

Nem kellet nagyon okosnak lennem, hogy megértsem minek van ilyen szaga... Zach is hamar rájött, így elkezdtük anyát keresni. Mikor megleltük, próbáltuk "felébreszteni", eltolni vagy bármi... Persze, mint már mondtam, ez nem működhetett. Addigra már az egész házat belepték a szürke "porfelhők". Az arcomat már egy ideje elöntötték a könnyek.. És a meg nem álló köhögés -amit a tömény füst okozott- sem igazán segítette az állapotomat; de az kicsit sem érdekelt akkor.

Bátyám észrevette, hogy egyre rosszabbul vagyok. Viszont már lángok is megjelentek körülöttünk. Alig láthatóan rám nézett, majd az egészen közeli kijárati ajtóra; utána oda-vissza.

Mikor ezt megláttam, a könnyeim még jobban megeredtek.. Mert tudtam mire gondol... Én viszont nem voltam rá képes.. Otthagyni az édesanyánkat, aki szeretett minket és mindig törődött velünk.. Egyszerűen nem ment.

Ellenben testvérem, hiába érzett ugyanúgy, hiába nem akarta ő is ott hagyni, hiába sírt ő is.. Megfogott és elkezdett elhúzni onnan.. Én próbáltam tiltakozni, de túl megtört voltam..

A füst már majdnem beterítette anya testét. ..Akkor láthattam utoljára felhőtlen, szeretet-teljes mosolyát.. Aztán elveszett a kis szobában. Mindörökre...

Fájt mindenem.. A füsttől és a borzasztó, furdaló érzéstől. A világ kezdett elhomályosulni körülöttem. Már járni se tudtam.

De Zach nem adta fel. Kihúzott az előttünk lévő ajtón; majd kiérve a kis füves részre házunk előtt, óvatosan leültetett. Pontosabban már fektetett.

Ezután kicsit sem hezitálva, elrohant valószínűleg segítségért.

Azonban a tűz tovább terjedt, ki a kertbe.. Láttam, ahogy körülvesznek a forró lángok. Meg akartam mozdulni...de nem ment..

Már-már elaludtam.. De ekkor hirtelen egy nagyobb kéz fogott meg; majd felvett és hátamnál tartva gyorsan elindult.

Innentől csak néhány kis részlet maradt meg bennem. Egy zajos, szirénázó, fehér autó ahova hamar be is tettek.. Zach, amint hordágyon betolják mellém.. A szinte félig felszakadt, eszeveszettűl vérző seb, a szeme mellett... És egy újraélesztő eszköz... Emlékszem, hogy akkor újból elsírtam magam.. De azután már elsötétült minden.

Zach hetekig nem kelt fel.. Azt hittem végleg el fogom veszíteni.. Ellenben a sors akkor még nem utálhatott annyira... Végül felébredt, de a sebe miatt még sokáig bent tartották a kórházban..

Apánk engem okolt a ház leégése, és édesanyánk halála miatt... Fájt, hogy ezt mondta, de igaza volt.. Bátyámat pedig felpofozta, mivel állítása szerint "rohadt sok pénzbe fájt a kórházi ellátásai"... Holott ő nem is tehetett arról, hogy megsebesült..

Viszont apánkat ez nem érdekelte... Mivel ő nem dolgozott, már rég elvált anyutól, és -mint később kiderült- anya NEKÜNK szánta a megmaradt vagyonát. Ezért apánk megvert, leginkább engem. Úgy gondolta, hogy egy 4 éves tuti belehal a gyakori verésbe.. Azonban Zachnak is megjelent a képessége. Hamar megtanulta irányítani az erejét, hogy tudja mivel kezelni a sérüléseket...

De ez sem örökké volt így. Amikor már vagy 9 évesek voltunk, épp hallottam, ahogy apám közelít. Rettenetesen félni kezdtem, hisz tisztában voltam vele, hogy mi vár rám.

Ám ekkor a képességem elszabadult.. Tudtam mit kell tennem, ezért gyorsan megfogtam a karomat bekötöző bátyámat. Lefagyott minden. Pont mint akkor..

Így aznap elszöktünk otthonról. Aztán találkoztunk azzal a kis gonosztevő-bandával, akik felneveltek minket.

Most pedig itt vagyok. A koszos beton közepén kuporogva. És megállás nélkül csak sírok..

Nem szeretek ölni.. Mert édesanyám jut eszembe róla... Hogy miattam halt meg.. Hogy miattam nem lehet Zachnak normális élete.. Hogy én tehetek mindenről...

Abba kell hagynom a sírást, és mennünk kéne tovább, hogy ne bukjunk le. De.. Én erre már nem vagyok képes... Nem tehetem.. Hisz én hős akarok lenni..!

(Im here, my potatoes!!! Lusta vadok má képet is keresni, sorry. Hát szerintem ez nadon béna lett.. Kicsit elszoktam a konkrét részek írásától. :'D Btw, szeretnétek, hogy a részeknél legyenek ilyen AMV-k? Mert ha nem akkor.. nem teszek-. 👌 Well, arigato, hogy elolvastad!! Kövi részben taliiii!!! 🤗 💕💕  2021. június 27.)

(EDIT: Most veszem észre mennyire szr a helyesírásom-)