-Másnap-

Midoriya szemszög:

Mint minden nap, a mai is úgy ment ahogy a többi is szokott. Örökkévalóságig tartó órák, egy-két dolgozat, Urarakáékkal ebédelés, majd hazamenés. De valami mégis más volt... Mintha máshogy néznék a világra, mint eddig. Minden olyan boldognak tűnik, és én is az vagyok. Annyira különös... De jó értelemben! Nem értem mi bajom van..

Az elmúlt két napban jó pár közös emléket gyártottam Todorokival. Valahogy megváltozott minden köztünk... Fogalmam sincs mit kéne tennem. Teljesen összezavarodtam. De mégis boldog vagyok!

Mi van velem..?

-------------------------------------------------

Todoroki szemszög:

Másnap suli után amikor hazaértem, szerencsére apám nem volt otthon. Remélem nem is jön haza egy darabig! Szóval ennek köszönhetően könnyen eljutottam a plázához. Uraraka már ott várt. Kicsit gyorsabbra vettem a tempómat, majd amikor odaértem köszöntem neki:

-Üdv Uraraka!

-Szia Todoroki-kun!-mondta lelkesen.-Szóval, hol kezdjük?

-Mondjuk vegyük meg a te "bizonyos valakidnek" az ajándékot.-válaszoltam szivem mélyén szintén izgatottan.

-Heh, tényleg... Akkor menjünk!-azzal elindult egy ajándékbolt felé, én meg követtem.

-Mond Todoroki-kun?-kezdte fejét felém fordítva.-Mi az oka, hogy velem tartottál? Persze nagyon örülök, hogy eljöttél, de ez nem vall rád. ..Csak nem..?-kérdezte, majd egy gyanús mosoly ült az arcára.

Tálán tud valamiről?! De honnan?? Ennyire nyilvánvaló lennék?!?

-..Cs-csak mi...?-kérdezem aggódva.

-Oh, csak arra gondoltam, azért jöttél velem, hogy te is ajándékot vegyél valakinek.

Erre hirtelen ért ijedtemben megálltam az út közepén.

Most áruljam el neki? Mert ha nem mondom el, biztos nem hagy vele békén! A fenébe is! Ezt nem kellet volna..

-..Ööh.....Hhaa...-sóhajtottam és közelebb léptem hozzá.-..I-igen, de ne áruld el senkinek!!-suttogtam, hogy csak ő hallja. Bár ebben a nagy hangzavarban, ami itt van a plázában eléggé mindegy volt.

-Hmm, rendben! De csak ha elmondod ki az!-mondta ki azt amit reméltem, hogy nem fog.

-S-soha!-mondtam kicsit túl hangosan.-Te se mondtad meg ki a te "bizonyos valakid"!-válaszoltam - szószerint - égő arccal.

-De nem is kérdezted!-válaszolta galád mosollyal.

-Akkor most megkérdezem! Ki a te bizonyos valakid?-és mire ezt kimondtam, az arcára fagyott a mosolya.

Uraraka szemszög:

Kicsit elragadtattam magam és túl gyorsan léptem.. Most meg azt kérdezte ki az én - nem létező - "bizonyos valakim"! Jaj, mit tegyek?!

-Na?-mondta Todoroki.-..Látod, te sem akarod elmondani!

-Ha elmondom, te is elmondod?-kérdeztem.

-...T-talán... De nem itt!!-válaszolta zavarában.

-Okééé, akkor előbb menjünk más helyre!-azzal megfogtam Todorokit a csuklójánál és elhúztam egy csendes kis részre, ahol szinte nincs ember.

Jó. Viszont most mi legyen?? Mit mondjak neki???

(Helloka krumplik!! Best kép, tom. <3 Hát, arigato midenkinek, hogy elolvasta eme valamit!! Lehet ma hozok még egy részt. Kövi részben talii!!! 💕💕  2021. június 10.)